Érdeklődéssel olvastam, hogy az EU vezetői "rájöttek", hogy Kína masszívan szubvencionálja a saját autógyárait, ezáltal mesterségesen alacsonyan tartja a árakat, és "olcsó" villanyautók dömpingjével készül meghódítani többek között az EU autópiacát.
Lenne pár kérdésem ezzel kapcsolatosan:
- Mielőtt kitalálták, hogy belekényszerítik az európai autógyárakat egyetlen megoldásba a jövő technológiái kapcsán, tisztában voltak-e azzal, hogy ezáltal milyen függőségbe taszítják az európai autógyárakat Kínától?
- Ha nem voltak vele tisztában, akkor hogyan dönthettek egy ilyen horderejű kérdésben ennyire felelőtlenül?
- Ha tisztában voltak ezzel, akkor miért határoztak mégis így?
- Mi okozta a hirtelen ébredést? Az EU önérdek érvényesítő képessége nőtt meg egyik pillanatról a másikra, vagy az amerikai nyomás az, amely a blokkosítás politikája miatt kényszerít minket arra, hogy leváljunk Kínáról?
- Hogyan lesz teljesíthető 2035, ha Kína úgy dönt, hogy nem szállít európai cégeknek akkumulátorokat, illetve ezzel kapcsolatos technológiát és nyersanyagokat?
- Ha nem lesz teljesíthető a 2035-ös belsőégésű tiltás, akkor mikor van itt az idő arra, hogy ezt a kérdést újratárgyaljuk?
- Ki fogja pótolni az európai cégek Kínában megkeresett pénzét, amennyiben annyira összerúgjuk a port Kínával, hogy elkezdik kiszorítani a cégeinket a világ legnagyobb autópiacáról?
- Mi a terv? Védővám? Szankció? Akkumulátor "útlevél"? Tisztában vannak azzal, hogy a legtöbb európai gyártó a Kínában megkeresett pénz nélkül képtelen lesz kitermelni a rendeleti úton keresztülvert elektromos átállás költségeit?
- Szubvenciók tekintetében az EU politikája is kétarcú. A vásárlás/üzemeltetés nagyon masszívan van támogatva, a gyártás kevésbé. Nem kellene a látottak alapján ezzel az egész piactorzító szisztémával leállni, ha már a "fair" versenyt propagáljuk?
- Folyamatosan veszíti el az EU a politikája miatt a beruházásokat, mert az Egyesült Államok és Kína brutális szubvenciós versenyt indított annak érdekében, hogy az iparukat helyzetbe hozzák. Tényleg azt gondolják, hogy kínai termékek megadóztatásával sikerülni fog visszaszorítani a terjedésüket, ha közben a saját gyárainkban a versenyképtelen energia költségek, kiugró bürokrácia és előnytelen adóztatás miatt egyszerűen nem éri meg a termelés?
- Van az EU-nak átfogó stratégiája arra, hogy a döntéseik kapcsán kialakult helyzetet hogyan fordítsák az EU gazdaságának az előnyére, vagy csak addig tart a tudomány, hogy "tiltsanak" technológiákat?
- Kinek akarják eladni ezt a kapitális blöfföt, és miért?
Lenne még pár kérdésem. Amiben biztos vagyok: ez így nem fog menni. Megágyazni a kínai cégeknek olyan döntések sorozatával, amelyek nyilvánvalóan nem az európai cégek érdekeit szolgálják, majd menet közben kapkodva rádöbbenni, hogy csökken a termelés, versenyképtelen a szektor a magunk alkotta szabályok miatt, és mindezt egy "jól megvizsgálunk benneteket" erőtlen és komolyan vehetetlen köhintésével elintézni, hát, nem túl biztató. De jól hangzik.
