Két kulcsfontosságú dolog kell ahhoz, hogy értelme legyen egy plug-in hibridnek: értelmezhető méretű akkumulátor, és az autót önmagában is könnyedén mozgatni képes erős villanymotor. Ebből az NX egyből kettőt kapott, az első 182 lóerős, a hátsó 54 lóerős. A benzinessel együtt a rendszerteljesítmény 309 lóerő, tisztán fosszilis alapon 187 lóerő képződik a jól ismert 4 hengeres "kettőfeles" benzinesből.
Az erős elektromos motor pedig azért kell, mert így biztosított, hogy amíg van zaft az akkuban, ténylegesen ne kelljen se nagyobb gyorsításnál, se komoly egyéb okokra visszavezethető teljesítményfelvétel miatt betársulnia a benzin motornak. Azoknál az autóknál, ahol érezhető teljesítménycsökkenéssel kell élni elektromos üzemben, vagy már egy komolyabb klíma használat is feladat elé állítja a rendszert, és elkezd berregni a belsőégésű, a felhasználó egy idő után nem fog azzal szórakozni, hogy töltögessen. Ez a realitás. Ha pedig nem tölt, akkor az erőforrások felesleges pazarlása valósul meg, adókedvezményekkel szubvencionálva.
Mivel alapjaiban nem vetette le a Toyota hibridek tulajdonságait az NX sem, ezért írtam, hogy villannyal kellemesebb az élet, mint bőgő E-CVT-vel. Akkor van igazán prémium jellege az élménynek. Pályán, nagyobb sebességtartományokban, vagy forszírozva továbbra sem ez az a hajtáslánc, ami lázba hoz egy vérbeli autóst, de már sokkal sokkal jobbak a manírjai, mint korábban. Ki kell mondani, hogy ez egy szerethető autó, nem csak azoknak, akiket az autózás annyira érdekel, hogy ne vegyék észre, hogy van autójuk, hanem azoknak is, akik alapvetően akkor is szeretnek autóban lenni, ha egyébként nincs rá okuk.
Nagyban segít ebben az, hogy a korábbi drága Toyota klisé már nem alkalmazható a jelenlegi Lexusokra. Igényes belső, korrekt anyagokkal, és prémium megoldásokkal. Nem egy bőrkárpitos Corolla többé, na. Vannak ennél cizelláltabban kidolgozott autók a kategóriában, ugyanakkor a "komoly autó" érzetre való törekvés mindenben tetten érhető. A formavilág, különösen belül, kissé megosztó, de összességében hangulatos a kabin, pár olyan geggel, ami különlegessé teszi az NX-et. Ilyen a kilincs, amit kívül nem kell húzni, mert egy mikrokapcsoló van a belső részére rejtve, amivel pattan is ki az ajtó, belül pedig hüvelykujjal nyomva, tökéletesen kézre állva szintén elektronikus nyílik, mechanikus vészmegoldással is ellátva. Teljesen természetessé válik szinte azonnal, ráadásul így az autó meg tud attól védeni, hogy óvatlanul bringásra nyissuk az ajtónkat. Ha érzékel ilyen helyzetet, egyszerűen nem engedi nyitni az ajtót. Okos.
A kezelhetőség, ami nekem okozott korábbi Lexus modelleknél néhány idegösszeomlás jellegű helyzetet, sokkal sokkal logikusabb lett a modellváltással. Fura ugyanakkor, hogy a bluetooth összeköttetés naponta többször szakad meg. Vannak fizikai gombok, de az alap az érintő képernyő. Intuitív ez a része, a kormányon szabadon konfigurálható gombok, amelyek a head-up display segítségével tájékoztatnak arról, hogy épp mit csinálnak, megszokást igényelnek. Szerencsére a harmadik RX sorozattal bevezetett fura egér szerű képződmény ki lett irtva. Elviselhetetlen marhaság volt.