Be kell vallanom, nem vagyok különösebben oda a "britségért". Kétségkívül tele van ikonikus modellekkel az autó történelmük, de nekem mégis valami mohával benőtt dohos különcség jelenik meg a lelki szemeim előtt, ha angol autó kerül szóba. Dolgozom rajta, hogy ez az előítéletem elporladjon, biz Isten.


Egy ilyen felvezető után némi skizofréniára azért biztosan utalhat, hogy a Range Rover, mint jelenség, mint fogalom, az azért egyértelműen a "kívánatos" polcon van nálam. Egyszerűen nem lehet elmenni amellett, hogy valami olyan természetességgel, arisztokratikus flegmasággal tűnik ki a kínálatból, hogy tényleg semmihez nem lehet hasonlítani.

Ráadásul árasztja is magából azt a jól érzékelhető, mindenki számára felfogható üzenetet, hogy akinek ez belefér, annak tényleg mindegy, hogy mi van a számlán. Lehet, hogy egyből kettőt kér belőle. Értékvesztés, fenntartási költség, szerviz számlák? Mik ezek a bagatell peremkérdések? Egy ilyen autó mellett egy szépen dekorált X5 is úgy néz ki, mint egy könyökvédős könyvelő excelben kiszámolt választása.

Kellően ritka, és kellően elérhetetlen ahhoz, hogy körüllengje egy kis misztikum, amitől még kívánatosabb lesz, arról nem beszélve, hogy az ipari formatervezés egy olyan kifinomult szintjét hozza évtizedek óta folyamatosan, ami párját ritkítja. Nem öregednek szemre ezek az autók, cseppet sem. 20 éves darabok is olyan arányokkal, felületekkel, letisztultsággal rendelkeznek kívül és belül egyaránt, hogy semmit sem vesztettek a vonzerejükből.

Ezzel az "old money" érzéssel egyszerűen együtt jár a respekt, amit már nagyon kevés autó tud kiváltani, belőlem legalábbis biztosan, pár ezer autó és több mint két évtized tesztelés után. Már ahogyan közelítesz felé, azt veszed észre, hogy ösztönösen kihúzod magad. Akkora, és olyan magától értetődő módon nyom el mindent a környezetében, hogy fel kell nőnöd a feladathoz.

Ami különösen tetszik: egyszerűen tesz a körülöttünk lévő píszískedésre. Nem sportból, hanem csak úgy. Olyan "engem nem érintenek ezek a kérdések" módon. Furcsa, hogy egy indiai kézben lévő angol gyártó termékén érződik a leginkább az, ami 10-20 éve még szinte minden európai "csúcs" autóban természetes volt: "mi csináljuk a legjobban, nekünk vannak a legnemesebb hagyományaink, lehet megpróbálni felnőni hozzánk". A nagy konformizmusban ez lassan kiveszik a többiekből. A Range Rover köszöni, pontosan tudja, mit nyújt.

Tudom, biztosan sokan várják, hogy elkezdjem köszörülni a nyelvem a JLR garanciális költéseinek a statisztikáin. Hagyjuk ezt most. Vannak gondok, ez tény, de a jó autó és a megbízható autó, az két külön fogalom. Ha a két tulajdonság találkozik, akkor születnek legendák, ha csak az egyik van meg a kettőből, akkor is lehet valamiért nagyon szeretni egy konstrukciót. A JLR esetében nyugodtan lehet arról beszélni, hogy az elmúlt években jellemző volt a tulajdonos részéről, hogy szabad kezet adtak a mérnöki kreativitásnak, és kellő mennyiségű pénzt is rendelkezésre bocsátottak ahhoz, hogy műszakilag "top of the range" autók készüljenek.

Csak azért nincs ez jobban a köztudatban, mert az eladási darabszámok, és ezáltal a termékek láthatósága, elérése viszonylag kicsi. Ezzel együtt mérnöki szempontból egyik csemege követi a másikat, ha ránézünk a palettára. Klasszikus "petrol head" autóktól az elsők között kihozott villany SUV-on át nagyon komoly szabadalmak sora jelzi, hogy nem azzal van a gond a konszernnél, hogy nincs elég okos ember a háznál.

Ami biztos: ezzel nem siet senki, Sport ide vagy oda. Lehetne, persze, de a luxus egyik lényeges eleme, hogy a lehetne, az nem jelenti azt, hogy kell is. Méltóságteljesen vonulunk a forgalommal, idegen testként kiemelkedve a többiek stresszéből.

Olyan anyagok vesznek körül, amiket máshol nem nagyon látunk. Sok a kijelző, persze, de valahogy mégsem e köré szerveződik az atmoszféra. A totális csendet csak a kiemelkedően jó, és meglehetősen egyedi hangzási hi-fi töri meg, ha akarjuk, persze. A kezelhetőség egyébként egyáltalán nem igényel hosszú betanulást, pedig van mit állítgatni, ez gondolom nem meglepő. Az ülések is érdekesek, mert mennyeien puhák az első behuppanáskor, de ez mégsem megy a tartás, egyszersmind a hosszútávú kényelem kárára.

Kell. Valami mohás kastély és nagyon zöld füves birtok mellé.