Szívó motor, létra váz, felező, merev híd, és komoly terepszögek. Van itt minden, ami kell a mókához. A Suzuki meghívására Etyek környékét barangoltuk be a héten, hogy kipróbálhassuk: szerencsére semmi sem változott azzal, hogy "teherautósították" a Jimny-t.
Személyautóként ugyebár annyira eltolta volna a paletta CO2 kibocsátását, hogy kevesebb, mint 2 év után inkább kivették a kínálatból. Most 5,9 nettóról indul, egy fajta hajtáslánccal.
Konkurenciája nincs. Sem stílusban, sem tudásban nincs összemérhető ellenfele ebben a méret és ár kategóriában.
Az a fajta autó, ami kapcsán te generálsz ideológiát, és te teremtesz igényt magadnak arra, hogy megvedd, akkor is, ha szükséged nincs rá. Egyszerűen, mert kell. Átmegy ez minden, pontosan érzed az első méteren, ahogy azt is, hogy a te bátorságod hamarabb ér véget, mint az autó képessége.
Egy fájdalmam van: ebben a verzióban nincs automata. Úgy lenne igazi "városi" autó is, amellett, hogy hétvégén elmész vele a szőlőbe, hegyekbe, vadászni, túrázni, bármit csinálni. Úgyis elérsz oda, ahová szeretnél. A pályán kicsit megdolgozol azért, hiszen ingyen nem adják a terepszögeket.
Ikon a Jimny, a bemutatása óta. Elejétől a végéig szeretni való kis dög. Ha már, akkor nekem a teljesen alap verzióban kellene. A tökéletes puritánság jegyében, ennek még a kurblis ablak is jól állna.
