Ahogy egymás után zárnak be autógyárak, üzemek, beszállítók Németországban, ahogy tornyosulnak a rossz hírek az autóiparban, úgy válnak egyre hangosabbá azok, akik a felelőst keresik azért, ami zajlik.


Semmi nem meglepő abból, ami történik, aki kicsit is ismeri az iparágat, az pontosan tudta, sőt, meg is mondta előre, hogy mi lesz a következménye az utópisztikus "Energiewendének" és annak, hogy a konszernek a politikának gyártanak autókat, és nem a piacnak.

Nem a "régen minden jobb volt" frakció szól belőlem. Dehogy. Konzekvensen kiállok azon álláspontom mellett, hogy merev határidőkkel, tiltásokkal és szubvenciókkal nem lehet megerőszakolni a valóságot, ideológiai alapon. Az, ahogyan a kontinens, és főként az autóiparának a gerincét adó Németország eljár ebben a kérdésben, azzal fog járni, hogy eljelentéktelenedik az egykoron stabil jólétet biztosító ága az európai gazdaságnak.

Ha félreteszünk minden környezetvédelmi kérdést, akkor pusztán gazdasági érdekeinket nézve is feltétlenül kell foglalkozni az elektromobilitással. Ha nem tesszük, akkor amiatt maradunk le. De a fürdővízzel együtt nem kell kiönteni a gyereket is, márpedig a túlbuzgóság már most rettenetes károkat okoz, amiket az elmúlt két évben azért nem lehetett látni, mert a Covid utáni fellendülés teljesen torz képet mutatott a valóságról, gazdasági értelemben.

Masszív leépítések, spórolás, egészen olyan röhejes tételekig, mint hogy a nagy "prémium" gyártónál nem engedik (!) a karácsonyi ünneplést, mert drága, jelzik, hogy billenőben van a hangulat. 2035 nem lesz teljesíthető, és minden egyes nap, amit ebben a pszichózisban tölt a politika, visszafordíthatatlan károkat jelent az európai autóipar versenyképessége szempontjából.

A hosszú felvezető után szeretnék idézni egy tegnapi cikkből, ami épp elég nagyot megy a német sajtóban. Nem fordítom le az egészet, de pár bekezdést kiragadok belőle, a teljes cikket itt találjátok.

"A valóság elfogadásának a megtagadása a jelenlegi politika ismérve. Újabban a német autóiparé is. Az elektromos autó stratégiájukat megbukottnak tekinthetjük, egy gazdasági totálkárnak. Még az alkalmazottak sem merik hangosan kimondani mindezt.

A minta mindig ugyanaz. Az elején ott egy ötlet ideológustól, olyan valakitől, aki életidegen elméletekért rajong. Ilyen teóriák közé tartozik a világbéke, az energiaellátás az örökmozgóval, a teljes átállás akkus elektromos autókra, a másfél fokra pontos szabályozása a klímának kormányzati akarattal és így tovább.

Aztán megérkezik a valóság. Örök béke helyett háború van, a nap mégis küld számlát, a klíma olyan kiszámíthatónak bizonyul, mint egy krokodil az Okavanga deltában, a zöld gazdasági csoda pedig a második világháború óta a legnagyobb csőddé fejlődik. Legkésőbb most kell a valóságot az ideológiához igazítani. Ez Orwellt idézve a "newspeak" segítségével történik. A háborúból béke, a fasizmusból antifasizmus, az adósságból pedig különvagyon lesz."

.
.

"Nulla emisszióból nulla eladás felé, nulla nyereség, nulla munkahely és nulla mobilitás felé tartunk. Kínában a VW elektromos autói az európai ár harmadáért vannak elherdálva, mindezt néhány német vevő szubvencionálja, hogy az elektro-káderek Wolfsburgban, Stuttgartban és Ingolstadtban a teljes kudarc tényét még egy ideig titokban tarthassák."

.
.

"Az elektromos krumplik a telephelyeken rohadnak maguk elé, és az egésznek kezd kellemetlen szaga lenni. Nem csak a Volkswagennél. A cégvezetőket, akik a politikát kiszolgálva árokba hajtották a vállaltokat, golfpályákra telepítették, mint az egykori VW vezér Herbert Diess-t. Az utópisták, akiknek még van munkahelyük, mint például Ola Källeniusnak a Mercedesnél, az irodáikban keményebben húzódzkodnak, mint a konditeremben, hogy eltereljék egy ideig még a figyelmet a pofára esés mértékéről."

.
.

" A szolgai engedelmességükkel felhúzták a piacgazdaság és az autók ellenségei előtt a fehér zászlót. A morális tetszelgés utáni vágy csodálatosan harmonizált a pőre opportunizmussal. Legyőzhetetlennek tűnt a vágy arra, hogy egyszer ők is a "jókhoz" tartozzanak. Tapsot nem csak a mammon miatt, hanem az erkölcsi teljesítmény kapcsán élvezni, Merkel asszonnyal a kormányzati gépben ülni, ellenállhatatlan csábítás volt. Nagy tételben szubvencionáltatni azt, amit a politika elvár, eleve kényelmesebb, mint verejtékkel a vevők pénze után futni".

.
.

"Nagyjában és egészében tart a hallgatás kultúrája az érintetteknél. Aki először kimondja az igazságot, az az állását kockáztatja. A média pedig nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy a maga által generált elektro-hájpot eltemesse. Pontosan mint a migrációnál, az Energiewende esetében, a lockdown és vakcina kérdésekben, itt is tart az új német omerta..."

Elnézést kérek a sok germanizmusért. A lényegen talán nem változtat: döbbenetesen, szokatlanul erős szatíra. Aki tudja, olvassa el az egész cikket, mert tényleg felér egy kijózanítással. A németek egy jelentős részének most esik le, hogy elrontották.

Két út lehetséges: megyünk tovább Európában a kijelölt úton, aminek a végén szükségszerűen jön a katasztrófa, vagy korrigálunk, a realitások tükrében új stratégiát alkotunk, és zöld tervgazdaság helyett újra a piacgazdaságra és a vevők döntési szabadságára, valamint a technológia semlegességre bízzuk a jólét fenntartását.