A tiszteleten kívül közelebbi érzelmi viszonyt soha nem tudtam kialakítani a Lexus modellekkel, és ez kétségkívül jó alap, de a vágyakozáshoz kevés. Az, hogy pont egy olyan Lexusban fogom a legjobban érezni magamat az első IS óta, ami kicsi, a "szokásosnál" is közelebb van a Toyota "párhuzamos" modelljeihez, és leginkább "városi és női", az engem lepett meg a legjobban.
Egyszerűen olyan kerek az egész koncepció, annyira nem lóg ki sehol semmi, annyira érett és átgondolt, hogy pillanatok alatt azt vettem észre, hogy szeretek vele közlekedni. Jól néz ki, rendben vannak az arányai, viszonylag alacsonyan van az övvonal, ki lehet belőle látni, szépen körbevesz a beltere, kézre esik minden, és nem kell megfejteni a kezelését.
Nem fogok vele hétvégén élményautózni, ez mégiscsak egy háromhengeres hibrid, de ezt olyan jól titkolja, hogy simán meg lehet vele vezetni bárkit. Egyszerűen nem hallatszik rajta Lexus hangolás mellett, hogy a kisebbik hibrid egység dolgozik benne, indulása fickós, városi környezetben kifejezetten agilis, futómű/gázreakció/kormányzás hármasa – kapaszkodjatok meg – egész gokartos. Egy kicsit tempósabban vett szűk kanyar közben még azt is képes eljátszani, hogy pillanatokon belül túlkormányzott lesz, ami persze nincs így, de az érzés a lényeg.
5 meg egy kicsi a fogyasztása, autópályán nem igazán érzi otthon magát, de nem is ez a fő terepe. Egy minőségi érzetet és kétségek felett álló megbízhatóságot ad, úgy, hogy érződik, hogy rendesen át van gondolva, hogy pontosan mire való, és azt tökéletesen adja is, nem sokkal többért, mint egy CH-R vagy Yaris Cross, magasabb felszereltséggel. Konkurenciája meg lassan nincs is. Több figyelmet az LBX-nek!
