A Kínai Népi Köztársaság központi tervgazdálkodói 15 éves tervet mutattak be hétfőn Pekingben, amely arra sarkallja a kínai autógyárakat, hogy állami segítséggel tervezzék meg export offenzívájukat a következő másfél évtizedben, főként elektromos autókra fókuszálva.
Azt hiszem, itt az ideje komolyan venni ezt a kérdést. Piaci elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy az ilyen jellegű állami terveket nem szabad félvállról kezelni. Ha a központi bizottság utasításba adja a cégeknek, hogy készítsenek átfogó stratégiát marketingtől a logisztikán át a dílerhálózat felhúzásáig arra, hogy Európát és Amerikát elárasszák a termékeikkel, akkor be fog indulni a gőzhenger.
Mi közben Európában a belső égésű motor betiltásán dolgozunk, ahogy erről tegnap előtt írtam. Magyarul: kapitulálunk, és átadjuk a piacunkat a kínai hódítóknak.
Az Államtanács, a kínai kormányzat legfőbb grémiuma a New Energy Vehicles kapcsán egyébként már megmutatta, hogy mennyire hatékonyan tudja szabályozni a cégeket. 5 éve lényegében nem létezett ez a szegmens a kínai piacon, miután azonban kiadták a hasonló tervet arra, hogy ebben a kérdésben fel kell zárkózni, lényegében Kína lett a legnagyobb piaca a környezetbarátnak mondott technológiával felszerelt autóknak. Annyi lényeges különbséggel az európia hozzáálláshoz képest, hogy ott nem csupán az akkumulátoros elektromos autót tekintik környezetbarátnak, hanem a keveset fogyasztó belső égésű motorokat és a plug-in hibrideket, valamint a metánt és a hidrogén hajtást is. Minden technológia fejlődik párhuzamosan.
2015 és 2020 között a "NEV" autók szegmensében Kína lényegében vezető volt a világon. Idén Európa 50% emelkedéssel, 400 000 akkus és plug-in autóval átvette a vezetést, miután a szubvenciók kifutásával Kínában 44 százalékot esett ez a piac ott, 335 000 darabra. Ez egy átrendezés előtti helyzetnek tekinthető Kínában.
"Kínának fel kell ismernie, hogy Európa válik a legfontosabb csatatérré Kína mellett ebben a kérdésben." Ezt írja a kínai autós újság, a Zhongguo Qiche Bao.
Teljesen érthető ez, hiszen az USA védi a piacát, Japán védi a piacát, Korea szintén, egyedül Európa bánik mostohán azzal az oszloppal, ami tartja a gazdaságát, tehát logikus, hogy ide kell nyomulni, én is ezt tenném a helyükben.
Érthető a különbség gondolom, de ha nem, összefoglalom röviden. Az EU bünteti a gyártóit, ha nem teljesítik a CO2 kvótákat, méghozzá masszívan büntet. Ezt ki lehet váltani kvóta "kereskedelemmel" aminél EU-n kívüli gyártók zsebébe megy a kvóta pénz. Hektikus irányváltásokkal nehezen tervezhetővé teszik a cégeknek a hosszútávú stratégia kialakítását, hiszen nem stabil jogszabályi környezetben nehéz invesztálni. A technológiai kérdésben egy megoldást részesítenek előnyben, miközben Kína nem tesz ilyet.
Kína nem bünteti, hanem exportra buzdítja a vállalatait, és pénzügyi segítséget nyújt ehhez.
