Wolfgang Reitzle interjúit nem egyszer fordítottam már nektek. Rendkívül jól ismeri a német autóipart, hiszen a BMW topmenedzsere volt, ahonnan második emberként váltott a PAG-hoz, a Ford egykori prémium divíziójához, majd a Linde élén szanálta a céget, "nyugdíjasként" pedig a Continental felügyelőbizottságának az élén áll. Szava van a német gazdaságban. Ezt a tekintélyt többször próbálta arra használni, hogy az akkumulátoros elektromos autók ideológiailag erőltetett kiváltságos státuszát "a bolygó megmentésében" illő kritikával lássa el.
Ez nem azt jelenti, hogy elektromos autó ellenes húrokat penget, csupán nem tekinti egyedüli üdvözítő megoldásnak egy technológia favorizálását minden egyéb lehetőség ellehetetlenítése mellett.
Szeretném azt hinni, hogy van még értelme felszólalni racionális érvek mentén a közlekedés jövőjének alakítása kapcsán, de egyre inkább azt látom, hogy ez a vonat elment. Nem azért, mert a mindenben meggyőzőbb "új" technika kiírtja a korábbiakat, hanem azért, mert a témát hamarabb meglovagoló alternatíva, amit kellően lehet marketingelni, lenyúlja a színpadot. Európában egyszerűen nem látom, hogy mi másnak maradna elég levegője ahhoz, hogy legyen ideje és lehetősége felnőni a villanylobbi mellett, értelmezhető második vagy harmadik lehetőségként. Itt minden egyebet ellenségként néznek, ami a villany csodálatos és önjáró diadalútját veszélyezteti, míg Kínában minden egyebet dotálnak és bátorítanak, jogszabályi szinten is, hogy a végén az életképesebb megoldás, vagy nagyobb ívet húzva, az életképesebb hajtási mix egyensúlya dominálja a piacot.
Visszatérve Reitzle nyilatkozataihoz, a The European-nek adott interjúban a szokásosnál is keményebben és markánsabban fogalmaz. A német "Energiewende" kapcsán kiemeli, hogy a fukushimai baleset utáni hangulatban egy át nem gondolt döntés következményeként az atomenergia felszámolásával a németeknél a "legkoszosabb és legdrágább" áram van Európában, és ezt a tévutat készül megismételni a német politika a klímacélok további, át nem gondolt szigorításával, melynek kapcsán nem veszik figyelembe sem a gazdaság, sem a lakosság anyagi teljesítőképességét és realitásait.
Reiztle szerint a német politikai elit rosszul értelmezi a zöldek klíma tematikáját, amely szerinte a tiltásokon, előírásokon és a tervgazdaságon túl nem ad valós és reális válaszokat a témában, ugyanakkor megöli a technológia semlegesség elvét, és mérnökök és szakemberek véleménye helyett érzelmi kérdést csinál a klímapolitikából. Reitzle javaslata szerint a klímavédelem kérdését piacgazdasági alapon kell rendezni, és nem tervgazdasági alapon. A lelkem mélyéről beszél.
Reitzle szerint iszonyatos jóléti visszaesés várható Németországban annak kapcsán, hogy az őszi parlamenti választások miatt minden parlamenti párt zöldnek akar tűnni, és teljesíthetetlen és kifizethetetlen ígéretekkel egymásra licitálva veszélyeztetik az ország versenyképességét és az emberek anyagi helyzetét.
Az interjú utolsó kérdésében a belsőégésű motorról kérdezték Németország egyik legismertebb top menedzserét. Reitzle kifejtette, hogy a zöldeknél régen nem tényekről szólnak a jelszavak, hanem a dolgok fekete-fehér kategorizálásáról. Ebben a dichotómiában minden, ami belsőégésű motorral van hajtva, az ördögtől való. Bonyolult témák végletes leegyszerűsítés kapcsán jöhet ki az, hogy a valós környezetvédelmi kérdések másodlagossá válnak, míg a tiltások és szimbolikus törvények meghatározóvá. Máshogyan nem tudja megmagyarázni magának – folytatta Reitzle –, hogy miért nem hajlandóak még csak elméletben sem foglalkozni a magukat zöldeknek vallók a szintetikus üzemanyagok kérdésével. Ez a technológia CO2 semlegesen oldhatná még a földön jelenleg közlekedő 1,4 milliárd autó hajtását. Ha közben fokozatosan átmegyünk a villamosítás felé, akkor is velünk maradó problémáról beszélünk, még legalább 3-4 évtizeden keresztül, tehát az állomány "zöldítése" alapvető feladat lenne, ahelyett, hogy a belsőégésűek tiltásában merülne ki a klímapolitika legfontosabb célja.
A teljes interjú itt érhető el.
