Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

A BMW 220d Coupé egy mesteri mérnöki teljesítményű élményautó

2022. június 30. - Várkonyi Gábor Autóblog
Ahol még komolynak vesznek minket.

290510333_521581806424772_5866852736233454883_n.jpg

Nem bírtam ki tegnap este. Ma reggel hajnal ötkor keltem, életem első teljes Millásreggelijére 6:30-10:00-ig. Aludnom kellett volna. Este 10 után járt az idő. Én pedig nem tudtam másra gondolni, mint a hazaútra a 220d Coupéval.

Nem 240i, nem M2, egy "mezei" egyszerű 220d, mégis letérdelek előtte. Ennyire mocskosul jól megcsinált "hétköznapi" autót az elmúlt sok-sok évben nem vezettem.

Nekem magyarázhat bárki bármit az új BMW-k formáiról, meg beleállhat a fintorgók hangos kórusába, ez az autó úgy néz ki jól, ahogy van. Tökéletes. Alacsony, alacsonyan tartott fenékkel, kis kupola szerű kabinnal, újra és újra a Fulvia Coupé arányai jutottak eszembe róla. Stimmel minden. Frank Stephenson okos, tartalmas, szórakoztató videóit mindig élvezettel nézem, az első, amiben nem értek egyet vele, az a 2-es Coupé. Szerinte túlgondolták, amíg csak a képeken láttam, igazat adtam neki, élőben meg ez is működik. Sőt, nem hogy működik, folyamatosan kívánod. Legelteted a szemed rajta, visszanézel rá, keresed a fel nem fedezett részleteket.

291247711_521582016424751_2114722722502392445_n.jpg
Beleülsz, és azonnal olyan, mint egy kedvenc zakó, ami úgy áll, olyan anyagból van, és úgy érzed magad benne az első pillanattól, ahogy az meg van írva.

Olyan frenetikusan jók az alapok, hogy a négyhengeres dízellel is egy élményautó. 400 Nm, ezen nincs mit magyarázni, nyilván szebb lenne a 6 henger hangja, de széttaposva sem tudod még a 10 litert sem megközelíteni, a nyolchoz is borzalmas dolgokat kell művelni, és ez bizony nem utolsó szempont. Ettől még persze senki sem olvad el, pláne nem ír cikket éjjel, mert annyira rájön a közléskényszer.

Jössz haza egy forró nap meleg éjszakáján, ablakok és a tető nyitva, kezed kint, szól Frusciante szólója a Harman Kardonból, az autó meg menni akar alattad. Várja a parancsod, úgy van rajta a gázon, mintha tényleg az élete múlna rajta. Minden, egyszerűen minden, ami körülvesz, az úgy van megcsinálva, úgy viselkedik, úgy gondolkodik, hogy tudod, hogy ezt olyanok tervezték, akik ezt a hazautat pont annyira élveznék, és pont úgy élnék meg, ahogy te.

Nem lehet elmagyarázni annak, aki ezt nem éli, akinek ez nem élvezet, aki nem tud így eggyé válni az autóval. Kívánom nekik, hogy egyszer tapasztalják meg, mit jelent egybeforrni a géppel, és saját testrészként fogni azt, ami körülvesz.

291373575_521582213091398_1870798405607619745_n.jpg

Kicsi, méretre szabott, eleven, pontos.

A BMW esetében sem annyira egyértelmű az, hogy így eltalálnak valamit. Az aktuális M5 nekem olyan steril, hogy ásítottam benne. A korábbi autóik jelentős részénél az orrtolás a hátsókerekesség ellenére csorbította az élmény. Túl bolondbiztosra volt véve egy csomó modell. Vezetési élmény szempontjából persze mind kiemelkedő volt így is, de a BMW az olyan BMW volt, mérettől függetlenül. Ez sem pejoratív értelemben értendő, de a bajor generálszósz sokszor elnyomta a megvillanásokat, mérettől függetlenül.

A 3-as és 4-es esetében már lelkendeztem egy sort. Mesteri mérnöki teljesítmény mind.

Nem gondoltam volna, hogy a palettán találok majd még olyat, ami erre több lapátnyit tesz rá. Tévedtem.

A 2-essel úgy élsz együtt, mint jelenleg semmivel, a teljes piaci felhozatalt nézve ebben a méret/ár/teljesítmény kategóriában.

Nem játssza túl. Nem szintetikus. Nem csinál nagyobb drámát, mint ami van.

291054189_521582079758078_8872060090141424725_n.jpg

Kikacsint rád, mint egy olyan barát, akit ovi óta ismersz. Tudja, hogy tudod, te pedig tudod, hogy tudja. Megérkezel az első visszafordítóba, épp a kedvenc 10 másodperced van az aktuális számból, nem akarsz nagy csodát csinálni, csak pontosan akarod betenni az elejét, és kicsit nyitott szögben akarsz megérkezni a végén. Ez fog történni.

Nem tudom kellő rajongással megírni, hogy mekkora dolog ez, egy megtépázott, megalázott, szétcsesztetett true autóbolondnak. Egy csapásra nem érzed magad egyedül, mert tudod, hogy így véletlenül nem viselkedik autó. Ebbe temérdek munkaórát öltek, azért, hogy mi, csendes, de népes tábort képviselő rajongók úgy érezzük magunkat minden kanyar végén, mintha végtelen püspökfalatokat osztanának.

Itt minden az, ami. Rendesen megcsinált hardver, ami él alattad, és akarja, hogy neked jó legyen. Nagyon akarja. És jó is lesz.

Ha pedig erre egyszer ráakadsz, akkor elkezd a fejedben motoszkálni az az átkozott kisördög. Kell. Kell hát. Főleg manapság. Ki tudja meddig kellhet még.

Egy négyhengeres dízel kis kupé ilyen érzelmeket tud kiváltani, ha tényleg jól van megcsinálva. Nem olyan táncolni vele, mint egy franciával, vagy egy olasszal. Az a maradék brutalitás benne van, de nem zavar. Sőt. Kicsit apellál a sötét énedre. De ízlésesen. Amikor nem látja senki, akkor néha, titokban, együtt áthágjátok a fizikát. A törvényeket meg pláne. De a kettőtök titka marad. A tiéd, és a pajtásodé.

Hálám végtelen ezért az autóért.

290967163_521582336424719_9201051052433782441_n.jpg

291017509_521582149758071_180741454087657324_n.jpg

291052869_521581959758090_6688696615304273706_n.jpg

291053853_521582276424725_3204734764881732869_n.jpg

291119484_521581873091432_965532978285656680_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://varkonyigabor.blog.hu/api/trackback/id/tr8017871427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása