Ennek a képnek az illatát lehet érezni.


A jellegzetes Opeles műanyag "szag", az elnagyolt illesztések, a lötyögős váltó, a mozgó ülések... Hagyjuk is ezt most!

Ez az autó egy darab magyar autós történelem, az "új nyugati autót" jelentette sok sok ezer céges és magán használónak, és ebből az én családom sem maradt ki, céges autóként édesapám 1996-ban egy Caravant kapott, már modellfrissített, klímás, hővédő üvegezéses, szép kárpitos darab volt.

Az első Astra formaterve szerintem kifejezetten izgalmas és előremutató volt a maga idejében, és akármennyit néztük az elmúlt években, nem rogyott meg. A szedán kivételével ez egy szép autó.

Az idő megszépítette az emlékeket, a hibáit elengedtük, a kilencvenes évek zavaros időszakában az Astra valahogy összekötődött gondolatban azzal, hogy a magyar ipar is képes lesz "nyugati" dolgokat előállítani, és a magyar átlagember is előbb-utóbb el jut oda, hogy ha csak a töredékét is, de megtapasztalja ez európai jólétnek.

Egy korszakkal fonódott össze az Astra. Németországban a nagy konkurens egy komplett generációnak kölcsönözte a nevét, a Generation Golf esetében mindenki tudja, kire gondolnak. Nálunk azt hiszem jogosan lehetne használni szociológiai értelemben az F Astra generációt, amibe én is beletartozom.

Egy hét múlva lesz 30 éve, hogy legördült Szentgotthárdon a szalagról az első magyar gyártású Astra. Ok az ünnepre, és a nosztalgiára.