Csakhogy ez egy teljesen más autó, tetőtől talpig. Felületesen nézve olyan, mintha, de közelebbről nézne feltűnik, hogy nagyobb, az arányai is változtak, a beltere is más koncepciót követ. Az új 500-as villanyautónak készült. Másik gyárban, más alapokon, és mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy a "régi-új" marad gyártásban, hiszen semmit sem kopott a vonzereje az évek alatt, a technikát meg folyamatosan aktualizálták. Az ár kérdése pedig egyértelművé teszi azt, hogy szükség van belsőégésű motorral ellátott kivitelre is a piacon.

15 éve az új 500 is prémium jelleggel közelítette meg a retró témát, és Fiat-tól szokatlan módon olcsónak sem volt mondható, hiszen az árérzékeny közönséget más megoldásokkal várta a márka annak idején. Szubjektív, de szerintem a mai napig a legjobban sikerült múltidézés az 500-as, csak időközben megváltozott a szerepe, egy felárral értékesített divatos autóból egy öregedést méltósággal viselő, a korral haladni próbáló modell lett, amit már nem lehet felárral értékesíteni. A darabszámok jönnek, a fejlesztési költségek régen megtérültek, így lehet vele pénzt keresni, még akkor is, ha egyébként ez egy nehéz feladat ebben a kategóriában. A CO2 kvóták ugyanakkor nagyon nehéz helyzetbe hozzák, pontosan ezt a kategóriát.

Adta magát a helyzet: kell egy tisztességesen megcsinált villanyautó a palettára, ahhoz meg az alapoktól kell kezdeni a dolgot, hiszen kvóta autót felesleges belőle készíteni, nem olyan időket élünk már.

Jelentem, minden várakozás felett teljesítettek Torinóban. Ez egy piszok jó autó lett, és nem csak azért mert az ember hajlamos elnézőbb lenni egy ilyen szimpatikus és érzelmekkel töltött modellnél esetleges hibákkal. Nem a Fiat-hoz képest, hanem abszolút értelemben véve is fantasztikus kivitelezési minőséget tapasztaltam, perfekt illesztésekkel, ötletes anyagválasztással, igényes összeszereléssel. Tényleg várakozáson felüli.

Az olaszoknál ég a ház, a Fiat szortimentje árnyéka önmagának, kicsi a modellválaszték, ráadásul pont azokban a kategóriákban indulnak, amelyek a változások hatására jelentős nyomás alatt lesznek. Hiába ár/érték arány bajnok a Tipo, hiába jó az 500, ezekből nem lehet eltartani egy márkát, különösen olyat nem, amely ekkora hagyományokkal rendelkezik, és ilyen meghatározó volt Európa motorizációja kapcsán. Mindig, amikor a ciklusosan megjelenő eljelentéktelenedés, netán a csőd rémképe az olaszok lelki szemei előtt lebeg, akkor a semmiből elővarázsolnak valami zseniálisat. Jelenleg ezt a szerepet az elektromos ötszázasra osztották.

A hírek viszont arról szólnak, hogy egyelőre nem tarol a modell, ami minden bizonnyal az elektromos autók borsos árára vezethető vissza. Tíz milliós nagyságrendben kevesek luxusa a másodautó, villannyal hajtva. Szomorú ez így, mert egy antidepresszánsnak is beillő tárggyal közlekedni minden nap, nos, az gyógyító hatású, tényleg.

Ha már 500e, akkor eleve csakis a kabrió, szerintem. Ha már valami drága, akkor az, hogy kicsit drágább, (na jó, nem kicsit, ha a nagyobb akksival vesszük), szinte mindegy, nem?

Az erősebb, 118 lóerős kivitel, 42kWh-s akkumulátor kapacitással egy korrekt kombó, van gyorstöltés is, és a 118 lóerő a valóságban jelentősen többnek érződik, pedig a 9 másodperces gyorsulás nem hajtépő, "csupán" dinamikus. Érzetre bőven bőven elég minden helyzetre. Hajtási befolyás szinte nulla, a kipörgésgátló is finoman teszi a dolgát, a sok villanyosra jellemző elpörgés nem nagyon volt tapasztalható, provokálásra sem. Az alacsony súlypont itt kicsit kevésbé érződik, pontosabban nem a legmeghatározóbb jegye a vezethetőségnek, de ha lehetne "csukott szemmel" vezetni, azért egyértelműen érződne, hogy nem benzines, már ha a hanghatásokat is kiszűrnénk.

Hely van bőven, 4 embernek mindenképpen, a csomagtartó a kabrió kivitelben a jelképesnél csak kicsit nagyobb. A kezelés intuitív, a váltó megoldás a gombokkal egyértelmű. Amerre nézünk mindenhol van egy kis geg, egy kis utalás a múltra, vagy az olaszosságra. A mosolyok meg amúgy is garantáltak, legyen szó járókelőkről, vagy a többi közlekedő társról. Egyszerűen rokonszenves a kis Fiat, mindenkinek, és ez nem is igényel különösebb magyarázatot. Nagyon szerethető minden millimétere, vezetni kifejezetten jó, a kabin hívogató, egy finom kávé illata szinte azonnal beugrik, ha az ember ránéz az autóra. Imádnivaló, na. Csak lenne egy kicsit elérhetőbb...