Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Mild Hatch – gyors ismerkedés az első elektromos Alpine modellel

2024. november 08. - Várkonyi Gábor Autóblog
Nem tudom, mikor érdekelt utoljára ennyire egy autó, az alapján, amit papíron ígért. Megelőlegezett reménységek sora vetült bele az első elektromos Alpine modellbe. Könnyű lesz, mókás lesz, szerethető lesz, élmény lesz. Eleve, feldolgozhatatlanul jól néz ki. Minden, tényleg minden adott ahhoz, hogy szerelem legyen belőle. A110 tulajként is.

466099399_1077360354180245_1118295206790476717_n.jpg

A Renault 5 menetpróba és az Alpine A 290 menetpróbája között nem lehetett választani, és nincs is közös metszet, aki az előbbit vezette a magyar újságírók közül, annak ezzel nincs tapasztalata, és fordítva. Így pedig csak a legendáriumok alapján tudunk tájékozódni a fantáziánk sűrű erdejében.

Olyan, akinek ne tetszett volna a Renault 5, szerintem nincs, és a világsajtót szemlézve lényegében mindenhol egyezik a kép: zseniális koncepció, színvonalas megvalósítás, izgalmas dizájn, jó vezethetőség. Egyetlen megjegyzés jellemzően az volt hogy nem túl erős, de erre egy ilyen autó esetében talán nincs is szükség.

Az Alpine az A290 esetében majd betölti a gyors és élvezetes kis villanyautó szerepét.

Ahhoz, hogy megértsük ezt az autót, rögtön az elején le kell lőnöm a dolgot: a A290 sem igazán erős. Erősebb, mint az 5-ös, de nem egy Hot Hatch a klasszikus értelemben, és ennek több oka van.

465108715_1077360180846929_6220402505405579663_n.jpg

Az egyik, hogy abból kellett építkezni, ami a konszernnél a polcon volt. Egyszerűen lefordítva, a kis "platform" megkapta a közepes "platform" villanymotorját. A Renault-hoz képest szélesebb a nyomtáv, sok az alu alkatrész, az A110-ből érkezik a nyereg, más a futómű hangolása és más lengéscsillapítók vannak beszerelve.

Ezzel együtt a vevőkör szélesítés volt a legfontosabb cél, és nem egy olyan autó létrehozása, ami el akarja bábozni azt amin úgyis megbukik minden elektromos autó. Soha nem lesz benne annyi élvezet, mint egy "rendes" Alpine-ban. Lemondás, vagy csalódás ez? Nem, semmiképpen sem.

Nem mindegy ugyanis, hogy érződik-e egy autón, hogy autóbolondok hangolták-e, vagy programozók, akiknek jogosítványuk sincs. Semmi baj nincs utóbbival sem, csak nekem ne kelljen beleülnöm.

A kiegyensúlyozottság és a közvetlenség, tolakodás nélkül, ezek a legfőbb jellemzői a második újkori Alpine modellnek, amivel biztosan képes lesz olyan érdeklődőket is megnyerni magának, akik azt sem tudták fél éve, hogy mi ez a márka.

465108635_1077360680846879_3449461361302083891_n.jpg

Valahol ugyanakkor így félúton vagyunk egy külön modell, és egy felszereltségi szint között, a Renault 5-höz képest. Lehet, hogy ennek nem fognak örülni a cégnél, de ez az igazság. Szerencsére árban is ez a jellemző. 180 és 220 lóerő között lehet választani, és eleve a nagyobb akksi jár hozzá. 6,4-es gyorsulás az erősebb kivitel respektálható sprintje, de pont az, ami az elektromos autók drámáját adja, nincs meg benne, és ettől olyan élhető a koncepció. Nem a fejedet akarja letépni, hanem közel akar férkőzni az érzékszerveidhez, és meg akarja mutatni, hogy minden, ami egy jó belsőégésű esetében az élmény része, a futómű, a súlyeloszlás, a kormányzás és fék, ugyanígy meg lehet egy rendes villanyautóban is.

Lehet vele kontrolláltan keresztben autózni, engedi kikapcsolt menetstabilizálóval, hogy belelengesd a fenekét, temérdek visszajelzést ad a kormányzás mindenről, ami az első tengely környékén történik, a fék pedig, mennyei. Ez utóbbi nem igazán szokott stimmelni a rekuperálásra alkalmas autóknál. Nincs határozott pont, nyúlik, majd hirtelen bekap, taknyol, kellemetlen, elveszi a bizalmat az autótól.

Meg merem kockáztatni, hogy a Taycanban nem ilyen szép leneáris és adagolható a fék, pedig ebben a műsorszámban eddig ez volt a legjobb megoldás, de az is lehet, hogy egyszerűen a súlytöbblet miatt ott még többet dolgozva lehetetlen kialakítani azt a légiességet, amivel az A290 meg tud állni.

465223451_1077361284180152_3358140912249806423_n.jpg

Ami kicsit bántó, az az időnként elpörgő kerék, és a lassan "odaengedett" nyomaték, ami a versenypályán lassabb érzetű autóvá teszi, mint amilyen valójában.

Mindezzel együtt egy ízig-vérig imádni való autó, olyan minőségérzettel, ami prémium gyártók autóinak a sorát szégyeníti meg.

Felfoghatatlan számomra, hogy miért nem ehhez hasonló koncepciókkal kezdték megszerettetni az új világot a gyártók azokkal a vásárlókkal, akik még fogékonyak is lettek volna a váltásra, de nem akartak elidegenedett, krumpli formájú gördülő tabletekért kétszer annyit adni, mint amit megszoktak.

Nem akarok mindent elmesélni, addig, amíg nem jön hozzám a tesztautó, két óra vezetés, meg néhány kör a versenypályán egy gyors ismerkedésre elég csak. Szerelem, nem kérdés, és csak remélni tudom, hogy mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy autót csináljanak, ami történetesen villany, – ha már ez a kötelező éppen –, és nem fordított hozzáállás marad érvényben.

465004785_1077360890846858_5145410992295225334_n.jpg

465061675_1077361164180164_8651838684796662967_n.jpg

465790290_1077361610846786_6782243297929751136_n.jpg

465791027_1077361394180141_2055108627746296843_n.jpg

465890608_1077361830846764_9016121871289461706_n.jpg

465912815_1077361010846846_5793589019362745715_n.jpg

465005278_1077360500846897_5375196082758190575_n.jpg

Európai vs. kínai autógyártók: Teljes leválás vagy még szorosabb összefonódás?

Miközben várom a gépem, hogy nagyon hasznosan eltöltött 3 hét után végre otthon legyek egy kicsit, sok gondolat kavarog a fejemben Kína és Mexikó után.

465274592_1073282891254658_6719803607126505771_n.jpg

Tegyük zárójelbe most a környezetvédelmi "dumát" annak kapcsán, hogy mi lesz a jövő hajtása. Én azok közé tartozom, akik nem hisznek abban, hogy olyan lényeges és gazdasági szempontból meghatározó iparágakat, mint amilyen az autóipar, azért billentenek ki az egyensúlyából, mert ettől önnön belátástól vezérelve azt várja egy-egy döntéshozó, hogy majd jobb lesz a környezetnek. Nemes és szép gondolat lenne, de a reálpolitika semmilyen téren nem igazolja ezt.

Ebből a szemszögből nézem a világot, és nyilván könnyedén lehet, hogy hatalmasat tévedek, de sajnos a dolgok jelen állása szerint minden félelmem beigazolódni látszik az elmúlt 7-8 évből.

Az, hogy az autóipara Európának, tágabb értelemben a nyugatnak gondban van, nem kérdés. Az, hogy mindezt Európában leginkább saját magunknak köszönhetjük, szinten nem kérdés.

Olyan volt már a történelemben, több is, hogy közel monopol helyzettel rendelkező cégek addig kényelmesedtek, ölelésük a politikával addig fajult, hogy a silány termék/eltartandó vízfej együttese halálosnak bizonyult. Nem kell sokat kotornia senkinek az emlékezetében, számos példa van. Közös pont mindben, hogy végső soron a termék, a gyártott autó bizonyult a legsúlyosabb pontnak a hanyatlásban, hiszen nem lehet tartósan hülyének nézni a vevőt.

Az európai ipar esetében ez azért nem így történt, ez az újdonság. Itt a termék, az autó, mint műszaki teljesítmény, minden időnkénti minőségi ingadozásával együtt kiemelkedő, világszínvonalú volt mindig, és most is az.

Kína azonban olyat tett, amit minden értelemben el kell ismerni. Olyat vitt végbe, amit csak nagyon pontos tervezéssel, nagyon sok szereplő összehangolt működésével és nagyon sok pénz elköltésével lehet megoldani. Hosszú idő alatt.

Benevezett egy játékba, amiről hamar megértette, hogy nem fog tudni komoly szereplővé avanzsálni, csak rettenetesen sok idő múlva, és számolatlan pénz elköltése mellett.

Okosabb volt nem csupán a játékszabályokat, hanem az egész játékot újra definiálnia. A magas bekerülési korláttal járó belsőégésű technológiát, a mérnöki csúcsteljesítményt, ami első sorban mechanikai diszciplína, egy kémia jellegű tudásra cserélte, amihez a nyersanyagokat az ELŐTT biztosította magának, hogy elkezdődött volna a játék. Altatta a nyugatot. A nyugat meg el is aludt. Túl könnyen jött túl régóta a lóvé Kínából.

Egy rendesen működő hírszerzéssel, előrelátó politikusokkal és nem csak év végi bónuszokban gondolkodó menedzserekkel ki lehetett volna védeni ezt a kérdést.

Vagy időben kellett volna tervet felállítani arra, hogy ki és miből fogja megfinanszírozni azt, amit Kína megoldott a saját iparának, vagy ellen-rendszert kellett volna építeni, médiával, iparral, mindennel. Ők is megtették. Annál sokkal bonyolultabb ügyeket is megoldottak, mint NGO-k vagy politikusok megvétele.

Nem cinikus szeretnék lenni, hanem éppenséggel elismerni azt a teljesítményt, amit ez jelent. Egyszerűen nem tudta elképzelni a nyugat, hogy valaki nem a saját rendszerében hívja ki.

A kérdés az, hogy mit lehet tenni ezzel. Illetve mit kellett volna. Semmi esetre sem azt, amit a politikusaink tettek. Ha üzletemberként gondolkodik az ember, akkor nem nehéz belátni, hogy addig, amíg pénzt keresek valamivel, nem sorvasztom el önként azt az ágat, ami lehetőséget, anyagiakat ad arra, hogy tágítsam a mozgásterem, és felkészüljek arra, hogy kivédjem, vagy adaptálódjam a kihívásokhoz.

465440982_1073282961254651_704416942083684469_n.jpg

2035 az EU-ban pontosan az ellenkezőjét jelentette. Autóipari értelemben emészthetetlen idő alatt kényszerítette a gyártókat olyanra, amire sem a piac nem állt készen, sem az üzleti modell nem volt szolid, ráadásul teljes mértékben egy konkurens rendszernek a kezébe dobta az iparunkat.

Ezzel kapcsolatban 6 éve sírom tele itt az internetet, de úgy van ahogy van, most már késő rajta változtatni. Az elhibázott politika mostanra mindenki számára látható, és még csak a nyitány nyitányánál tartunk.

Aki azt gondolta, döntéshozóként, hogy ezzel lesz majd fit a jövőre nézve az európai autóipar, az egyszerűen nem értette meg a horderejét a dolgoknak. Az a pénz, amit nem keresnek meg most a gyártók azzal, hogy nem gyárthatják a nevetségesen számolt CO2 kvóták miatt azt, amit a vásárlók megvennének, kombinálva azzal, hogy még büntetéseket is fizetni kell, lekerekítve azzal, hogy rájuk rohadnak a villanyautók, és hatalmas veszteségeket kénytelen leírni miattuk, halálos koktélnak bizonyul. Brutálisan forrásigényes harc lenne ez magától is ezen a ponton, így meg vízipisztollyal megyünk az erdőtűznek.

A jövő mobilitása elektromos alapú lesz. Hogy mikor, milyen technológiával, hogyan, azt a szabályozók, az egyedi piaci adottságok, a kereslet, stb. be fogja állítani. Tartósan a valóság ellen menni nem lehet.

Csak ideszúrok egy kis példát, mert épp Mexikóban vagyok. Itt nincs vasút. Nulla. Nincs kötött pályás személyszállítás. Lényegében minden közúton megy, és a távolságok nem kicsik. Egy hét alatt egy darab villanyautót nem láttam. Egyet sem. Itt ez nem mostanában lesz téma. Láttam ellenben már most szemmel látható mennyiségű kínai benzines és PHEV autót. A rengeteg VW, FIAT, Nissan stb mellett. Miért is tettünk szívességet magunknak azzal, hogy ezen a piacon sem fogunk labdába rúgni, mert minden erőnket és figyelmünket leköti az az egyetlen megoldás, amit enged nekünk a saját rendszerünk?

Dél-Amerika, Afrika, Ázsia jelentős része, és még sorolhatnám, évtizedekig belsőégésű alapon fog még menni. Csak mi nem veszünk majd már részt ebben. Az elüldözött szakembereink elmennek Kínába belsőégésűt tervezni ezekre a piacokra.

Kínából pedig így is, úgy is kiszorítják a nyugati gyártókat. Tök mindegy, hogy jó, rossz, olcsó vagy drága elektromos autót csinálnak. Nem ez a kérdés. Kína nemzeti büszkeséggel, tőkével és tudással végig fogja vinni ezt a programot. A halálos koktél negyedik összetevője az, hogy nem jön onnan több pénz a nyugati gyártóknak, így még nehezebb lesz olyan technológiákba invesztálni, amik billenthetnék a mérleget újra felénk. Az, hogy erre nem készültek a gyártók, az egyértelműen az ő hibájuk. Azt hitték, a buli még tart egy ideig. Döbbenetes sebességgel rúgják ki őket onnan éppen.

Azt kell megérteni, hogy a jelen helyzet szerint Kínával a villanyautó kérdésben nem lehet versenyezni, és minden ilyen jellegű próbálkozás ebben a pillanatban ablakon kidobott pénz. A jelenlegi helyzetben, aki ezzel megpróbálkozik, az egyenesen a húsdarálóba megy. A skála effektus, a kémiai tudás, a nyersanyag bázis, lényegében minden a kezükben van, és nagyon keveset tehetünk ezen a ponton, hogy ez változzon. Államilag támogatják a gyártóikat? Igen. Mint mindenki. Japán, Korea, Egyesült Államok, minden érintett EU-s ország, mindenki, mindig hatalmas pénzeket ölt az autóiparába, hiszen élet/halál kérdése, hogy jól működjön. Csak az olyan szélsőséges de-growth áramlatok, mint a német zöldek, mondják évek óta, hogy nincs szükség autóiparra. Meg is csinálják, sajnos.

Ha a meccset nem lehet megnyerni a kínai térfélen, akkor a lehetőségek a következőek: izoláció, másik rendszer létrehozása, együttműködés.

Az első felé tartunk, és ennek szerintem semmilyen módon nem lehet jó vége. Igaz, hogy Kína lesz a világ autópiacának a harmada, de a kétharmada meg nem, és ha magunkba fordulunk, nem a harmadát kell majd siratnunk, hanem az egészet.

Másik rendszer: ehhez kellene akarat, kreativitás, pénz és felelősség vállalás. Mindből hiány van Európában. Ötlet lenne erre bőven. Korea és Japán igyekszik is megtalálni az utat, és társulva velük, könnyedén létre tudnánk hozni kiegyensúlyozott rendszereket, amiben a villany a technológia optimális felhasználási pontján lenne bevetve, más technológia meg máshol. Sajnos erre látom a legkisebb esélyt.

A tartós, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés kialakítása Kínával szerintem elkerülhetetlen lesz. A jelen helyzetben a kínai piacon valahogy meg kell próbálni túlélni. A több tucat átláthatatlanul működi villanygyártó zéró összegű játszmájába öngyilkosság most belemenni. Kaszabolják csak egymást. Égessék csak a pénzt. A nyugati cégek meg közben gyűjtsék a tőkét, és adott esetben egy ígéretes de küszködő kínai céget vegyenek meg, és maradjanak vele a piacon, és adaptálják a tudásukat.

Ördögtől való? Miért? Amikor Kína a fél észak-olasz és dél-német beszállító ipart kilóra megvette, amikor övék nem egy nyugati márka, a nyugatnak miért ne lehetne egy kínai cége? Miért ne lehetne védővám helyett eljátszani ugyanazt, amit ők tettek a nyugati cégekkel? Gyertek ide, fektessetek be, 49% lehet a tiétek egy európai cégből ha itt akartok maradni. Lehet, hogy egyik sem járható út. Benne van. De amit most csinálunk, az egészen konkrétan a teljes iparunkba kerülhet. Megdöbbentően rövid idő alatt.

Zuhannak a nyugati autógyártók eladásai Kínában

Az elmúlt pár napban elég sok minden történt a világ autóiparában, amiről igyekszem számot adni, akkor is, amikor ilyen mennyiségű programmal vagyok megpakolva, mint az elmúlt három hétben.

464282949_1071552924760988_282472865776330281_n.jpg

A jetlag a barátod, amikor fel kell dolgozni a lemaradásokat.


Több, igazán figyelemre méltó hír volt a napokban, melyek egyelőre nem jártak akkora visszhanggal, mint gondoltam volna.

Ami biztosnak tűnik, az az, hogy a nyugati gyártók eladásainak zuhanása Kínában még drámaibb, mint ahogy azt sejteni lehetett. Mindegy, mely gyártót vizsgáljuk, a kép szinte mindenhol ugyanaz. Véres árháború és kiszorítósdi zajlik, ami a kínai cégeket is meg fogja tizedelni, és könnyen lehet, hogy tovább tart majd csata, mint a nyugatiak pénzügyi lőszere.

Az olyan biztosnak hitt pontok, mint a Porsche, amelyről azt gondolná az ember, hogy hidegen hagyja a vásárlókörét a legtöbb globális autóipari folyamat, szintén súlyosan érintettek. Pedig Porschét sem azért vesz az ember, mert szüksége van rá, hanem azért, mert vágyik rá. 80% elektromos autós eladási arányt céloztak be az évtized végére. Nem fog összejönni, sőt, a cég pénzügyi vezetője a legutóbbi negyedév eredményeinek ismertetése kapcsán markáns kijelentést tett: Ha nem vonják vissza azonnal a 2035-ös szabályozásokat az EU-ban, akkor "Európa szegényháza lesz Németország". Lutz Meschke ráadásul kilátásba helyezte, hogy a Porsche letér az eddigi elektromos autó stratégiájáról, mert láthatóan nem erre vágynak a törzsvevői.

A Toyota sem túl szép eredményekkel büszkélkedhet eddig idén, bár ebben valóban sok egyszeri faktor is szerepet játszik. Az éltanuló hibáira ugyanakkor mindenki jobban odafigyel. Kína nekik is nehezen megy, Japánban nagyot hasaltak a harmadik negyedévre, a visszahívások nyomják a nyereségességet, és most éppen az Egyesült Államok piaca sem teljesen zökkenőmentes nekik. A Toyota-Hyundai közeledés közbe egyre jobban testet ölt, és ez hadüzenet Kínának.

A BYD tovább menetel, Q3-ban árbevétele először előzte meg a Tesláét, Kínában pedig több autót ad már, mint a teljes VW konszern, minden márkájával együtt. A növekedés alapja a hibrid kínálat sikere, a teljesen elektromos autók eladása enyhén visszaesett Kínában, ahol a gyilkos árháború a BYD-nak is fejtörést okoz a szegmensben. Továbbra is otthon adják el az autóik 90 százalékát, tehát növekedési potenciál, az bőven van.

A VW háza táján most épp a sánta és a púp esete látható, krízis minden irányból, úgy, hogy a szakszervezetek és a politika a jelek szerint nem érti, hogy mekkora átalakulásnak kellene megtörténnie ahhoz, hogy fit maradjon a gyártó. Sztrájkok sem lehetetlenek, ami további veszteségeket vetít előre.

A Xiaomi meg leverte a Taycant a Nordschleifén. Ja, a Rimac-ot is. OK, nem egy széria autóval, de akkor is figyelemre méltó eredmény.

Minden eresztékében ropog az eddigi világrend. Az autóiparban is.

Hogy működik a minőségellenőrzés egy komoly autógyárban?

Hogy működik a minőségellenőrzés egy komoly autógyárban, avagy a BMW Planta San Luis Potosí-ban, Mexikóban.

465050976_1071109224805358_7059996300382272431_n.jpg
14 órán át “esőztetik” egy kamrában az autót, kicsit megdöntve, hogy a keret nélküli ablakos kiviteleknél a karosszéria csavarodás okozta esetleges beázás is észlelhető legyen.

465069614_1071109074805373_201927309922483192_n.jpg

260 km/h sebességre képes fékpadon teljes sebesség mellett külső/belső hanghatás vizsgálat folyik.

465263200_1071108981472049_3647358395435444798_n.jpg

-30 és 80 fok között a klímakamrában figyelik, ahogy az autó egyes részei viselkednek.

465008017_1071109121472035_2596112073907213803_n.jpg

Telerakják a csomagtartót számítógépekkel, és évi 90 000 kilométer valós futás tapasztalatait analizálják.

465064126_1071109324805348_3955765813964018112_n.jpg

0,02 milliméter tűrésekkel mérik a karosszéria elemeket.

465004047_1071109141472033_7704054370655055602_n.jpg465145526_1071109304805350_417706595457212950_n.jpg

Ebbe az egy gyárba naponta (!!!) 1 millió alkatrész érkezik JIT rendszerben, 640 beszállítótól.

Az autógyártás a legnagyobb varázslat számomra.

465230137_1071108978138716_281845285642876397_n.jpg
465052617_1071109188138695_8781024732713354520_n.jpg465070534_1071109251472022_8447717900823036287_n.jpg464949388_1071109001472047_7487042610664168874_n.jpg

A jó dolgukban..avagy az év sajtóútja a Lexustól

Az év sajtóútját rittyentette nekünk a semmiből a Lexus az elmúlt pár napban. Nekem nem volt a radaromon, hogy újabban a SUV-okat felkészítik arra, hogy elhagyják az aszfaltot. Az ellenkező trend a jellemző inkább: megcsinálják a terepjárónak kinéző modelleket, ültetve, "sportosítva", 20+méretű kerekekkel, hogy egyértelmű legyen az üzenet. Véletlenül sem térünk le a kitaposott útról.

463548246_1068646711718276_6565122264598144596_n.jpg

A Lexus az Európában legnépszerűbb, világviszonylatban pedig második legnépszerűbb modellje esetében mindkét választási lehetőséget megadja az ügyfeleknek. Aki a fából vaskarikát akarja, az rendelhet F Sportot, aki pedig arra is használná az autóját, amire eredetileg valamikor kitalálták ezt az egész SUV nevű hóbortot, az vehet "Overtrail" elnevezéssel egy olyan kivitelt, ami enyhén meg van emelve, terepjárásra alkalmasabb gumikon fut gyári kiszállítással, és króm helyett fekete kiegészítőkkel és egyedi színekkel hívja fel magára az aktív szabadidőt szem előtt tarók figyelmét.

Ennél nem sokkal többről szól ez az egész történet, a Lexus feltalálta az "Allroad" kivitelt a szabadidő autók világában, és elnevezte Overtrailnek.

"A vezető számára a kormánynál elfoglalt magas pozíciót a Tazuna pilótafülke kialakítása egészíti ki. A tazuna egy japán kifejezés, amely azt írja le, ahogyan a lovas a kantárszárat csak enyhén mozgatva képes irányítani lovát. Az NX hasonlóan könnyű és intuitív irányítást biztosít, mivel az összes fő kezelőszerv és információforrás – szélvédőre vetített vezetési információk, digitális műszeregység és multimédiás kijelző – szorosan a vezető körül van elhelyezve, így csak minimális kéz- vagy szemmozgásra van szükség, hogy a vezető figyelme továbbra is az útra összpontosuljon."

Ez annyira tetszett a sajtóanyagból, hogy szó szerint másoltam be ide, soha nem csinálok ilyet, és a jövőben is tartózkodom ettől. Ilyen, és ehhez hasonló történetekkel írja körbe a Lexus a sajtóanyagban az Overtrail verziót, amit szimplán úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ebben a verzióban önazonos az autó.

463856194_1068646978384916_3439137295745644574_n.jpg

Lanzarote holdbéli tájain egy egész napot autózva azt tudom mondani, hogy ennél tökéletesebb helyet, időt és körülményeket ki sem lehetett volna találni arra, hogy igazi élményautózást csináljanak a rendezvényből. Overtrail ide vagy oda, a hifi továbbra is kiemelkedő a Lexusban, a kényelem mesés, a kidolgozás párját ritkítja, a fogyasztása meg full hibridként andalgó tájnéző üzemmódban 5.5 körül alakult nálam.

Ciklus végi hír generátornak tökéletes egy ilyen verzió, pláne, ha ennyire megadják a módját a bemutatónak. Bizonyos piacokon van még sima benzines is belőle, nálunk hibrid vagy PHEV kivitelben kapható mostantól az NX Overtrail, F Sporthoz hasonlatos felárral az alapkivitelhez képest.

463868195_1068647675051513_8576168501505049663_n.jpg

463868835_1068646215051659_4081531527489957657_n.jpg

464082677_1068647288384885_6364474437112472675_n.jpg

464082792_1068646281718319_1682113415988532070_n.jpg

464150643_1068647068384907_2088178743356877570_n.jpg

464591998_1068646828384931_8288636708300849598_n.jpg

464621681_1068646568384957_7278574680541967828_n.jpg

464689106_1068647168384897_7935838261678826809_n.jpg

464704763_1068646398384974_1769310528424001793_n.jpg

464748186_1068647535051527_2425738952525991909_n.jpg

464868151_1068647391718208_5223164665466754161_n.jpg

A kínai utazásom tanulságai

A három hetes világjárásom utolsó etapját kezdem meg, a mexikói BMW gyárba indulok hamarosan.

464083862_1069323244983956_3022730333267676379_n.jpg
Még egy ideig kevesebb poszt lesz a szokásosnál, a Millásreggeli Futómű rovata azonban szent és sérthetetlen, így múlt héten sem maradhatott el. Természetesen a kínai útról és annak tanulságairól beszélgettem Mihálovits és Ács kollégákkal. A belengetett védővámok hatására már látszik, hogy módosul a tervezett volumen és az értékesítési célpont is a kínai gyártóknál, kérdés, hogy mindez időszakos, vagy tartós trend lesz-e.

Hallgassátok vissza a beszélgetést a Millásreggeli honlapján23:30-tól Futómű rovat.

Egy hét a kínai autógyártás legnagyobb exportőrénél

Ma reggel szállt le a gépem, az élmények frissek, hajnalban már indulok is a következő útra, hiába vagyok elcsigázva, mindent meg kell osztanom veletek, amit csak láttam.

462888598_1065652268684387_1509292999075780209_n.jpg
Gondolkoztam azon, hogy két cikket írok ebből, egyet kifejezetten a Chery-ről, egyet meg a benyomásokról, de nem tudom függetleníteni egymástól a két dolgot.

Arról az elmúlt években rengeteget írtam, hogy a kínai autógyártás miként fogja alapjaiban megváltoztatni az autóipart, globálisan. Szó szerint több száz cikk van fent a blogomon erről, mégis, nagyon más mindezt egyszer élőben megtapasztalni. Ahogy nagyon más az is, amikor szembesül az ember azokkal a léptékekkel, amikről olvasott már sokszor, de elképzelni nem tudta, amikor meg látta, akkor feldolgozni is képtelen. Én legalábbis így vagyok ezzel.

A Chery, mint konszern, a késői kilencvenes években indult. Mint sokan ebben a szakmában, én is akkor találkoztam a kínai autóipar első fecskéivel, amikor a korabeli autókatalógusokat lapozgatva feltűnt, hogy mi minden történik Kínában nyugati cégek segítségével, és mennyire más az ő rendszerük. A Chery már akkor egy létezett és feltűnt. A száz, vagy inkább kétszáz autóipari vállalkozásból, amely a következő időszakban egy piaci tisztítótűzön fog keresztülmenni, a Chery, mint vállalat biztosan megerősödve fog kijönni.

463479827_1065652692017678_31910396929879971_n.jpg

A legnagyobb export volument bonyolító autógyártóról beszélünk, Kínában. Ehhez azt hiszem nem kell sokat hozzátenni. Abban a fél tucat-tucat cégben, amely világszinten versenyképes lesz, mint kínai vállalat, benne lesznek. Már most erős hídfőállásokat építettek ki az afrikai, ázsiai és dél-amerikai piacokon, a növekedésük az adatok alapján megalapozottnak és tartósnak tűnik. A második legnagyobb független kínai gyártó a BYD után.

Az, hogy mely gyártó fog túlélni, mely gyártó vetít, ki innovál, ki követ, ki keres pénzt, ki dömpinggel, ki az aki az új korszak meghatározó technológiáiban önjogon tud élenjáró lenni, és ki az, aki csak ígér, de nem szállít, elképesztően nehezen megsaccolható. Felfoghatatlanul gyorsan történik jelenleg minden Kínában.

Nincs összehasonlítási alapom sajnos, de nem is feltétlenül kell, ahhoz, hogy lássam, hogy az, amit Wuhu-ban, a Chery cégcsoport székhelyén láttam az utcakép kapcsán, egyértelművé tegyek nekem, hogy fundamentális változások mentek végbe döbbenetesen rövid idő alatt. A nyugati márkák ott már az autópark legfeljebb harmadát adták, talán még annyit sem. Ebben minden, nyugati eredetű autót beleértek. Shanghaiban a drágább, főleg német autók még egyértelműen részei a mindennapoknak, de messze nem annyira, amennyire az ember gondolná.

463905001_1065652448684369_6804286179839998964_n.jpg

Ami feltűnő, az az, hogy nagyon kevés az olyan autó, amiből visszatérően van mennyiség, és szerves része az utcaképnek. A Tesla talán az, de egyrészt gyakorinak azt sem mondanám, másrészt két típussal könnyebb láthatóvá válni. Ezt leszámítva mindenből van minden. Szó szerint kell érteni azt, hogy sokszor sok sávos úton haladva simán lehet úgy 15-20 percet menni egyhuzamban anélkül, hogy kétszer egymás után lehessen látni két hasonló jellegű autót.

Európai szemnek, még autós emberként is nyomasztóan sokféle autó van, nem ritkán teljesen meghatározhatatlan kivitelekben, úgy, hogy a helyi kísérőnket kérdezve sem lettünk okosabban sokszor, mert egyszerűen ő sem ismert mindent.

Az új hullámos villanyautókhoz képest a klasszikus gyártók autói nagyon öregnek hatnak. A cool-ság faktort egyértelműen az Exeed (Chery márka) Li, Nio, Xiaomi, Lynk&Co, újabb BYD-k és ezek társai viszik. Az igaz, hogy egyébként egymásra ezek az autók kifejezetten hasonlítanak, de a forgalomba látva őket egyértelműen olyanok, mint két generációval fiatalabb autók, amelyek már nem is annyira autók.

464189178_1065651825351098_6590765819715188355_n.jpg

Az egész olyan, mintha egy képzeletbeli gömbbe végtelen pénzt, hatalmas önbizalmat, sikeréhséget és a digitális világban magától értetődően mozgást összeadva, azt jól megrázva a történelem egy olyan pillanatában lennénk, ahol még senki sem tudná pontosan, hogy ez hogyan ülepszik majd le, de az egyértelmű lenne, hogy nagyon rövid időn belül teljesen más világra ébredünk.

Többek között azért, mert azok az autók, amiket láttunk, a Chery esetében pedig a Jaecoo és Omoda valamint Exeed modellekkel ki is próbálhattunk, a kínai vásárlóban azt az érzetet erősítik, hogy a hazai gyártóik már büszkék arra amit csinálnak, nagyon gyorsan adaptálódnak ahhoz, ami a piaci igény, és nemzeti büszkeségre is alapozva a saját piacukon biztos kézzel uralják a helyzetet. Ami persze csak az első lépés.

Nagyon sokszor írtam arról az elmúlt években, hogy az autóiparnál jobban semmilyen ipar nem tükrözi egy nemzet karakterét, erejét, kreativitását, életvidámságát, kulturális lenyomatát, sikeréhségét, esztétikai érzékét. A társadalom általános helyzete és önképe hat az autóiparra, és az autóipar sikere vagy sikertelensége hat a társadalomra. Kína esetében jelenleg az orrunk előtt zajlik ez az oda-vissza játék. Mivel digitális kérdésekben fényévekre vannak Európától a mindennapi életük során, és ebben a kérdésben lekörözik az amerikaiakat is, ez természetesen az autóikban is jelen van.

Nincs múltjuk ebben a kérdésben, ennek minden előnyével és hátrányával. Előny, hogy nincsenek akadályok abban, ahogyan megálmodják a jelent, hátrány, hogy nincs kapaszkodó, ami a stabilitásnak és a hosszútávú tervezhetőségnek adna egy hiteles alapot. Ami ma van, az lehet, hogy holnap már cseppet sem lesz releváns. Ez az érzés folyamatosan bennem volt az egy hét alatt.

464082764_1065654365350844_8195461574443901005_n.jpg

Azok a klasszikus értékek, amik a régi világban fontosak voltak, ebben a világban cseppet sem lényegesek. Az évtizedek alatt kialakított, kontinuitásra alapuló márkaértékek ezzel a felfogással ki sem fognak tudni alakulni, hacsak nem lassul egy kicsit ez az egész túlfűtött ipar. Olyanok mint egy fiatal, nagyon életerős, sikeres vállalkozó, aki az első eredmények után azt hiszi, hogy mindent meg tud csinálni, övé a világ, és minden labdát le kell csapni.

Egyszerre ijesztő és bizsergetően inspiráló. Mivel Kína piaca a nem túl távoli jövőben egyes prognózisok szerint akkora lesz, mint az Egyesült Államok és az EU piaca együtt, az autóipar jövője is itt fog eldőlni. 5 év múlva a világon legyártott minden harmadik autó Kínában talál majd gazdára.

Hivatalos programunk első napján egy kis városnézés után Charlie Zhanggal szerveztek ebédet a kísérőink, erről még aznap írtam is egy gyors bejegyzést. 3 nagyon fiatal és tehetséges munkatárs volt segítségünkre, szintén hárman voltunk Magyarországról, és az egész hét alatt nyújtott támogatásukért nagyon hálásak voltunk. A Chery az elmondásuk szerint, mint cég, kifejezetten szeret egyetemről frissen kikerült fiatalokat felvenni, és döntési pozícióba helyezni, mert a filozófiájuk szerint így tartható a cég dinamikája. 24-28 éves "srácok" voltak, és nagyon képben voltak a világgal, és Kína helyzetével is.

464288313_1065654662017481_957739615202666330_n.jpg

A kötetlen beszélgetésre alkalmat adó ebéd után a Chery központban az egy hétig tartó eseményre épített kiállításon nézhettük meg a cég különböző termékeit, már kapható, és a jövőre tervezett modelleket és márkákat.
Kiegészítőket, robot kutyákat és robot nőket, mindent, ami a "techy" imidzset polírozni hivatott. Az első furcsaságot is itt tapasztaltuk. A különböző termékek mellett álló alkalmazottak a legegyszerűbb kérdésekre sem igazán tudtak válaszolni. Vagy az angol tudás hiányzott, vagy konkrétan nem ismerték az adatokat, például akku kapacitásról. Ez a tapasztalat sajnos visszatérő elem volt a héten.

Másnap korán az innovációs konferencia volt napirenden
, erről is posztoltam akkor. Fontos emberek Kínából és két fontos ember Németországból, ez volt a felütése a sok órán át tartó rendezvénynek. Számunkra szokatlan volt a formátum, összefoglaló sajtóanyagot pedig nem kaptunk róla. Úgy tudom leírni, mint egy gigantikus termékbemutatót, ami nagyon sok kérdésre terjed ki, de nagyon kevés igazi konkrétumot tartalmaz. Ha csak a töredéke lesz megvalósítva az ott hallottaknak, akkor valóban van miért fájnia különböző fejnek az iparban. Önvezetés, szilárd test akksi, digitális ökoszisztéma, globális gyártási tervek, villany mellett az összes létező egyéb jelenleg releváns NEV technológia, úgy, hogy a konferencia végeztével mindent meg is lehetett tekinteni.

Aznap "tesztvezetés" is volt, ami megint csak szokatlan volt, mert nettó egy perces köröket menni agyagos felázott földön SUV-okkal kevéssé izgalmas.
Erre már felkészítettek az egy éve itt járt kollégák. A röhejesen rövid kör után értékelnünk kellett az autókat, különböző szempontokat felölelő kérdőívek kitöltésével. Minden kérdések értelmes és releváns lett volna, ha lett volna alkalmunk valóban vezetni az autókat. Így nem igazán volt mérvadó a válaszunk, főleg úgy nem, hogy technikai specifikáció ezúttal sem volt az autókhoz.

A kérdések kapcsán olyanokra érdemes gondolni, mint hogy milyen extrákat tartunk fontosnak, milyen volt a gyorsulás, hová áraznánk a konkurensekhez képest, stb. Aznap este még egy nagy közös, európai országoknak rendezett vacsora is volt, ahol Dudenhöffer Úr volt a "sztárvendég", erről is írtam korábban.

464238605_1065656022017345_8740112018559355101_n.jpg

A következő napon reggel a Chery Exeed illetve Exlantix autóinak önvezető funkcióit láthattuk
, amik meggyőzőek voltak, de számomra semmi olyat nem mutattak, ami arra engedett volna következtetni, hogy előrébb vannak, mint az iparági standard. Ebéd után egy másik helyszínen volt tesztvezetés, ezúttal aszfalton, nem sokkal hosszabb távon, megint nagyon sok kérdéssel, a már megszokott tapasztalatokkal.

Az autók egytől egyig abszolút európai standardoknak megfelelő ergonómiával és minőségérzettel rendelkeztek, hangoltságukban komfort orientált jegyekkel. Egy Nissan vagy Stellantis csoportos autó helyett minden további nélkül el tudom képzelni, hogy versenyképes ár mellett valaki ezt választja magának. Egy minőségi japán vagy német helyett egyelőre még nem. A koreai már más kérdés. Nem azért, mert azt kevesebbre tartanám, mint az előző kettőt, hanem azért, mert a vevői jellemzően hajlamosabbak az új dolgok befogadására, ezért simán el tudom képzelni, hogy egy részük tesz egy próbát egy fejlett kínai autóval, ha úgy adóik a helyzet, főleg jó ár mellett.

A soron következő napon egy nagy közös több száz fős bringázást szerveztek a Chery vezetői, úgy, hogy egy hosszú felvezető keretében a társadalmi felelősségvállalás kérdéseiről többek között a volt ENSZ főtitkár Ban Ki Moon és Új-Zéland korábbi miniszterelnöke, Jenny Shiply tartottak előadást. Ebben is adaptálódtak a nyugati cégekhez...

Aznap délután eljutottunk a Chery egyik gyárába
, mellékeltem képeket, egy "klasszikus", nagyságrendileg 200 000 darabos éves darabszámmal működő egységet láthattunk, amelyben az volt az érdekes, hogy nem volt benne érdekes. Pontosan olyan volt, mint bármilyen fejlett nyugati gyár, és a felszerelése is olyan volt, német és japán technológia adta az alapján a dolgoknak.

464081904_1065652168684397_8038482831957781339_n.jpg

Utolsó napunkon Wuhuban délelőtt egy "szokásos" maratoni konferencián a márkát előre vivő "nagykövetek" a világ minden tájáról elmesélték a történetüket, a cég vezetői kitüntették az eredményes véleményformálókat.
Az ESG és a szociális, környezetvédelmi programok kedvezményezettjei beszámoltak a munkájukról, és mindenki mindenki vállát kölcsönösen megpaskolta virtuálisan. Látszik, hogy komolyan foglalkoznak jó ügyekkel, de kevéssé gördülékeny még ennek a kommunikációja.

Búcsúztunk Wuhu-tól, gyorsvonattal eljutottunk Shanghaiba, ami önmagában is egy külön cikk lehetne, de erre már tényleg nincs keret itt.

Remélem, hogy vissza tudtam adni valamit abból a hangulatból, illetve azokból a benyomásokból, amik értek engem szűk egy hét alatt Kínában. Biztosan fogok erről beszélni még podcastokban, illetve a Millásreggeliben. Rövid alvás, és ismét irány a reptér.

464181524_1065652775351003_8820132792826697979_n.jpg

463020575_1065653435350937_2235374729776425044_n.jpg

463020611_1065653992017548_7812137047451861501_n.jpg

463122750_1065653038684310_5905904607017567238_n.jpg

463654010_1065654128684201_7905029648907799429_n.jpg

463703457_1065653895350891_5965199983511989910_n.jpg

463758218_1065653555350925_2481476399901944400_n.jpg

463758846_1065653758684238_8018614389423527863_n.jpg

463841672_1065653632017584_7657601375320668354_n.jpg

463963660_1065654742017473_6995394012133200278_n.jpg

463976967_1065653182017629_1246049638255304373_n.jpg

464082764_1065654365350844_8195461574443901005_n.jpg

464084812_1065654452017502_4053039978913957562_n.jpg

464084847_1065653312017616_5624682563254094235_n.jpg

464150024_1065654252017522_4772730477280887159_n.jpg

464173040_1065654562017491_3493547830128354828_n.jpg

463018310_1065655362017411_7806577250054118263_n.jpg

463021355_1065655272017420_1507726630323873600_n.jpg

463477413_1065654928684121_3047952941014059901_n.jpg

463547807_1065655012017446_9149314635723758876_n.jpg

463794310_1065655428684071_5596798437510643508_n.jpg

463868603_1065655652017382_664602318973771450_n.jpg

463885865_1065655205350760_5640970150432533075_n.jpg

463965132_1065656095350671_8504778294984836020_n.jpg

463973590_1065655745350706_7216029980857109884_n.jpg

463977275_1065655122017435_1308897549549977884_n.jpg

464082781_1065655845350696_5601102979483368110_n.jpg

464083833_1065655918684022_8149759088213290793_n.jpg

464149150_1065654842017463_6209135230731153491_n.jpg

464238605_1065656022017345_8740112018559355101_n.jpg

464476116_1065655505350730_5571705022953810548_n.jpg

464001380_1065651922017755_3856706638303596423_n.jpg

Chery "Tech Day" Wuhu-ban

Tegnap tartotta a Chery a “Tech Day” nevű rendezvényét. Állítólag 800 fős összejövetel volt. Nekem meg annál is többnek tűnt.
463792204_1062560782326869_3066013219359232180_n.jpg
A Chery elnöke mellett Wuhu polgármestere is beszédet mondott, a protokollt be kell tartani. Európai szemmel szokatlanul hosszú volt, órákon át tartott a bemutató, de üresjárat, az nem nagyon volt. A kínai akadémikusok persze nem mondtak nekünk sokat, de érződött, hogy a kínai autóipar “ humán ökoszisztémája “ jelen volt. Ahogy jelen volt egy külföldi cég képviselője is, és kifejezte köszönetét az együttműködésért a vállalatával. Személyesen Dr. Stefan Hartung jött el ide. Akinek nem mond ez semmit: ő a Bosch vezére.

Charlie Zhang-ot, a Chery egyik vezetőjét még két napja ebéd közben faggatva két fontos dolgot tudtam meg, és azóta is gondolkozom ezeken. Az egyik: továbbra is tanulnak a német autóipartól. Ez némileg meglepett. Kicsit provokatívan tettem fel neki a kérdést arról, hogy szükségük van-e még a tudásukra, vagy már túlléptek rajtuk? A válasz egyértelmű volt részéről: kellenek. Még.

A másik: mekkora része egy kínai elektromos autó gyártási költségeinek az akku. Csípőből 40% körüli szintre saccolta. Nos, kontextusban nézve, az európai gyártók ezt egy sávval arrébb szokták belőni, 50-60% köré. Brutális előnyük van tehát a kínaiaknak a saját ellátási lánc kapcsán, és ezt hangsúlyozzák is, a bányákat is kiemelve.

A tegnap esti vacsoránál jelen volt Prof. Dr. Ferdinand Dudenhöffer Úr is, akit -mint véres kardot- hurcoltak körbe, majd előadásában kiemelte, hogy Kína a jövő. Németként. Fura volt hallgatni.

Nem a tartalmi kérdés, hanem az előadás módja volt, hm, szokatlan.

Tény, hogy a kínai piac hamarosan dupla akkora lesz, mint az európai, és az is tény, hogy elképesztően gyorsak. Itt az autóparkra nem lehet ráismerni, ha csak 5 évvel ezelőtti állapotot nézünk, akkor sem. A világon hamarosan minden harmadik autó, amit eladnak, erre a piacra fog menni. Természetes, hogy alapjaiban határozza meg már most is az ő felfogásuk azt, amerre a teljes ipar megy.

Az is érződik, hogy egészséges nemzeti büszkeség fűti a fiatalokat is annak kapcsán, hogy mit választanak, és sikk kínai autóval járni, miközben a nyugati termékek fénye érezhetően fakul.

Rettenetesen sok inger ér, igyekszem beszámolni mindenről. A benyomásom egy részét “szűretlenül” adom át, később, egy összefoglaló cikkben megírok részletesebben mindent, az Omoda és Jaecoo valamint Exeed modellekről is.
463683175_1062561008993513_5717578702357966872_n.jpg462685000_1062560988993515_1683831750760471811_n.jpg462857603_1062561125660168_595491450370132067_n.jpg

Az első napok Kínában

Oka volt annak, hogy nem volt friss bejegyzés. Három hétig úton leszek, első állomásom Kína, ahol a Chery, pontosabban az Omoda meghívására két magyar kollégával egyetemben részt veszünk a cég “International User Summit” rendezvényén.

463441328_1061080375808243_3877452511038918140_n.jpg
Tegnap Charlie Zhanggal ebédeltünk. “Vice President of Chery Automobile”, a hivatalos titulusa. Ez Kína második legnagyobb autóipari vállalata, exportban pedig az első.

Lesz miről mesélnem.

463477001_1061080682474879_1293708163123729271_n.jpg

463596816_1061080852474862_5961412309381936166_n.jpg

463606458_1061080435808237_3123338336462723141_n.jpg

463747735_1061079955808285_4969152753087447881_n.jpg

463759274_1061080432474904_6712606744218126106_n.jpg


Ma pedig egy villanyautós hétköznap Kínában: első próbálkozásra az app alapján nem találtuk meg a töltőt. Egyszerűen nem volt ott, ahová mutatta a kínai kísérőnk telefonja.


463615308_1061971815719099_2287313944052755216_n.jpg
Második nekifutásra működött, megtaláltuk, de az oszlop hibás volt. Ezzel elment újabb 10 perc. Aztán átálltunk máshová, onnan már ment a dolog. Jelen esetben 35 perc alatt olyan 230 kilométer hatótávot “vételeztünk”. Antalóczy Tibor, a villanyautósoktól dokumentálja a történéseket. Egyelőre itt is azok a kihívások, mint otthon.

463759233_1061971812385766_2228499956886721421_n.jpg

Ez már a nyugati autóipar mélypontja?

Vagy van még lejjebb? A nyugati autóipar válsága megérkezett a mainstream média témái közé, és az extrém jelzőkkel senki sem spórol. Egy ideje egyébként sem, más témába sem. Amikor kellett volna, akkor csendben voltak, amikor már ég a ház, akkor benzinkannával jelentkeznek segíteni.

462774170_1057182746198006_5744184907957089374_n.jpeg

Minden, ami ma zajlik, logikus következménye annak, amit a politika és az extrém klímaegyház tagjai elkövettek az autóipar ellen az előző 10 évben. Először megbetegítették, aztán félrekezelték, most pedig, amikor a páciens állapota rohamosan romlik, megmentőt alakítanak, ugyanazzal a recepttel, amivel előidézték magát a betegséget.


Tisztázzunk valamit: az európai autóipar semmit nem aludt el. Semmibe nem kényelmesedett bele. Az európai autóipar a dolgok mércéje volt, és sok tekintetben most is az. Nincs felelőssége abban, ami kialakult? Dehogy nincs. Csak nem ott kell keresni a gondot, ahol láttatni akarják egyesek. Két fundamentális hibát követett el az autóipar. Az első, amiből eredeztethető minden gond, az minden európai gyártóra vonatkozik. Nem küzdöttek tűzzel vassal az ellen, hogy az autó, mint tárgy, egy defenzív pozícióba legyen szorítva, és bizonyos politikai áramlatok által eszközként legyen használva, és negatív értelemben legyen tematizálva. Tűrték, sőt, sok esetben még támogatták is. Példa kell?

Miért ül egy autókat gyűlölő zöld politikus Európa legnagyobb autógyártójának a felügyelőbizottságában? Félreértés ne essék. Mindenki azt gondol, amit akar, és úgy él, ahogy akar. De nem kell mindenkit mindenhez közel engedni.

Miért beszél egy prémium gyártó vezetője arról, hogy üdvözli az autómentes vasárnapok ötletét?

Miért támogatja egy olyan gyártó feje az általános sebességkorlátozást a német autópályán, amely gyártó többek között abból él, hogy az "Autobahn" mítosz ott van a termékeiben?

Miért támogat nyíltan autó ellenes lobbicsoportokat és NGO-kat bármilyen autógyártó?

Elsőként erről kell lejönni, és újra gerincet növeszteni, mert ebből nem lesz hiteles termék, nem lesz önbizalom, és nem lesz világos irány. Ha egy gyártóhoz úgy mennek be dolgozni az emberek, hogy békajárásban és zsákruhában vezekelnek azért, amit csinálnak, abból nem fog kijönni semmi, ami vágyat ébreszt a vásárlóban.

Meggyőződésem, hogy minden visszavezethető erre a passzivitásra, vagy erősebb kifejezéssel öngyűlöletre, amit időnként legnagyobb meglepetésemre tapasztalok bizonyos helyeken.

Autózni csodálatos, az európai ipar olyan dolgokat tud, amikért irigyelnek minket, itt fejlesztik, készítik, hangolják a világ legjobb, legnagyszerűbb, legerősebb, legkomolyabb autóit. Kihúzott nyakkal, büszkén kellene vállalni, mindent, ami ezzel jár. Azt, hogy ez jólétet teremt, azt, hogy megmutathatjuk a világnak, mire vagyunk képesek, és azt, hogy ezért tetemes felárat hajlandóak fizetni világszerte.

Mi a másik ügy, amit elnézett az autóipar, főleg a német? Csak és kizárólag a saját felelőssége, hogy nem reagált időben arra, amit a kínaiak nyíltan kommunikáltak lassan két évtizede: jönni fognak. Nem hitték el? Az baj. Nem akartak vele foglalkozni? Az is baj. Le akartak húzni még pár bőrt arról, ami addig jól ment? Érthető, de hatalmas baj. Régen stratégiát kellett volna készíteni arra, hogy mi lesz, ha megindulnak, és új pályára terelik az autóipart.

Nem tették, és ez önmagában nagy gond lenne. Kombinálva azzal, hogy hagyták magukat a dízelbotrány után teljesen megfélemlíteni, és beszorítani egy olyan sarokba, ahonnan még most sem tudnak kivergődni, na az, az a legnagyobb baj.

Adódik a kérdés, hogy innen hogyan tovább.

Továbbra is szikla szilárd meggyőződésem, hogy semmi nincs veszve, és semmi nincs eldöntve, de más autóipari erőviszonyokhoz kell adaptálódni a jövőben.

Az ideológiát mostantól hanyagolni kellene, mindenben, mert csak a gondot okozta az elmúlt 10 évben. A politikát pedig helyre kellene tenni, CO2 ügyben, meg technológiai diktátumok ügyében is. Az nem mehet tovább, hogy olyat gyártatnak, ami nem kell, aztán kifizettetik olyanokkal, akikkel nem kellene.

Az autóipar részéről dilemma adott: silányodjunk az amerikai kihívóhoz szolgáltatásban és minőségben? Egyszerűsödjünk struktúrákban, hogy versenyképesek lehessünk, legalább ránézésre, a kínaiakkal?

Egyik gondolatkísérlettel sem értek egyet. Azt kell vállalni, amivel önazonosak vagyunk. Egy autógyártóból nem lesz tech start-up történet, és nem lesz állam-kapitalista vállalatokkal költség struktúrában versenyezni képes cég valódi kapitalista körülmények között.

A saját pályáján nem lehet megverni a konkurenciát, itt tanulnunk kellene a kínaiktól, akik nagyon okosan megértették, hogy a fennálló keretek között még harminc év kellett volna ahhoz, hogy labdába rúgjanak.

Tanulni érdemes továbbá azok hibájából, akik a kínai utat, vagy a tech start-up imitációt választották. A Stellantis addig silányította a termékeit, míg rájuk nem omlott az egész, Tavares meg lapátra került, a VW-nál meg Diess addig játszotta az Aldis Musk-ot, míg világossá nem vált, hogy a vevők nem kérnek egy olyan termékből, ami mindent rosszabbul tud mint eddig, (majdnem kétszer annyiért) és az egyetlen üzenet, hogy "más".

Jó autót kell gyártani. Hosszú távon ezt a pofon egyszerű tézist nem lehet megkerülni. A jó autó gyártása tette ellenállóvá az európai autóipart a japán, majd a koreai kihívókkal szemben is. Most ezt akarja mindenki megúszni, számzsonglőrködéssel, átpozíciónálással, prémiumnak hazudott légvárakkal, miközben a minőségen spórol, az áron meg teker. Ez nem fog menni. Aki ezt az utat járja, az a biztos csőd felé megy, mert a vevőt egyszer lehet hülyének nézni.

Tessék megfizethető, hosszútávú minőséget szem előtt tartó terméket gyártani. Ez veszett ki Európából. Az önbizalom mellett. Nem kell így lennie. Vannak nagyon sikerek autógyártók, például Japánban. Nem szégyen orientálódni. A társadalmi kérdésekkel kapcsolatos magatartásuk esetében sem.

süti beállítások módosítása