Úgy volt, hogy soha nem lesz vége. Úgy volt, hogy nem veszek már többet új autót. Úgy volt, hogy megnyugszom...
Három és fél együtt töltött év után mentem egy utolsó kört a Giuliával. Én raktam össze a konfigurációját, hetekig klikkelgettem az extrákat, böngésztem az Alfa Romeo honlapját, mire a verde visconti/barna bőr/sárga nyereg, és a többi összeállt, Veloce kivitelben, tetőablakkal, 19-es kerekekkel.
Három és fél együtt töltött év után mentem egy utolsó kört a Giuliával. Én raktam össze a konfigurációját, hetekig klikkelgettem az extrákat, böngésztem az Alfa Romeo honlapját, mire a verde visconti/barna bőr/sárga nyereg, és a többi összeállt, Veloce kivitelben, tetőablakkal, 19-es kerekekkel.
Hétvégén elvitték. Szerencsére barátokhoz került, így tudni fogok róla.
Soha, semmilyen gondja nem volt, és minden Giulietta, Giulia és Stelvio kapcsán el tudom mondani, hogy a közhiedelemmel ellentétben ezek probléma mentes, tartós autók.
Miért adtam el mégis? Meg fogjátok érteni, de még nincs nálam az utódja. Alfás barátaimnak pedig üzenem, a Spider marad, és a többi olasz is.
A legtöbb embernek az autó nem több, mint tárgy. Nekem nyilván nem az, a mai napig siratom az egyetemista koromban hajtott Busso motoros Kappámat, hiányzik a Megane RS-em, és a csatahajó "új" Thema is sokszor eszembe jut, de hát nem tarthatok meg minden autót, így is sok van.
A Giuliát viszont konkrétan megkönnyeztem. Szívfacsaró üresség marad most utána egy ideig, amit egy régi álom megvalósulása sem fog tudni elfeledtetni.
A Giuliát viszont konkrétan megkönnyeztem. Szívfacsaró üresség marad most utána egy ideig, amit egy régi álom megvalósulása sem fog tudni elfeledtetni.
A gyászmunkát el kell végezni. A sportos szedánok koronázatlan királya, az utolsó "rendes" autók egyike, az olasz autóépítési kultúra kiemelkedő darabja már nem engem fog boldogítani, hanem valaki mást. Kívánok az új tulajnak nagyon sok boldog kilométert, szerencsére időnként láthatom majd még. Olyan lesz, mint egy örök szerelemmel újra találkozni.
Arrivederci Amore.....
