Prof. Ferdinand Dudenhöffer a duisburgi Car-Center Automotive Research-től az egyik legismertebb német autóipari elemző. A Volkswagen készített vele interjút, melyben az ipar átalakulásáról, az elektromos autózás kilátásiról valamint Németország autóiparának jövőjéről beszélt.
Az autóipar egy átalakulás közepén van. Hogyan értékeli a helyzetet 2019 végén?
F.D. Az ágazat egy nehéz évet tudhat maga mögött, és még sok nehéz év fog következni. Ennek két oka van: egyfelől a vámháború az USA valamint Kína között, amely a beszállítókat még jobban megviseli mint a gyártókat. Sok esetben már most veszteséges működést és állások leépítését hozta ez a konfliktus. A második fontos ok a paradigmaváltás az elektromobilitás irányába. Új koncepciók és modellek kerülnek a piacra, közben pedig megszűnnek azok a munkahelyek, amelyek a belsőégésű motorokhoz kapcsolódtak. Az autóipar a legnagyobb változáson megy keresztül az autó feltalálása óta. Ez a transzformáció még sokáig foglalkoztatni fog bennünket. Abból indulok ki, hogy 2019-ben még csak az első hullám kezdetét láthattuk.
Ferdinand Dudenhöffer Forrás: Volkswagen newsroom
Milyen jól, vagy éppen rosszul kezeli a szakma a kihívásokat?
F.D. Helyes, hogy sok vállalat csökkenti a költségeit, a gyártási kapacitásait és a munkavállalók számát pedig az új helyzethez igazítja. Minden más nagy hiba lenne, mert a belső égésű motor lépésről lépésre kifutómodell lesz. Ebből az okból kifolyólag helyes, hogy az invesztíciók az E-mobilitásba mennek. Aki ezt ma elmulasztja, annak holnap hiányozni fognak a vevők.
A vállalatok egyáltalán nem biztosak abban, hogy mi lesz a jövő hajtástechnológiája. Önnek mi a véleménye erről?
Hogy állnak az esélyek arra, hogy az elektromobiltás belátható időn belül meghatározó lesz?
F.D. Arra számítok, hogy 2021-ben jön az áttörés, az EU szigorú Co2 szabályozása miatt. A gyártók nagy nyomás alatt állnak, hogy több elektromos autót adjanak el, hogy el tudják kerülni a drága és társadalmi szempontból nehezen elfogadható büntetések fizetését. Főként a német piacon ütköznek a gyártók egy nagy dilemmába: több elektromos autót kellene eladniuk, közben az üzemanyag árak továbbra is alacsonyak.
Minek kellene változnia?
F.D. A legnagyobb probléma a koncepció nélküli gazdaság, energia és környezetvédelmi politika. Ezt vizsgálva az ember könnyen elveszítheti a hitét. Nézzük a klíma csomagot, amely nem szab konkrét kereteket az elektromobilitásnak, de közben sok kérdést felvet, a töltőoszlopokkal vagy az ingázói álltalánnyal kapcsolatosan. Amire sürgősen szükség lenne, az a jóval magasabb Co2 költség, azzal jóval magasabb üzemanyagköltség. Akkor az emberek jóval hamarabb szállnak át elektromos autóra, még állami támogatás nélkül is. A mostani autótulajdonosokat többletköltségektől meg kellene kímélni, úgy, hogy kompenzáljuk az emelkedő üzemanyag költségeiket. Az új autó vásárlók pedig ilyen körülmények között maguktól fognak elektromos autót választani. Egy ilyen megoldásnál senki sem szenvedne hátrányt, de mindenki, aki összehasonlítja majd az árakat, láthatja az elektromos autózás előnyeit.
Mit tehetnek a gyártók?
F.D. Az értékesítésben lehet az egyik kulcs. Eddig a vásárlók szkeptikusan nézték az elektromos autókat. Nem tudják például, meddig tart egy akkumulátor, illetve milyen költségekkel néznek szembe hosszútávon. Ezeket az aggodalmakat a gyártók különböző előfizetői modellekkel semlegesíthetik. Az ügyfél használhatja az E-autóját, de nem felelős semmiért, nem a tulajdona az autó, és nincs rizikója. Hasonlóan egy lakásbérlethez. Az áram árát is bele lehetne venni az álltalányba, hogy valóban semmi egyébre ne legyen gondja az ügyfeleknek. Ez nagyban megkönnyíteni sokaknak a döntést.
Már szóba hozta: hogyan hat majd a transzformáció?
F.D. Épp csak elkezdődött. Még a transzformáció első hullámában vagyunk, amely konjunkturálisan meghatározott. Következőként a strukturális adaptálódás jön. Ha vetünk egy pillantást a K+F büdzsékre, láthatjuk, hogy mire számíthatunk: a gyártás még 90%-ban belső égésűekre van kiépítve. Ennek a 90%-nak hosszú távon nullának kell lennie. Abból indulok ki, hogy a változás második hulláma 2025-től indul.
Mit tehetnek a vállalatok, hogy megmaradjanak a munkahelyek és a dolgozók fel legyenek készülve az új kihívásokra?
F.D. Nem a vállalatok felelősek Németországért, hanem a politika. Figyelmeztetnék mindenkit, ne emeljék túl magasra az élvárásokat. A vállaltok a piacokon működnek. Invesztálniuk kell, hogy a termékeik a jövőben is versenyképesek legyenek. Ha elkezdenek gazdaságpolitikát csinálni, az gyorsan a tűrőképességeik végéhez vezetheti őket. Őszintének kell lennünk: Számos cég nem fogja tudni elkerülni, hogy állásokat építsen le, például végkielégítésekkel.
Ez elég zord jövőkép. Milyen szerepe lesz e német autóiparnak a transzformáció után?
F.D. Tudom, hogy néha kicsit erősen fogalmazok, de az átállás kemény lesz, ne is szépítsük. A célért azonban megéri. Ha gyorsan csináljuk, akkor van esélyünk arra, hogy megmaradjunk az egyik vezető autónemzetnek. A német autógyártók meg fogja védeni a kulcsszerepüket. Ebben biztos vagyok. A kérdés az, hogy milyen szerepet játszik majd Németország? A politikának hamar ki kell alakítania a keretfeltételeket ahhoz, hogy a jövő autójának a hazája Németország maradjon. Nem lehetek egyszerre dízel és elektromos autóban is vezető szerepben.
Forrás
