Közel 600 lóerő áll szemben 300 lóerővel, miközben az alapok nagyon is hasonlóak. 80 kWh körüli akksik, két elektromotor, összkerék hajtás.

Mindkettővel élvezetes hetet töltöttem, mindkettővel elég sokat mentem, mindkettőt hasonlatos időjárási körülmények között használtam, és mindkettőt fájó szívvel, de ellentmondásos érzések tömegével adtam vissza.

Ha pusztán a katalógus alapján mennénk, az EV6 GT gyorsulás/ár arányban tulajdonképpen világverő. 3,5 másodperc kell neki százra, ezzel szupersportautó szintet ad hétköznapi (ok, jómódú) emberek kezébe. Döbbenetesen rugaszkodik el, az írással töltött elmúlt 23 évem teljes közhelyszótárát eldurrogtatva sem tudom visszaadni azt, amit a KIA művel lódulás címszóval. Tényleg döbbenetes. Annyira, hogy sokat próbált tesztelőként is meglepődsz, úgy is, hogy azért alapvetően tudod, mire készülj.

Egyszerű lenne ugyanakkor ezen tulajdonsága köré építeni a történetét, miközben ez az autó sokkal többről szól.


A másik oldalon, ott a Skoda, amely esetében a marketing szöveg kiemeli, hogy az eddigi leggyorsabb, legerősebb, stb. Önmagában nyilván egész kellemes kis csomag ez, de a KIA után lagymatag sétakocsikázásnak hat az előadás.

Lehet, hogy most arra gondoltok, hogy mindkettővel folyamatosan csak eszetlenkedtem, amíg nálam voltak, de ez tévedés. Pontosan az ellenkezője történt, mint eddig minden alkalommal, amikor adott típuson belül a legerősebb villanyos hajtáslánccal szerelt példányt kaptam: beraktam "eco"-ba, és hátradőltem.

Miért? Mert jópofa dolog háromszor egymás után kipróbálni a tüdőhorpasztó, agyfelkenő, szemet pukkantó gyorsulást, de egyrészt, megdöbbentően hamar szokik hozzá az ember, másrészt, ennek semmi de semmi köze nincs ahhoz, hogy valami sportos-e vagy sem. Pont mint a mémben: a mikró hamarabb melegíti meg az ételed, mégis a tűzön sütött ebédre vágysz inkább.


A fő ellentmondás egyébként pont ebből fakadt mindkét esetben. Bődületes technikai arzenál vonul fel annak érdekében, hogy haladósan lehessen közlekedni ezekkel a gyors autózásra alapvetően alkalmatlan eszközökkel, mégsem kívánja egyetlen porcikád sem ezt. Testidegen, megerőszakolása a józan észnek, egyszerűen nem érződik helyesnek. Miközben egy jól megcsinált belsőégésűvel ünnep a tempós haladás, és kín a szötymörgés, itt pont fordítva van a dolog. A természetes állapot a megfontolt és nyugodt haladás, amikor a rendelkezésre álló végtelen erőt csak arra használod, hogy megoldj egy forgalmi helyzetet, nem pedig arra, hogy elmenj örömautózni céltalanul.

A következő ellentmondás: azt hinné az ember, hogy ettől aztán kevésbé tudsz vérbeli autósként kötődni egy ilyen modellhez. Ez sem igaz. Ahogy telik az idő, úgy adod át magadat a technika sajátosságainak, és kezded értékelni azt, amit eddig nem tapasztaltál, de mára az autós mindennapjaid része lett.

A legnagyobb ellentmondás: továbbra is nehéz megérteni, hogy a villanyautózás ezen ága tulajdonképpen pontosan kinek is szól. Városi használatra nagy és pazarló. Hosszabb utakra pedig továbbra sem alkalmas komoly kompromisszumok nélkül. Nagyon erős önkontrollal, mindig a megengedett alatti tartományban haladva mindkét autó a 300-360 körüli hatótáv tartományban mozgott. Ha családi méretű autót szeretnél, vedd meg ezeket, nagy akksival, a leggyengébb motorral. Nem fogsz hiányérzetet tapasztalni. Ha pedig klímaszorongás vezérli a mindennapjaidat, menj vonattal. Vagy vegyél egy sokkal kisebb és könnyebb elektromos autót.

Lehetne még folytatni, de minek?


Az EV 6 GT önmagába egy olyan műszaki csoda, amely a koreai autógyártás névjegykártyájaként funkcionál a világban. Nézzétek, mire vagyunk képesek, széria gyártású villanyautónkkal! Izgalmasan néz ki, ezen kár is vitatkozni. Tágas, nagyon praktikus, és a villámtöltési sebessége is kiemelkedő.

Páratlanul sokoldalú. A vezetési módok között ugrálva egyszerre legalább három autót kaphatunk, és nem csak a szoftver szórakozik az agyunkkal, hanem a hardver is ott van, hogy kísérje az érzékek manipulálását. Kitérnék itt egy pillanatra a fékre. A gyorsulásnál csak a lassulás mértéke volt megdöbbentőbb, erre tényleg nem számoltam, mert a nagy és nehéz villanyautók jellemzően kicsit tompák ebben a tekintetben. Egy padlófék az EV 6-nál, és már-már versenyfék jellegű a hatás.

A futómű, minden adaptivitásával együtt is alapvetően kemény, de miközben ezt leírom, helyre kell raknom magamat. Ez egy 600 lóerőt nyaldosó autó. Ahhoz képest pedig egy mindennapi használatra tökéletesen komfortos megoldással bíró suv-coupé-crossover.

Jól látszott a 15 000 kilométert futott tesztautó gumijain, hogy a lehető legnehezebb életük van...


A Skoda Enyaq ezzel szemben egy totál polgári megoldás, RS ide vagy oda, egy vadászgép és egy privát jet néz farkasszemet egymással ebben az összehasonlításban.

A MEB klónok legjobban sikerült darabja, ezt azért fontos megjegyezni. A minőségérzet még a karikás testvéreket is veri, ráadásul a kezelhetőség mostanra tényleg egészen használhatóvá érett. Korábban írtam már a típusról a nemzetközi menetpróba kapcsán, ha valaki a technikai részletekre kíváncsi, az ott mindent megtalálhat a blogon.

Érdekes, hogy a korábban a "legekre" kifejezetten fogékony konszern mennyire nem ment bele a teljesítményben történő egymásra licitálásra. Bár továbbra is az a véleményem, hogy egy ilyen jellegű autónál bőven elég az, amit az "RS" tud, a világ már csak olyan, hogy az értelmetlen összeméregetése bizonyos dolgok hosszúságának hozzátartozik az emberi pszichéhez.

Aki a technológia tűzijátékra, a ráncokat másodpercekre eltüntető gyorsulásra, a számmágiára és a műszaki ínyencségekre vágyik, cserébe tolerálja a közepes anyagminőséget és a kisebb komfortot, annak a KIA EV GT az autója. Aki bele sem megy abba a kérdésbe, hogy "mennyit tud százon", és látványos külsővel szeret magasabban ülve andalogni kényelemben, gyorsnak tettetve magát, az boldog lesz az Enyaq Coupé RS-ben.

A két autón keresztül bele lehet pillantani abba, hogy mi fogja egymástól megkülönböztetni a motorhang és vezetési élmény fókusz utáni világban az autókat egymástól. Meglepően sok minden marad, amit ki tud domborítani egy-egy gyártó. A KIA itt egészen döbbenetesen nagyot vállalt, és nem is okozott csalódást. A "konszernben" ehhez hasonló élményt kétszer ennyiért adnak csak. Cserébe a Skoda formát öltött MEB modell egyre inkább érik be kellemes támogató mindennapos társsá.