Úgy érzem, négy év alatt elég sok mindent megírtam már átállásról, környezeti tényezőkről, társadalmi változásokról, az autóról, mint kulturális és jóléti értékéről. Nem akarok lankadni a magam kis "szabadságharcában", ezért időnként egy összegző, vagy összefoglaló, emlékeztető bejegyzést kitermelek magamból, egyszerűen azért, mert a szívügyem ez, és fontos nekem, hogy egy érzelem vezérelt világban időnként megálljunk, és megnézzük a tényeket.


Az EU CO2 kibocsátásának a 28 százaléka származik a közlekedési szektor kibocsátásából. Ez világszintre vetítve 0,9 százalékra jön ki. Ezt a nem egész 1 százalékot reszeljük jelenleg, abszolút ideológia alapon, egy ellentmondást nem tűrő zöld mázzal leöntve. 2035-től, ugye, részben a CO2 kibocsátás csökkentése, részben a levegőminőség javítása érdekében, lényegében csak akkus elektromos autók értékesítése lesz lehetséges, ha csak utolsó pillanatban nem vétózik még valamelyik tagállam az EU-ban a tervezet kapcsán. Az, hogy ez a külön utas politika mit jelentene az európai autóiparra nézve, olyan, mintha egyesek csak most, 5 perccel 12 után fognák fel.

A teljes EU össztermékének a 8% az autóipar által van megtermelve. A teljes európai ipar K+F kiadásainak a harmada egyetlen ágazathoz, az autóiparhoz köthető. A foglalkoztatottak 7 százaléka az autóiparban kap szociálisan jól biztosított állást, amely állások után jelentős mennyiségű pénzt fizetnek a céges a szociális ellátórendszerek alapjaiba. Az egyéni közlekedés 80 százaléka autó/kishaszonjármű/tgk alapú, most is. Az ACEA számai ezek.

Ahhoz, hogy az átállás működhessen, 14-15 000 új töltőpontot kellene átadni hetente, miközben ez a szám 2000, és a teljes EU villany infrastruktúrájának a fele jelenleg 2 tagországra koncentrálódik.

Az évtized végére jó, ha elérjük az elektromobilitás kapcsán azt, hogy az értéklánc 5 százaléka "házon belül" legyen. A többit továbbra is Kína és kisebb részben az USA fogja adni.

13-14 millió munkahely léte van részben veszélyben, azért, hogy a világ CO2 kibocsátásának kevesebb mint 1 százalékából tudjunk valamit csökkenteni, ezt is csak olyan helyeken, ahol az adott ország energiája legalább részben tisztán állítódik elő.

Nem lenne ezzel a törekvéssel sem különösebb gond, ha nem lenne szemellenző azokon, akik a szabályokat alkotják. A szintetikus üzemanyagok, azaz a fosszilis alapú üzemanyagok helyettesítésére alkalmas energiahordozók szándékosan vannak gáncsolva, miközben egy sokkal lágyabb, tervezhetőbb, iparkímélőbb átmenetet nyújthatnának, és technológia vezetés szempontjából segítenének Európának az élmezőnyben maradni.

Mindeközben a gyártók nem várhatnak arra, hogy akár energetikai kérdések kapcsán, akár a szabályozói környezet kapcsán kevésbé iparnyúzó politika jöjjön az EU vezetősége részéről. Veszik a sátorfájukat, és máshol fektetnek be, az itteni tevékenységüket pedig vagy felszámolják, vagy jelentősen csökkentik.

Csak az elmúlt pár hét hírei: komplett új gyár építését jelentette be a VW az Egyesült Államok területén. Az Audi fontolgatja, hogy egy teljesen új, csak elektromos autók gyártására létrehozandó gyárat telepít, szintén az USA területén belül. Mindeközben a konszern képviselői kiszivárogtatták, hogy nem épül új elektromos autó gyár Európában. A Ford lényegében elsorvasztja a kölni fejlesztő részlegét, a gyártást pedig elektromosra autókra specializálja, sok ezer embert szélnek eresztve Európában, párhuzamosan ezzel az Egyesült Államokban dollár tízmilliárdokat költenek új gyárakra.

Koreai cégek is új gyáregységeket terveznek, ahhoz, hogy az IRA kedvezményeit amerikai gyártással ki tudják használni.

Grünheide azért tudta megkaparintani a Tesla gyárat, mert hatalmas kedvezményeket adtak az amerikaiknak, minden értelemben, cserébe komplett gyártást ígértek, saját akku előállító üzemmel. A jelenlegi hírek szerint az IRA érthető módon a Tesla esetében is újratervezést ért, és mégis inkább haza visznek még egy akku gyárnyi kapacitást, és nem Európába.

Eközben Kínában a kifutott elektromos autó támogatások akkora lyukat ütöttek a statisztikákon, hogy a helyi szinten az elektromos és phev autók gyártásában érdekelt területek vezetői a központi kormányzati pénzek helyett a helyi költségvetésből ágaztatnak le pénzeket annak érdekében, hogy a NEV kategóriába tartozó (akár belsőégésűeket is tartalmazó) autók kereslete ismét magára találjon. Érthető: pörgő gyártás, visszafolyó adóbevétel. Leálló gyártás: elszegényedés.

A nagy energiaigényű, az autóipart is masszívan kiszolgáló cégek, mint a BASF, a remekül sikerült "energiewende" kapcsán szintén termelés áthelyezés mellett döntenek, jellemzően egyébként Kínába. Itt is sok ezer ember munkahelye esik áldozatul a zöld álmoknak.

Roland Berger, aki a világ egyik legelismertebb vállalati tanácsadó cégét húzta fel, a minap így nyilatkozott: "Évek óta aggodalommal figyelem, hogy az országunk a piacgazdaság irányából a tervgazdaság irányába tart." 85 évesen mondhat már ilyeneket, senkinek semmit nem kell bizonyítani, és anyagilag is több, mint független. Kiemelte: a környezetvédelem fontos, de amit a zöldek ideológia alapon akarnak keresztül erőltetni a cégeken és a társadalmon egy szempillantásnyi idő alatt, az agyon nyomja a gazdaságot. "Honnan tudhatná az állam, hogy az akkus autók jelentik az egyedüli utat, és hogy más technológiák esetleg nem fejlődnek gyorsabban?" "Ilyet nem tudhat az állam, és nem kellene így beleavatkoznia."

Ne az egyedüli ezen a területen, aki figyelmeztet arra, hogy ez a politika így nem vezethet jóra.

Anyagi mozgástérrel, jóléttel, technológia fejlődéssel, szuverenitással tudjuk a kihívásokat megfelelően kezelni, amelyek a klíma és a gazdaság kapcsán szembe jönnek velünk. Ha elszegényedünk, ha az iparunkat ködösen megfogalmazott magasztos céloknak áldozzuk fel, akkor a bolygó jövője kapcsán semmiféle lapot nem fognak nekünk, európaiaknak osztani. Akkor ezt a kérdést ott döntik el, ahol a gazdasági hatalom koncentrálódik, azaz Kínában egy az Egyesült Államokban. Nem tudom, melyiktől kellene jobban tartani...

Aki a látottak tükrében, egy eszkalálódó gazdasági versenyben még mindig elhiszi, hogy az, ami történik, elsősorban a "klíma" meg a "levegő" miatt van, az azt is elhiszi, hogy 20 év után azért hívja fel az egykori osztálytársa egy "jó üzleti ajánlattal" mert tényleg jót akar, és nem azért, mert MLM ügynök.