Tegnap reggel nyolcig volt embargós az anyag, ami, újságírói egyenlőség tekintetében érthető is, hiszen illik megvárni, amíg végig megy egy teljes nemzetközi turnus a rendezvényen, engem azonban kizökkent. Nem tudok "időzítve írni", és nem tudok előre írni. Azt szeretem, amikor kiömölhet belőlem a mondanivaló, és frissek a benyomások, az élmények, a hangulat. Egyéni probléma, tudom.
Előrebocsátom, hogy litereket, centiket, meg egyéb, sajtóanyagban és katalógusokban bőségesen megtalálható információkat soha ne nálam keressetek. Úgy vagyok vele, hogy akit ez érdekel, az egyrészt két kattintással megtalálja, másrészt engem nem ezek a kérdések izgatnak, különösen nem egy olyan márkánál, amely éppen alapjaiban készül felforgatni az iparágat.
Történeteket szeretek mesélni nektek, bevonni benneteket abba, ami ízig-vérig autós szemüvegen keresztül nézve zajlik. Egy új márka megjelenése például sajtóbemutató szempontjából is izgalmas kérdéseket vet fel. Abból, hogy ezt mennyire veszik komolyan, lehet arra következtetni, hogy mennyire akarnak adaptálódni az igényekhez.
Két forgatókönyv volt a fejemben, tanulva az elmúlt 23 év tapasztalataiból. Az első nagyjából úgy nézett ki, hogy érthetetlen angolsággal több órás prezentációk alatt, irreális célokat megfogalmazva, szekunder szégyenben fürödve, konkrétan le akarnak bennünket kenyerezni, ellentmondást nem tűrő módon.
A másik forgatókönyv: ijesztően profi, magabiztos, tökéletesen megszervezett esemény lesz, ahol lesznek olyan arcok, akiket már a konkurenciától hoztak el annak érdekében, hogy még természetesebbnek tűnjön, hogy megérkezett az új kihívó.
Talán nem lepődik meg senki, hogy az utóbbi jött be. Az, hogy a magyar PR tökéletesen végzi a dolgát, nem meglepő. Régi "motoros" a szakmában a kapcsolattartónk. Az első meglepetés már a lisszaboni reptéren megvolt. Az autókat kezelő csapat egy olyan cég alkalmazottaiból állt, akik egyéb nagy autós rendezvényeket is gördülékenyen le szoktak vezényelni.
Rövid, velős briefing, autók kiosztása, útvonalak megbeszélése következett. Minden pontosan úgy, mintha az ezredik BYD utunk lett volna, pedig nekem éppenséggel az első volt.
Aki idáig jutott az olvasásban, és nem érti, miért nem írok még a SEAL U-ról: oka van. A körítés, a magukról alkotott kép, az lényeges. Egy autógyártónál minden lényeges. A legapróbb részlet is. Az is, ahogyan az újságírókhoz állnak, és nem a kényeztetés itt a kérdés, hanem a munkánk elősegítése. Ha BMW útra megyünk, akkor nem vagyunk meglepődve azon, hogy a program minden egyes pillanata pontosan azt tükrözi, amit a márka üzenni akar magáról. Igényes, profi és higgadt.
Ez egy BYD út, és itt semmi nem alakult még ki. Éppen ezért izgalmas ennyire, hogy mi a saját magukról alkotott képük.
Röviden és velősen: lehengerlő magabiztossággal, arrogancia nélkül, de mégis, egyfajta érezhető megtervezettséggel és kiszámoltsággal, kicsi hidegséggel, le akarnak venni a lábunkról.
Szó nincs arról, hogy az újoncok bájos esetlensége, rokonszenves botladozása megengedhető lenne. Tulajdonképpen olyan érzés volt ott lenni, mintha a BYD mindig is része lett volna a játéknak, miközben 5 éve a nevüket sem tudta szinte senki Európában. Bámulatos, és próbálom megérteni, hogy mivel érték el ezt, de csak sejtéseim vannak.
Amit az elmúlt hónapokban hatványozottan tapasztaltam, azt meg is kérdeztem az európai PR igazgatótól, aki az asztalunknál ült a vacsoránál. Egy konkurens ázsiai cégtől hozták el a kínaiak. Hogyan lehetséges az, mivel érték el azt, hogy emberek tömegei ismerik a márkát, miközben nincs vele még gyakorlati tapasztalatuk, továbbá hogyan lehetséges az, hogy nem kevesen várják, hogy rendelhessenek "végre" BYD-t. Sokat sejtetően mosolyogva tért ki minden konkrét válasz elől. Jó PR munkatárs.
Az első akadályt tehát jól vették. Felhajtás, az van. Ismertség a nullából szintén. Megelőlegezett bizalom? Érezhetően működik. Pedig lássuk be, 10 éve, ha azt mondjuk, hogy emberek kínai elektromos autók kapcsán a pénzükkel a kezükben vibrálnak, hát, hülyén néztünk volna.
A nemzeti karakterek autótervezésre gyakorolt hatása a kedvenc tematikám, egy új szereplő érkezése pedig új kihívások elé állít a témában. Ami bizonyos: totálisan más kérdések fontosak a kínaiaknak, mint nekünk. Pontosabban: mint ami nekünk fontos volt régen.
A cikk háromnegyedénél rá is fordulhatunk a tárgyra, a SEAL U-ra. Minden adott ahhoz, hogy hatalmas érdeklődésre tartson számot. Családi jellegű SUV, nagy ígért hatótávval, magasan felszerelve, relatíve kevés pénzért.
A forma, az "ocean aesthetic" által inspirálva a jelek szerint eltalálja a közízlést. Wolfgang Egger a vezető formatervezője a márkának. Kis guglizással rögtön hanyatt is vágja magát a téma iránt érdeklődő autórajongó. Az Alfa Romeo 8C például az ő keze munkáját dicséri. Walter da Silva utódja volt annak idején az akkor még Audi csoportként aposztrofált VW-n belüli egységnek, ahol a Lamborghini ügyeit is felügyelte. Hetedik éve felel azért, hogy a világ körüli turnéra induló BYD-nak saját dizájn nyelvezete legyen.
A 10 évvel idősebb Peter Schreyer története ugrik be, aki hasonló gyökerekkel a koreai dizájn nyelv kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Hogy nekünk szól-e Egger kreációja, vagy a világ többi része, esetleg Kína vásárlója fontosabb-e, azt mindenki döntse el maga. Ami biztos: nincs hiba sem a kivitelezésben, sem az ergonómiában, sem a csomagban.
Már már szorongatóan letaglózó volt, hogy mennyire döbbenetesen gyors a SEAL U infotainment rendszere. Bármelyik hagyományos gyártó a markába zokog ehhez képest. Nincs homokórázás, fagyás, félig betöltött menü, glitch. Minden pontosan olyan gyors, mint a legjobb telefonok esetében, a menü rendszere, logikája, felépítése is sokkal inkább hasonlít arra, amit egy okostelefon esetében megszokott az ember, mint arra, amit egy autóban ismerni vélünk.
Fáj ezt kimondani, de végső soron ez számít a vevők döntő többségének. Már 5 évvel ezelőtt is dealbreaker volt egy nem elérhető telefontükrözés, ma már eleve teljesen más igények vannak még az európai vevő részéről is ebben a kérdésben, egy kínai meg egyszerűen arcon röhögi a német "prémium" gyártót otthon, amikor a hazai gyártó tömegmodelljében köröket ver a telefon integráció a négyszer annyiba kerülő import autóra.
Ohh, volt itt még valami: majdnem elfelejtettem, de hát mindenki tudja, hogy egy tisztán elektromos autóról beszélünk. Cascais környékén ideális körülmények között lehetett villanyozgatni, a fedélzeti számítógép valamiért mégis csak két állást ismert a fogyasztás kapcsán: 12 és 20. A kettő között nem nagyon volt átmenet, de kiszámolva egészen jó hatótávok jöttek ki. A tesztautó menüjében barangolva az élettartam fogyasztás 18.9 volt. Fair, a méreteket nézve.
A vezetés, az nem lényeges. Úgy értem, hogy semmit nem csinál botrányosan rosszul a BYD, de érezhetően a sokadik helyen szerepelt a prioritások között, hogy milyen az úttartás, a futómű hangolás, a kormányzás, vagy úgy bármi, amitől régen autó volt egy autó. Nekem mondjuk ez mit sem változott, így rettentően tudok "örülni" a mozgatható kijelzőnek, de lényegesen jobban lázba hozna egy definiáltabb kormányzás, egy kevesebbet ringó karosszéria, egy határozottabb fék, vagy egy erősebb villanymotor.
Kevesek kiváltsága lesz az ilyesmi a jövőben, és ezt pontosan tudják Kínában is. Egy-két generáció, és megtanulják ezt is, számomra nagyobb kérdés ugyanakkor, hogy ugyanennyi idő alatt a "régiek" megtanulnak-e szoftver fejleszteni.
Két felszereltség van, és pont mint a SEAL esetében, itt sincs értelme az olcsóbbat venni. 16,3 millió a kisebb akksis, "egyszerűbb" kivitel, 17,5 millió a csúcs kivitel, rendelhető extrák nincsenek, a legdrágább luxus a közel 400 000 forintos "Emperor red" fényezés.
Adatbiztonság számomra pont olyan szürke zóna a márkánál, ahogy a Tesla esetében is, de a jelek szerint ez baromi kevés embert érdekel igazán.
Tanulság? Összegzés? Fantasztikus látni, ahogyan a semmiből egy hódításra berendezkedett ország felhúzta az autóiparát. Az, hogy ez nekünk, európaiaknak fog a leginkább fájni, sajnálatos, de az EU politikusai és cégvezetői ágyaztak meg ennek. Dömping árú kínai autóról a BYD esetében nincs szó, villanyhajtás és infotainment kapcsán kézzelfogható az előnyük, vezetni meg sajnos egyre kevesebben akarnak, vagy tudnak. Kína bejelentkezett, mint az autóipart tartósan formálni kívánó erő. Megdolgoztak érte.
