Ambivalens érzésem van az ID.4 kapcsán. Sokkal jobban szerettem vele közlekedni, mint az ID.3-mal. Ez részben a tesztautók konfigurációján is múlt, a totális elidegenedést még színeiben is sugárzó első ID.3 tesztautó tavaly, karöltve a tengernyi "buggal" és a totálisan kifacsart kezelési logikával, meg a márkához méltatlan minőség érzettel sok minden volt, csak szerethető nem.
Az ID.4 nem alapjaiban különbözik a kisebb testvérétől, de érződik, hogy kicsit több idejük volt dolgozni rajta. Otthonosabb, kellemesebb, érettebb. Közben pedig nyilván a hozzászokás is segít. Egy év alatt is sok dolgom volt teszt és ügyfél autókkal is a csoportból, a kezelés megszokottabb lesz, de messze nem rutinszerű, még ennyi autó és év után sem. Ez nem jó, de közben ezen is dolgoztak, ami örvendetes.
A teszthét alatt egyébként egyetlen fagyás vagy akadás sem volt, ez is remek, persze így kellett volna kezdeni, eleve.
A minőségérzet is javult valamit, de még mindig messze van attól amit megszoktunk. Ennél a konkurencia tovább tart.
A dedikált EV platform rengeteg előnnyel jár, amit a wolfsburgiak igyekeznek is kihasználni. Remek helykihasználás, óriási csomagtartó, fantasztikus fordulókör. Ezeket ismerjük, és értékeljük. A "frunk" hiánya azonban továbbra is idegesítő, különösen ilyen nyirkos időben. A kábeleket vizesen a csomagtartóba rakni, a többi cuccra, hát, nem ideális. Van hely kialakítva alul, de ha meg van pakolva az autó, akkor senki nem szórakozik azzal, hogy beküzdje oda..
Ami igazán tetszett, az minden, ami egyébként a ID.3 kapcsán is jó: a menettulajdonságok. Nem a menetteljesítmények, ez fontos, mert az a fejezet hagy kívánnivalót maga után. Nyomatékos, de nem igazán erős, különösen autópályás "kiugró" helyzetekben. Ez egy villanyostól ugyanakkor elvárható lenne, számtalan más márka gond nélkül hozza azt az erőtartalékot, ami a fölösből merítés érzetét adja.
De vissza a kiinduló ponthoz: az ID.4 autószerű. Remek a futóműve, komfortos, halk, kiszámítható, jóindulatú, sok sok tartalékkal. Pont olyan, mint a "hagyományos" VW-k esetében. Látványosan nem látványos. Teszi amit kell. Ezzel nő valahogy az ember szívéhez. Vannak ugyanis ennél sokkal sokkal izgalmasabb autók a kategóriában, de egy kis idő után megérti az ember, hogy ez a biztonsági játék komfortérzetet ad átlag júzernek, és ezért működik a dolog, legalábbis Európában.
A másik oldalon: ezért nem működik a kínaiaknál, és ez lesz itt az igazi orvosolandó probléma, ami élet-halál kérdése lehet a németeknek. A fiatal, totálisan "digitalizált" kínai vásárló, aki azért vesz elektromos autót, mert urbánus környezetben él, magasabb a jövedelme az átlagnál, és elvárja az autótól, hogy elsősorban nem autó legyen, annak ez az előadás egyszerűen túl kicsi lángon lobog. A digitalizáció kérdésében a hazai gyártók úgy léptek át a németeken, hogy azt szinte fáj látni.
Az ID.4 pedig a szobra annak, ami összeköti a régi világot az elektromos korszakkal. Csak az a gond, hogy ilyen szobrot nem rendelt senki. Aki a "régi világban" érzi jól magát, annak a hatótáv, a kidolgozási minőség és a kezelés logikája továbbra is komoly akadály lesz abban, hogy barátságot kössön az új világgal. Akinek pedig az autó már nem autó, hanem valami egészen más, annak egy kicsit olyan ez, mint amikor a gyerekként a szülőktől kapott "vagány" ruha már tavaly előtt is kicsit ciki volt a suliban.
