Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Korrekció vagy még több szubvenció, ez itt a kérdés

2023. október 04. - Várkonyi Gábor Autóblog
Ha nagyon sokat foglalkozik az ember azzal, hogy fősodrú médiát elemezve próbálkozik azzal, hogy kitalálja, mi az irány, akkor egy idő után finomodnak a receptorai az elhelyezett kis "elszólásokra". A "forró" témákba itt bele sem megyek, ez továbbra is egy autós oldal, politikai kérdéseket szigorúan csak autós szűrőn keresztül vagyok hajlandó vizsgálni itt.

377734848_23861459913240175_3530443303031762909_n.jpg

Ami feltűnő, az elmúlt hetek alapján: akár az amerikai, akár az európai sajtót nézem, megszaporodtak azok az érvek az elektromos autózás kizárólagosságával szemben – ezek között az érvek között nincs újdonság –, amelyeket eddig vagy nevetség tárgyává igyekeztek tenni, vagy egyszerűen könnyen megoldható problémaként kereteztek a haladás egy szent útján.

Pár hete jött ez szembe. Az elektromos autókra váltók több mint fele megbánta a választását. Eddig mi volt a szöveg? Éveken át? Minden elektromos autó használó gőzgépként tekint a "régi" autójára, és soha többet nem ülne vissza. Erről úgy naponta lehetett olvasni, meg van a technikája annak, hogy milyen frekvenciával kell megdolgozni a tömegeket.

Aztán: különböző gyártók (VW, Stellantis, és mások is) drasztikusan csökkentik a termelésüket, mert nincs elég vevő az autóikra. Milyen autóikra? Azokra az elektromos modellekre, amelyek szubvenciók nélkül nem különösebben nagy érdeklődést váltanak ki a vásárlókból. Mit hallottunk évekig? Aki nem dob el mindent azonnal, és áll át holnaptól 100% elektromos autó gyártásra, az NOKIA. Ilyen egyszerűen. Semmi árnyalat, semmi megfontolás, semmi piacismeret, vagy higgadt elemzés. A haladár újságíró megírta, úgyhogy kedves cégvezetők, jobban teszitek, ha csipkeditek magatokat, mert gyorsan felfal a villany woke mob. Hétfőtől csak villanyautó!

Most látszik, mekkora veszélybe sodorta magát az a cég, amely arra építette fel a stratégiáját, hogy minden realitással szemben a politika halálos ölelését elfogadva megköti a fausti alkut: iktassuk ki a piacgazdaságot, és szubvenciókkal meg tiltásokkal erőltessük keresztül azt, ami magától nem menne.

A tőzsde és az újságírók hangos ovációval kísérik majd az utat, és egyébként is: mi lenne a kényelmesebb annál, mint hogy csinálom azt, amit a politika előír, és még ki is fizet, más pénzéből. Tuti buli.

Kivéve persze, ha változik a geopolitikai helyzet, és a villanyautó-álom épp a kevésbé fontos tényezők közé kerül, mondhatni, a fogaskerekek ledarálják az elektronokat.

Mi változott? A nyugat éppen azon van, hogy maga húzzon fel a zöldfüggönyt az érdekeltségei köré, és blokkosítsa a világot. Ez hosszútávon biztosan nem lesz jó ötlet. A világtörténelem végtelen példát nyújt arra, hogy aki azt hiszi, ki tud maradni a globális folyamatokból, az lemarad, és előbb-utóbb érte jönnek. Általában "mi" mentünk másokért. Most meg, ha jól értem, az a terv, hogy mi lezárjuk magunkat, vasfüggöny helyett zöldfüggönnyel, mert Kína elkezdett igen veszélyes versenytárs lenni.

Ez történetesen eléggé bezavar a nagy villany forradalomba, úgyhogy két út van, amint azt a címben is felvetettem. Hirtelen megszaporodnak a "vélemények" arról, hogy a villanyautó mégsem olyan jó. Vagy végigviszik, továbbra sem törődve semmivel, azt amit elkezdtek, és még több állami pénzt öntenek a felhasználók nevelésébe.
Mindkettő végtelenül álságos lenne.

Egyrészt, én örülök, hogy van villanyautó IS. Az iparnak pedig vissza kell hoznia az invesztíciókat ebbe a technológiába.

Másrészt: aki még most sem veszi észre, hogy az, ahogy ezt eredetileg kitalálták, kivitelezhetetlen, az menthetetlen.

Közben szépen kondicionálják már WSJ szinten is népet arra, amit épp gondolni kell. Kína elrontotta, a villanyautó egy leeresztő lufi, stb stb.

Van ezekben igazság? Van. De csak részben. Ami viszont fájóan hiányzik: az önreflexió. Annak a kimondása, hogy mi is elrontottuk, méghozzá jobban.

Főleg Európában, és azon belül is főleg Németországban, ami magyar szemmel nézve nem túl jó hír, bár meglepetésként sem érhetett ez senkit. Extrém magas áram árakkal terhelt gazdaságból vándorolnak el az energia intenzív ágazatok, az "Energiewende" akkora siker, hogy nettó importőré váltak, az üzleti konjunktúra a mélyponton, és most már lehet arról beszélni, hogy Európa új betege ez a gazdaság.

Az egészben a legidegesítőbb: ennek a katasztrófának minden része olyan, amit kizárólag magunknak köszönhetünk. Ahelyett pedig, hogy ezen állítanánk végre valamit, még mindig ott tartunk, hogy lamentálunk, hogy a szakadék egyébként mennyire lesz mély.

Kis kiegészítés még: norvég utam alatt csak megerősödött bennem ennek az egész "villanyautó álomországnak" a cinizmusa, amit akkor élsz át, ha ott vagy. Végtelen megújuló energiaforrással jó buli a villanyautózás. Akkor is jó buli, ha gyakorlatilag nem kell rá adót fizetned, miközben minden másra meg leírhatatlan mennyiségű közterhet raknak. Jó buli még szintén, ha nem kell autópályáznod soha, mert lényegében nincs, és nyolcvannál többel tulajdonképpen sehol nem mehetsz. Kifejezetten jó buli még az is, ha a "nagyvárosokat" egyébként jellemzően repülővel éred el országon belül. Slusszpoénként meg akkor a legjobb az egész, ha olajpénzből finanszírozod a kis utópiádat. A slusszpoén ráadása: még itt is földbe álltak az eladások onnantól, hogy az adózás változott.

Szóval: legyen villany. Meg legyen minden más is. Különben semmi sem lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://varkonyigabor.blog.hu/api/trackback/id/tr9018227501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása