Amikor nem elképzelt világmegmentési projektekre, vásárlók átnevelésére és nehezen megkeresett jövedelmünk adójából finanszírozott zöld pilótajátékokra megy el a figyelem és a pénz, hanem hagynak mérnököket valós vásárlói igényeknek megfelelő autókat tervezni, akkor olyan csodálatosan funkcionális termékek jönnek létre, mint ez a tökéletesen feltűnésmentes Octavia.
Sok külföldi út, meg rengeteg egyéb teendő miatt van jó pár autó a csőben, amiről írnom kellene az elmúlt hetekből, mégis a facelift Octavia ihletett meg annyira, hogy írjak róla pár sort. Semmi különleges nincs benne, egy teljesen átlagos, milliószámra gyártott 1.5 TSI DSG mhev, közepes felszereltséggel. Talán még ma sem túlzás azt mondani, hogy az európai középosztály autója, a céges évek után biztosan. Még úgy is, hogy mindennel együtt ennek is az egekben van már az ára.
Drágábbnál drágább autók mellett egy fekete benzines Octavia kombiban újra tudom élni a rajongásom az autóipar iránt. Kérheted sokféle motorral, váltóval, hajtással. Lehet céges szövetbelső fehér alap, lehet piros RS bőrrel. Választhatsz két karosszériából. Kérheted részben elektromos hajtással. Ülésből is választhatsz, több mint két opcióból. Belső színt, felni jellegét, színeket, lényegében egyedileg válogatott, vagy csomagban kért extrákat is nézhetsz magadnak. Ha a pénztárcád engedi, olyan Octaviát raksz össze magadnak, amilyet csak akarsz.
Ki fog bírni nagyjából a 15 évet, élete során egy-két komolyabb hibájára el fogod költeni a rendes karbantartás mellett az újkori értékének a 10-20 százalékát. Nem lesz totálkáros egy elnézett jobbkéz után. Javítható. Tervezhető az értékvesztése.
Autópályán elektromos autós tempóban, de rendes fűtés mellett kicsivel négy és fél liter felett fog fogyasztani, junior területi képviselős sietséggel meg legfeljebb hét és felet. Hatótávot vételezni mindig pont ugyanannyi időbe telik.
Egy négytagú család másik országba költözéséhez is elég cucc fér bele, miközben csendes, jók az ülései, igényesen kialakított, barátságos a belseje, és a legfőbb funkciók kényelmesen elérhetőek gombokkal. A kezdeti szoftver kínokat az egyhetes tapasztalatom alapján – legalábbis a tesztautó esetében – kikúrálták.
Van ereje, kiemelkedően jó a futóműve, finoman hangolt a kormányzása, és nem utolsó sorban szerethető a karaktere.
Becsüljük meg, hogy olyan korban élünk, amikor ennyire magas színvonalú autó elérhető átlag felhasználók számára. Ez minden bizonnyal nem sokáig lesz már így. Az említett individualizációs fok a fröccsöntött, haladónak kikiáltott egyen mosógépek korában azért sem lesz tartható már, mert a bürokráciával ránk kényszerített zöld tervgazdaság gigantikus költségeit az átlag autókon fogják megspórolni a gyártók, azok meg, akiknek megmaradt a munkahelyük Európában, örülhetnek majd annak, ha képesek lesznek bármit venni. Világos kárpiton meg egyedi extrákon nem lesz idejük gondolkodni. Cserébe az elköltöző ipar kapcsán ki lehet majd jelenteni, hogy "csökkent a lábnyomunk".
