A három fontos tétel, ami a jövőben a VW dizájnt újra jellemezni fogja, Andreas Mindt szerint. Amikor formatervezésről van szó egy sajtóeseményen, az nem mindig szokott informatív lenni, egész egyszerűen azért, mert a lényegi kérdések kapcsán általában ott van valaki, aki figyel arra, hogy a munkájáról szenvedéllyel beszélő formatervező semmit ne áruljon el, ami fontos. Legjobb esetben magyarázza el azt, amit már láthatunk. Egészen kivételes ugyanakkor az, ami tegnap Koppenhágában történt: nagyon szűk nemzetközi újságírói csapat kérdezhette a márka formatervezőit arról, hogy milyen filozófia mentén alakítják át az eddig vonalat. Idő volt bőven, a vacsoránál pedig egy pár pohár bor után igazán mély szakmázásba kezdtünk. Előkerült minden: “Zeitgeist”, bátorság, konformitás, hagyomány, szerepfelfogás, autó, mint vágytárgy, a társadalmi megítélése az autózásnak. Reggelig tudtunk volna beszélgetni.
Szerencsés volt az ülésrend is, ez is része a történetnek. Andreas Mindt pont velem szemben ült egy asztalnál, ahol finn újságírókkal és PR-es kollégákkal alkottunk egy társaságot. Felváltva németül és angolul beszélgettünk. Tanulmányozva Mindt szakmai karrierjét, ami lényegében a konszernnél telt, és emlékezve a délutáni előadására, aminek az origójában a történelem kapcsán a négyes Golf állt, mint hivatkozási alap, meg kellett kérdeznem, hogy dolgozott-e együtt Hartmut Warkuß-szal, aki a legtisztább, legidőtállóbb autókat alkotta évtizedeken át az Audinál és a VW-nél. Mindt elmesélte, hogy úgy került a céghez, hogy megnyert egy dizájn versenyt, és személyesen Warkuß vette fel, soron kívül, a közvetlen főnöke lett, és pontosan azt az időszakot csinálták végig együtt, ami a négyes Golf, Bora, Passat B5 és társai kapcsán a legmarkánsabb, legsikeresebb korszaknak számított.
Szerencsés volt az ülésrend is, ez is része a történetnek. Andreas Mindt pont velem szemben ült egy asztalnál, ahol finn újságírókkal és PR-es kollégákkal alkottunk egy társaságot. Felváltva németül és angolul beszélgettünk. Tanulmányozva Mindt szakmai karrierjét, ami lényegében a konszernnél telt, és emlékezve a délutáni előadására, aminek az origójában a történelem kapcsán a négyes Golf állt, mint hivatkozási alap, meg kellett kérdeznem, hogy dolgozott-e együtt Hartmut Warkuß-szal, aki a legtisztább, legidőtállóbb autókat alkotta évtizedeken át az Audinál és a VW-nél. Mindt elmesélte, hogy úgy került a céghez, hogy megnyert egy dizájn versenyt, és személyesen Warkuß vette fel, soron kívül, a közvetlen főnöke lett, és pontosan azt az időszakot csinálták végig együtt, ami a négyes Golf, Bora, Passat B5 és társai kapcsán a legmarkánsabb, legsikeresebb korszaknak számított.
Azért mesélem el ilyen részletességgel, hogy érthető legyen, hogy a Diess korszak után ez tényleg egy hatalmas váltás, a jó irányba. Természetesen nem tudtam kihagyni a pikírt, vagy álnaív kérdést arról, hogy Diess alatt mégis mi történt, de a hallgatás falaiba ütköztem. A metakommunikáció azonban nem hazudik. Egyértelműen a megkönnyebbülés jeleit láttam az érintetteken, amikor szóba kerül, hogy ahhoz képest ma milyen a hangulat a vállalatnál, és mennyire van szabad kezük.
Mindt egy rendkívüli ember. Végtelenül szerény, nagyon közvetlen, és mentes minden olyan allűrtől, ami időnként jellemzi a formatervezőket. Azt kell mondanom, hogy ezek az allűrök sokszor jól állnak egyébként olyanoknak, akik a kreativitásukat akarják hangsúlyozni. Mindt egy dolgot akart ezzel szemben kiemelni, akkor is, ha nem rágta a szánkba: egy egyszerű ember, aki szereti az autókat, szereti a márkát, jobban érzi magát a VW-nál, mint annak idején a Bentley-nél, mert a hétköznapi vevőkkel van közös nyelve, a luxusautó gyártó ügyfeleit ugyanakkor nagyon távolinak élte meg a saját életétől. Önazonos, ez a jó szó.
Legfontosabb feladatként azt jelölte meg, hogy pontosan definiálják a VW szerepkörét. Revolúció nélküli dizájn, ami nem öregszik. Senki sem vár látványos dolgokat egy tömeggyártótól. Főleg nem egy olyantól, amely a nyugodt erőt, a szolidságot, a sztoikus, stabil, kiszámíthatóságot akarja adni vizuálisan is, egy olyan világban, ahol minden bizonytalan.
Széles nyomtáv, hangsúlyos kerékjáratok, keskenyedő kabin. Régi receptek ezek, Mindt pedig minduntalan hangsúlyozta, hogy az autónak masszívan kell “állnia” mozgás közben.
Az olcsó gyárthatóság ellentmondása az igényes, minőségi érzet elérhetőségével egy külön téma volt, főleg a belső kapcsán. A domborulatok, tiszta, feszített felületek a ragasztás nélküli kárpitozást lehetővé teszik, az egy tömbből készült behúzó szintén kivesz egy komplikációt a gyártásból.
A konfigurálható gegek sora ízlés kérdése. Lehet hűvös technós, vagy nosztalgikus, érzelmes, mi döntjük el, mi vesz körül.
Nincs még egy éve, hogy Mindt átvette a vezetést a márkánál, így például az új Passat külsejét nem akarta kommentálni, de érzésem szerint nincs megelégedve vele.
Sokat mesélt nekem arról, hogy a fókuszcsoportos tesztelés hogyan ad visszajelzést a munkájukhoz, milyen módszerekkel lehet megvezetni a felhasználó szemét, hogyan lehet szuggerálni bizonyos szubjektív értékeket vagy jellemzőket ”egyszerű” vonalakkal. Lenyűgöző, amikor ezekről mesélnek autós formatervezők, akiket egyébként két csoportra lehet osztani a tapasztalataim szerint: autóbolondokra, aki a történelmet egészen pontosan értik, és olyanokra, akiknek nincs érzelmi kötődésük az autó iránt, a többi autót sem feltétlenül ismerik, a feladat izgatja őket. Mindkét iskola tud brilliáns dolgokat alkotni.
A szegmentálás, az azonos alapok felhasználása, a gazdaságosság kérdése egy külön órás beszélgetés volt. Mit kell meghagyni, ha spórolni szeretnénk? Mely pontok áttervezése kerül euró százmilliókba? Ki állítja meg a formatervezőt, ha elszalad a fantáziája? Miért kerül “csak” egy “b” oszlop átdolgozás 50 millió euróba? Sajnálom, hogy mindent nem írhatok le, mert “off the record” volt pár téma.
A “hagyományos” autóipar defenzív tartásáról, az érdekérvényesítő képesség hiányáról, a pár éves menedzseri és politikusi távlatok kártékonyságáról, EURO7-ről, az EU jövőjéről, a trendek utáni loholásról, vagy azok alakíthatóságáról is polemizáltunk.
Egy dologban biztos vagyok: 2025 után más, megnyugtatóbb, hagyományos értékekre jobban odafigyelő dizájn fog jönni a VW dizájn csapata részéről. Ennek pedig én örülök.
