Mivel időközben lassan konkurenciája sem marad, még biztosabb tipp volt erre fogadni. Nincs semmi baj az RS4 Avanttal, egyszerűen kezd kiöregedni. Az affalterbachi fiúk meg kiverték a biztosítékot azzal, hogy 4 hengeressé degradálták a jobb sorsra érdemes C 63-at a legutóbbi modellváltáskor.

A BMW az utóbbi években nem tud tévedni. Továbbra is autókat akarnak gyártani, méghozzá olyanokat, amelyek örömöt okoznak azoknak, akik a klasszikus értékeket keresik. Véletlenül sem lehetne közben azzal vádolni őket, hogy elhanyagolják a digitalizáció, vagy a villanyautózás kérdését. Tulajdonképpen kisebb csoda, hogy egy ekkora cég ennyi mindent tud ilyen magas színvonalon, iparágat meghatározó módon kezelni.

A "sima" M3-hoz volt már szerencsém, a tesztautóban a Touring kivitel és a "Competition" volt számomra az újdonság.

A szín ízlés kérdése, nekem tetszik, de nem vállalnám be. Érdekes módon azt tapasztaltam, hogy nagyon vonzza a női tekinteteket. Eleve szimpatikus, hogy kommunikációs színként helyzetbe hozták a "Twilight purple" metált, illik a BMW markáns stílusához.

Sorhat, 510 ló, Xdrive, duplaturbó, önzáró hátsó differenciálmű.

Ami a képek alapján úgy tűnik, mint egy kíméletlenül tapadó, brutális kanyarsebességekre képes, arcot szaggatóan fékező, kompromisszum mentes sportautó, valójában nem az. Nem kényszerít kompromisszumra. A legnagyobb meglepetés volt számomra, hogy mennyire vállalható a mindennapokban, komfort szempontból.

Kifejezetten jellemző volt a márka korábbi autóira, hogy akkor is arra ösztönöztek, hogy próbálgasd a legalitás határait, amikor alapvetően nyugodt közlekedésre vágytál volna. Tapasztalható egy ideje, hogy hátraléptek ebből, ami nem azt jelenti, hogy megfelelő set-up esetében ne lenne ott azonnal az ugorhatnék, de a spektrum szélesebbre lett véve. Egy ilyen autóval pontosan betartani a szabályokat, és a lehető legelőzékenyebbnek lenni másokkal, felér egy szociológiai tanulmánnyal. Csak azért is megállok, minden zebránál.

Kietlen, autómentes vidéki mellékutakon meg, hajnali időpontokban lehet próbálgatni a határokat, azért, hogy hamar letegyünk ezek további feszegetéséről. Nem való az ilyesmi közútra, ráadásul az M3 ebben a kivitelben is azt üzeni: több vagyok, mint amit valaha tudni fogsz a vezetésről, és ezt tiszteletben kell tartani. Ez egyébként az alapvető "bajom" az M3-tól felfelé lévő BMW modellekkel.

Sztoikusan, rendíthetetlenül "kivitelez", mindegyik. Nem lehet sem játékra fogni, sem könnyeden terelgetni, mert élet-halál kérdése, hogy precízen, és íven haladj vele. Ha a saját vezetésedben pontatlanságot, trehányságot, nagyvonalúságot fedezel fel, akkor ebben az autóban egyszerűen elkezded magad szégyellni. Túl komoly a technika ahhoz, hogy 20 év és ezernyi rohadt erős autó, meg pálya nap után is, ellazsáld azt, amit itt csinálni kell.

Ebből akkor lehet kiautózni azt, amit tud, ha tényleg rászánjuk az időt, a pénzt, és az alázatot ahhoz, hogy olyan tanítson meg vezetni, akinek ez a szakmája, olyan körülmények között, ahol van tered hibázni.


Az M2 nem kevésbé komoly műszer, ellenben az a haverod. Ez meg a tanárod. Ha hétvégén szeretnék egy jót szórakozni, akkor nem mindig vágyom arra az érzésre, hogy emlékeztessenek: ebből a kanyarból ki lehetett volna még hozni pár századot.

Mindez persze nem az M3 hibája, és abban is biztos vagyok, hogy a vevőkörének a zöme nem rendelkezik verseny licenccel. Egyszerűen kell neki egy M3.

A magam részéről, tökéletesen boldog lennék egy M340d Touringgal a hétköznapokra, a maradékból meg vennék egy játszóst. Hogy mit, azt úgyis tudjátok.

Ja, és még valami: biztos izgalmas egy applikációból állítani a guminő felületének a hőmérsékletét, mielőtt bekövetkezik a nagy találkozás, de úgy, ahogy az sem helyettesíthet egy igazi randit, a szoftverből sem lesz soha az életben olyan élmény, ami akárcsak meg tudná közelíteni azt, amit egy M3 ad, autóként.