Ez az interjú szinte napra pontosan két éves. Thomas Koch kijelentései nem sokat veszítettek aktualitásukból, közben pedig az EU meglépte a 2035-ös belsőégésű tiltás, bár ez még koránt sincs lefutva.
Cicero: Az autóipar a német gazdaság legfontosabb és legerősebb ágazata. Milyen konzekvenciái lennének a belsőégésűek tiltásának a hazai gyártókra és a kutatásra nézve?
Koch: Egy ilyen törvény a teljes európai gazdaságot versenyhátrányba hozna. A nagy autóipari cégek is szenvednének ettől, de főképpen a KKV-k lennének jelentősen gyengítve. Természetesen egy ilyen törvény azzal jár, hogy cégek beszüntetik a fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeiket, és a vonatkozó tudással rendelkező szakemberek elhagyják a térséget, és olyan régiókba mennek kamatoztatni a szakértelmüket, ahol nem kezelik mostahán ezeket a technológiákat. Kína, Japán, USA a cél. Ezeken a helyeken tovább fejlesztik ezeket a technológiákat. Drámai know-how veszteséget szenved el emiatt Németország. (Itt hozzátenném, hogy egész Európa). Ez a know-how veszteség az elmúlt években már bekövetkezett, ott tartunk, hogy leveszítjük a világelsőségünket. A kínaiak a belsőégésű technológiában felzárkóztak, sőt, bizonyos témákban már beelőztek minket. A kínaiak azon vannak, hogy a világ legnagyobb személyautó motor gyártói legyenek, és ezáltal a jövőben Európának is ők szállítsanak belsőégésű motorokat. Már ma is gyakran kínai beszállítókon múlik, hogy fenn tud-e maradni az európai gyártása egyes komponenseknek. Ez egy katasztrófa.
Cicero: Még egyszer az EU vitához: A belsőégésűek ön szerint nem jelentenek környezeti problémát?
Koch: A klasszikus emissziós kérdéseknél, mint a szállópor, nitrogénoxid, szénhidrogén származékok, az autók hozzájárulása olyan csekély hogy nincs ok arra, hogy betiltsuk ezeket, még városi környezetben sem. (Itt hozzáteszem: ha új autókról beszélünk, amitől itthon elég messze vagyunk, rosszul karbantartott 15 éves átlag életkorú autóparkunkkal.) Nézzük konkrétan az NO2-t. Egy modern autót alapul véve, egy olyan utat nézve, ahol a legnagyobbak közé tartozik a forgalom, – napi 70 000 autóval –, 2 mikrogramm lenne az összes autó kibocsátásának a hozzájárulása egy köbméter levegő szennyezettségéhez. Egy születésnapi tortán a gyertya elfúja 500-as értéket jelent, összehasonlításképpen. Otthon egy steak-et megsütve a serpenyőben ez az érték 3000 lesz. A modern autók nem számottevően járulnak hozzá a légszennyezettséghez, és a szállópor koncentrációhoz sem.
Cicero: Mi a helyzet a CO2-vel?
Koch: Minden ember, minden állat CO2-t lélegez ki, minden égési folyamata a szénhidrogénnek CO2-t állít elő. A kérdés tehát az, hogy egy zárt üzemanyag láncban hogyan tudjuk elkerülni, hogy új CO2 keletkezzen, a kőolaj égetése okán? Amellett érvelek, hogy olyan üzemanyagot használjunk, amelynek előállítása során CO2 lesz megkötve a levegőből, és ez a CO2 kerül vissza az égés folyamán a légkörbe. Ez a megkötés a levegőből történhet növények által, bio üzemanyagok esetén, vagy e-fuel-ok esetében iparilag. Ebben az esetben egy olyan körforgást alkotunk, amiben nem kerül új CO2 a levegőbe. Ez a re-fuel-ok alapötlete.
Cicero: Az Ön szakterülete a belsőégésű motor. Ön alapvetően ellenzi az elektromos autókat?
Koch: Nem vagyok elektromos autó ellenes. Vannak felhasználási területek, amelyek esetében az elektromos autók tökéletesen működnek. A szemétszállító autó, amely éjszakánkét a lakott dolgozik, a tömegközlekedés egy része, a futár autója, amely házról házra megy, a kisautó, amely városi mobilitást vagy rövid ingázást tesz meg, ezek elektromosan hajtva hamarosan teljesen kifogástalanul működnek. A kizárólagossága egy technikának azonban nem jó út.
Cicero: Mit tud a belsőégésű, amit az elektromos autó nem?
Koch: A modern belsőégésűhöz sokkal kevesebb félvezető kell. A belsőégésű előállítása jelentősen kedvezőbb költségekkel működik a teljes előállítási ciklust nézve. Már bevett újrafeldolgozási folyamatokra lehet vele kapcsolatban számítani. Összességében a belsőégésű sokkal ellenállóbb, ami ellátási lánc gondokat illet. A hibridekhez sokkal kisebb akkuk kellenek, és emiatt könnyebbek, mint a BEV autók. 60-100 kWh-s akkuk helyett elég beléjük 0,5-5kWh-s akku. Ebből adódóan kisebb a nyersanyag függőségük. Sokkal magasabb a hatótávjuk. Jobban teljesít hosszabb utakon. 2 perc alatt 1000 kilométer hatótávot lehet vételezni vele. Főleg krízishelyzetekben, természeti katasztrófák esetében, egyetlen kanna üzemanyaggal újra működőképes lehet. Ráadásul a belsőégésűvel itt a világelsőségünk, amit épp leadni készülünk. Emellett újra kiemelném, hogy a belsőégésűek extrém magas adók mellett is versenyképesek a nagyon bőkezűen szubvencionált elektromosokhoz képest, ha a költségeket nézzük.
Cicero: Legkésőbb 2026-ban az EU újra napirendre tűzi a témát. Lát arra esélyt, hogy más kimenetele lesz a dolgoknak?
Koch: Beszéltem EU parlamenti képviselőkkel. Ők úgy látják, hogy ha ma lenne szavazás a belsőégésűek tiltásáról, akkor a nyári eredményhez képest más lenne a szavazás eredménye. Ez azt jelenti, hogy még nincs veszve minden. A francia biztos, Breton is így érzi, és nagyon szeretné, ha még 2026 előtt újra tárgyalnák az ügyet. Az az érzésem, hogy minden politikus tudja, hogy a stratégia kivitelezhetetlen, masszív gondok elé nézünk, legkésőbb akkor, amikor a beszállítók még több munkahelyet szüntetnek meg, és még komolyabb függőségek rajzolódnak ki, és még drágábbá válnak az autók, valamint ezzel párhuzamosan cégek és telephelyek zárnak be végleg. A mindent eldöntő kérdés az, hogy a társadalom ezt az egészet egy olyan időben realizálja, amikor még tenni lehet ellene, vagy akkor, amikor már késő. (Pontosan ezért szánom rá én is a szabadidőmet erre.) Ha késő, akkor visszafordíthatatlanul roncsolódtak a cégek, vagy elmentek, vagy török és kínai cégek által fel lettek vásárolva.
Cicero: Ön szerint már késő?
Koch: Röviddel előtte vagyunk. 1-2 évünk van még, ha minden így megy tovább. Utána kulcsfontosságú fejlesztési osztályok be lesznek zárva. Az a szövevény, ami beszállítókból, fejlesztési cégekből, egyetemekből és képzést nyújtó intézményekből áll, nagyon törékeny. Valóban az az érzésem, hogy szándék van a mögött, hogy ezt a drága ékszert tönkretegyék.
Cicero: Ön a karlsruhei technológia intézetben tanít. Jönnek még fiatalok az előadásaira, és érdekli még őket a belsőégésű motor technológia?
Koch: Igen, jönnek az előadásokra. Természetesen jelenleg azért nem nagy a hátszél. A megjelenő diákok nagyon nagy érdeklődéssel vannak a belsőégésűek iránt.
Cicero: Vannak olyan diákjai, akik a Fridays for Future vagy az "utolsó generáció" mozgalmaiban részt vesznek?
Koch: Örülnék, ha lenne ilyenek. Mi fenntartható mobilitási megoldásokat kutatunk, és beszámolunk ezekről. Amikor szakszerűen van végigvezetve egy ilyen folyamat, akkor a diákok figyelnek, és lelkesek. Folyamatosan hangsúlyozom, hogy környezetbarát, fenntartható, megfizethető és szociálisan kiegyensúlyozott technológiát szeretnénk alkalmazni.