Nézzétek vissza a teljes beszélgetést a Millásreggeli Youtube csatornáján itt és itt!
Amikor kb. 12 évesen először mentem el egy pár hetet egy vidéki műhelybe "dolgozni", akkor az utolsó szakadt Kadett is pont olyan mágiának tűnt szétszedve, mint ezek a Ferrarik összeszerelés közben, itt a képen. Emlékszem az olajszagban úszó izgalomra, ami a fejemben vibrált, miközben a negyven éve ott dolgozó szerelő a talpas cigijét szívva reggel hétkor bővítette a káromkodási szótáramat egy átszakított emelési pont miatt. Ami elrohadhat, az el is rohad.
Amit ebből az egészből ki akarok hozni: aki valamiért úgy születik, hogy mágia neki az autó, az mindenre úgy tud nézni folyamatosan, mint amikor először lát Ferrarit az ember.
Másik tanulság: minél hamarabb találkozik gyerekként a valósággal valaki, annál mélyebb és formálóbb lesz számára az élmény a későbbi döntései szempontjából, főleg ha az elhivatottságának keres formát. Életem legjobb döntése volt, hogy nem hagytam magam lebeszélni arról, hogy autókkal van dolgom. Akkor sem, amikor nem tudtam, hogy ez pontosan hogy fog kinézni, csak azt értettem meg csupa új, és otthon nem használható szóval gazdagabban, hogy szerelő, az nem szeretnék lenni, mert nincs hozzá tehetségem.
Azóta is úgy érzem magam minden műhelyben, mint valami templomban, ahol az autózásnak mutatnak be nap mint nap áldozatot. Minden értelemben. Egy darabjaira rakott kettes Golfot is órákig tudnék nézni. Ha lenne rá időm. Ott abban a pillanatban nincs izgalmasabb, mint az éppen pihenő és darabjaitól megszabadított örökmozgó váza és kellékei.
Gyerekként megfigyeltem egy dolgot: jobban érdekel, hogy ki és miért vette meg azt az autót, ami épp ott áll az emelőn, mint a "baja". Belépni egy idegen autó "terébe", az majdnem olyan volt nekem, mint színészkedni. Elképzelni, hogy ki az az ember, és mivel azonosul abban a tárgyban, amivel közlekedik, és amit a magáénak tud, melynek teljesítménye, külseje, jellege oly sok mindent árul el arról, hogy milyen anyagi, társadalmi, intellektuális státuszban él a tulaja.
Sokkal otthonosabban mozogtam egy műhelyhez képest az autószalonokban vagy telepeken. Nyílt napokon a katalógus adatokkal kijavítottam a közepesen motivált értékesítőket. Idegesítő lehetett. Közben a haverjaim szüleinek magyaráztam, hogy milyen autót vegyenek, és meglepő módon még hallgattak is rám.
Hát így indult. Ma a csapatommal évi 600 új és használt, young és oldtimer autót adunk át ügyfeleknek. Nem untam meg. Sőt, mindegyiket egyenként nézem át a mai napig. Az élet rövid ahhoz, hogy ne annak szenteljük, ami igazán érdekel bennünket.
Viktorin Tamásnál jártunk a Sláger FM-ben fél év után ismét Kroneraff Istvánnal, a Becsületesnepperrel. Egy vidám hangulatú beszélgetés lett.
Szó esett többek között a legfurább fejlesztésekről, a villanyautó jövőjéről és természetesen arról, hogy mi várható 2035-től és hogyan befolyásolhatja mindez az életünket.
Itt tudjátok visszanézni a teljes beszélgetést.
A millió dolláros kérdés, legalábbis azoknak, akik ebben a szakmában vannak: mi a fene lesz az autópiacon.
Amióta írom a blogot, többször volt turbulens helyzet az új és használt piacon egyaránt, de a viharok, hullámok, villámok ellenére nagyjából lehetett látni, hogy mi történik, merre tartunk, mi lesz, fél-egy éves távlatban.
Jelenleg szerintem bekötött szemmel tapogatózunk a sötétben, folyamatosan változó hőmérséklet mellett, eltérő felületeken, úgy, hogy előtte még megpörgettek a körhintán 10 percre.
Őszintén nincs fogalmam arról, hogy mekkora mennydörgés jön, de jön, az bizonyos. Olcsóbb nem lesz semmi, ebben az egyben talán biztosak lehetünk, függetlenül attól, hogy összeomlik-e a kereslet, vagy az eddigiekhez képest lényegesen alacsonyabb szinten stabilizálódik.
A hajtási módok tekintetében a drasztikus villanyár emelkedés Európa szerte alaposan megkeverte a számokat, és a múlt heti események alapján hazánkban is lényeges változások mentek végbe.
Azok, akik villanyautózás tekintetében abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy saját maguk által "előállított" árammal tudnak otthon tölteni, nagy nyertesei a mostani állapotnak, továbbá azok, akiknek az autójához ingyen töltés, vagy gyártó által biztosított kedvezményes töltés jár, szintén.
Talán megegyezhetünk abban, hogy ők nem sokan vannak.
A hatósági áras üzemanyag mellett a piaci áras otthoni töltés már-már pariban van, erre vonatkozó számokat könnyen végigszámolhatja bárki. Ez a PHEV autók esetében még kevésbé fogja ösztönözni a lokális emisszió mentes közlekedést. A villany esetében ez nyilván nem kérdés.
Azok, akik nem tudnak otthon tölteni, és nincs anyagi lehetőségük arra, hogy PHEV vagy BEV autót vegyenek, újra elő fogják venni a dízel ötletét, a használt piacon fokozottan, az új piacon azért nem lesz ez szignifikáns, illetve azért fog torzítani az előző évekkel való összevetés, mert egész egyszerűen egy csomó modellnél megszűnt a dízel opció.
Mivel ma már szinte mindegy, hogy belsőégésű kapcsán megbízhatóság szempontjából mit veszünk, (ha csak nem azt a pár, még létező szívó benzinest nézzük, amelyek közül sem jó mindegyik) hiszen a modern down sizing motorok nem a hosszú életükről híresek, ugyanakkor az agyonbonyolított dízelekkel is sok a költséges tennivaló, a racionálisan választó, belsőégésűben gondolkozó vevő, különösen a piaci árakat nézve a dízel felé fog tendálni.
Amint elengedik a benzin árakat, a villany megint előtérbe kerül, azoknak, akiknek opció lehet.
A hibrid meg eleve jól tartotta az árát az elmúlt időkben, és rövid városi utakra, kényelmes BEV használati lehetőség nélkül egyébként is ez az igazán kézenfekvő megoldás.
Takarékos, megbízható és olcsó autó így, együtt, nem lesz. Ez világosan látszik.
Tegnap abból a Renault gyárból jelentkeztem be a Millásreggelibe, amiről pár hónapja már meséltem. Enyhén használt, jó állapotú autók felújítása zajlik a refactoryban.
A történet a következő: Párizs mellett van egy 1952 óta működő gyáregysége a Renaultnak. Az eddig ott gyártott modellek aktualitásukat vesztették, viszont felszámolni nem akarták, így új célt adtak neki. Az üzleti modell úgy működik, hogy a környék 250 km-es körzetéből összeszedett autókat felújítás után új autó garanciával értékesítik. Erre a "brandre" már most nagyon nagy kereslet mutatkozik az európai autópiacon, és egyre több gyártó gondolkozik hasonlóban.
Erről meséltem tegnap, hallgassátok vissza a beszélgetést a Millásreggeli Youtube csatornáján!
Hogy mekkora dobás, mennyire utolérhetetlenül jó autó lett az Alpine A110, azt megírtam novemberben. Nincs jelenleg a piacon hozzá foghatóan szűretlen, valós élményt adó sportautó, és jó eséllyel már nem is lesz, ebben az árkategóriában. Nem látom azt a gyártót, aki képes arra, hogy ilyesmit csináljon, ennyire kompromisszum mentesen. Középmotoros sportautó, viszonylag szerény áron, már "életében" kult státuszt elérve? Nincs az a tömeggyártó, akinek a koncepciójába ez beleillik, és be meri vállalni ennek az anyagi vonzatát, és meg is tudja úgy csinálni, ahogy kell.
Fotók: Szörényi András, Vezess.hu
Tegnap életem első teljes Millásreggelijét vezethettem Ács Gábor társaságában, de természetesen a Futómű rovatban szokás szerint az autós hírek kapták a főszerepet.
Az adás első felében a BMW 220d Coupéban tapasztalt élmények alapján próbáltam szavakba önteni az autóvezetés igazi szépségeit, majd az Uniós javaslat felpuhulása kapcsán beszéltem többek között az E-fuel, a bioüzemanyagok és a hidrogén felhasználásáról is. A jelenlegi gazdasági környezetben a megfizethetőség kérdése egyre inkább nyomasztja a felhasználókat a technológia váltással kapcsolatosan, több tanulmány szerint a megkérdezettek többsége szorong a mobilitás kérdése miatt a jövőre nézve. Az adás utolsó részében a beszállítói láncolatok szétszakadozásának friss statisztikáit ismertettem, sajnos az adatok alapján is súlyos minőségi problémák jelentkeztek az elmúlt 2 évben.
Hallgassátok/nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!
Kép forrása: Thedrive.com
Rövidesen indulok a Transalpinra a szokásos éves "meditációmra". Ezúttal egy Alpine GT-vel. Erős hetet kaptam autófelhozatal szempontjából, igazán hálás és boldog vagyok!
Összeraktam nektek egy kis hírcsokrot az elmúlt napok eseményeiből, az egész hétvégére elég "anyagot" tartalmaz, egyenként is szerintem az összes, de lássuk egyenként:
Svájcban olyan adóformát terveznek, amely az alternatív hajtással közlekedő autósokat is egyenlő mértékben vonná be a közteher viselésébe. A benzines és dízel járművek adóterhei nem változnának, a villanyautók tulajdonosainak azonban az útfenntartásra/infrastruktúra fejlesztésre egy új adóforma alapján kellene fizetniük. A jövedéki adó tehát nem megkerülhető hosszú távon sem, bár ebben nincs újdonság. A kérdés az, hogy az EU hasonlóan igazságos megoldást akar-e majd, vagy a belsőégésűekre is kivet-e új adókat akkor, amikor a villanyosok kerülnek majd sorra. Mert sorra fognak kerülni. A svájciak természetesen népszavazással fogják szentesíteni a dolgot. Ha ezt meg mernék lépni az EU-ban az autózással kapcsolatos kérdésekben, vélhetően nagy lenne az irányváltozás.
Eközben Németországban a tervek szerint megszüntetnék a hozzájárulásokat a villanyautók vásárlásához és tartásához. A közvélemény kutatások alapján a társadalom jelentős része nem támogatja ezeket a kedvezményeket. Érdekes lesz megvizsgálni a piac alakulását, ha valóban meghozzák ezt a döntést jövőre.
Ahogy sejtettem, formálódik egy erős kelet-európai ellenállás a belsőégésűek korlátozásának terve ellen. Piotr Müller lengyel kormányszóvivő beszélt erről az ország közszolgálati tévéjében. A lengyelek a "klímaőrület" elleni koalíció képzését tűzték ki célul, és a csehek számítanak ebben elsődleges szövetségeseiknek. A csehek veszik át hamarosan az EU soros elnökségét, és jó eséllyel a fiók mélyére rakva igyekeznek halogatni a 2035-ös terveket, amíg nem formálódik egy erős politikai front az elsősorban a németek által erőltetett klímadiktátumok ellen. A lengyel kormányszóvivő kiemelte, hogy az ukrán háború alapvetően változtatta meg a geopolitikai realitások ebben a kérdésben is.
Herbert Diess VW konszernvezér, aki a Cariad körüli hatalmi harcok kapcsán egyre inkább tűnik hatalom vesztettnek a cégben, a Spiegelnek adott interjút, amelyben figyelmeztette a politikát azzal kapcsolatosan, hogy túlzottan kemény álláspontot vegyenek fel a kínaiakkal szemben. Érthető, hiszen már rég ezer fronton a kegyeiktől függ az autóipar, és az elmúlt években kizárólag a saját hibánkból ez a folyamat csak erősödött.
Diess szerint Kína nélkül nem lenne ilyen növekedés, jólét és foglalkoztatottság Németországban, és "extrém módon alábecsülik, milyen mértékben van Kína által finanszírozva a jólét".
Hát, erre azt tudom mondani, hogy ehhez régen nem kellett Kína.
A Neue Züriche Zeitung idézi Alex de Vries-t, aki főállásban a holland nemzeti bankban dolgozik, és emellett rendszeresen publikál a Bitcoin jelenségről, illetve annak energia igényéről. A lap kiemeli, hogy pusztán a kutatásának ténye miatt folyamatosan fenyegetéseknek és gyalázkodásoknak van kitéve a közgazdász.
A legújabb publikálása alapján 2021-ben a Bitcoinnak "köszönhetően" nagyobb volt a széndioxid kibocsátás, mint amennyit ugyanebben az időszakban az elektromos autókkal spórolni lehetett. A jó hír a szakember szerint, hogy az árfolyamok szakadása az energiaigényt is lejjebb vitte.
Bár a Stellantis nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a palettája megfeleljen az EU elvárásinak, és gigafactory-k és nyersanyag dealek csokorját jelentette be, időnként azért küldenek "jelzéseket" a felelősöknek. A gyártásért felelős vezető, Arnaud Deboeuf szerint 40 százalékkal kell levinni az árakat az évtized végére elektromos autók esetében. Ha nem sikerül, akkor összeomlik a piac a cég képviselői szerint. A főnöke, Tavares arról beszélt, hogy úgy tűnik, a politikát "nem érdekli, honnan lesz a gyártóknak nyersanyaguk". Több elektromos modell gyártója 5-6000 dollárral növelte az autóik listaárát az elmúlt hónapban a kontrollt vesztett nyersanyag drágulás kapcsán.
Az elektromos autók drágulásáról írt a WSJ is, amit egy amerikai autós honlap szemlézett részletesen.
Csupa csupa izgalom. A realitás egy nagyon makacs dolog. Nem kergeti el a mantra.
Szép hétvégét nektek, jelentkezem a hágókról hamarosan.