Christian Nikolai, egykori Daimler topmenedzser, rendszeres szerzője a mercedes-fans.de-nek, aki a ma már egy autóipari tanácsadással foglalkozó céget vezet, szenvedélyes jegyzetet tett közzé egykori munkaadója helyzetével és jövőbeli irányával kapcsolatosan. Azért tartottam fontosnak lefordítani, mert nem csupán a Mercedes-re, hanem a teljes német autóiparra vonatkozóan vannak benne olyan kijelentések, amelyek jól leírják azt, hogy hol tart ma a szakma. A szerző, aki éveket szentelt az életéből ennek a cégnek, jól látja azokat a folyamatokat, amelyek veszélyeztetik a Daimlert, és amelyek ellen lenne orvosság, ha nem hagyná magát a terelni a média és a politikusok által a cégvezetés.
Christian Nikolai kommentárja:
"A Daimler vélhetően a második világháború vége óta a legnehezebb krízisét éli át. Először Gréta és a Friday for Future, valamint az az álom, hogy Németország egyedül megmenti a világ klímáját az energetikai fordulattal, aztán az erre adott reakció, amely mindent az elektromobilitásra tesz fel, miközben ördögtől valónak állítja be a belsőégésű motorokat, végül pedig a koronavírus.
Egyre hangosabbak azok, akik szerint Dieter Zetsche rossz irányba kormányozta a céget, és ennek a levét most Ola Källenius issza meg. Ez azonban csak egy féligazság, és a történet minden részét érdemes megismerni.
Dieter Zetsche egy nagyon nehéz örökséget kapott a "napkirályként" uralkodó Jürgen Schrempptől, amikor a Chrysler szanálási misszójából Wolfgang Bernharddal együtt visszaérkezett Möhringenben, hogy később átvegye a DaimlerChrysler konszern főnökségét. Emlékezzünk csak a Chryslerrel történt nehéz szakításra, és az azt követő compliance "vérengzésre".
Ebben az időben én a "DaimlerChrysler Overseas" részlegen haszongépjármű marketinggel foglalkozva, később Chrysler/Jeep/Dodge értékesítéssel is foglalkozva vezérképviseletekkel volt dolgom a Közel/Közép-Keleten, Kelet-Európában és Afrikában. DCOS – így hangzott a rövidítése a részlegnek, és úgy vezették annak idején, mint egy lovagrendet. A külföldi kiküldetéseinken úgy éreztük magunkat, mint James Bond titkos misszión, és nagyon büszkék voltunk arra, hogy a Daimlernél dolgozunk. Húsvét vasárnap az irodában lenni, mert el kell intézni dolgokat? Semmi gond! Ha Schrempp vagy később Zetsche akkoriban a DaimlerChrysler TV-n keresztül üzentek volna, hogy "...mindenki a jelentkezzen a központban, hogy megkapja a Mercedes logó tetoválást", késlekedés nélkül indultam volna a lifthez, és már húztam is volna föl az inget a karomon, hogy hamarabb készen legyünk vele.
Egy dolog ugyanis egyesített minket akkoriban, az igazgatótanácstól a részlegvezetőn át, az osztályvezetőn keresztül a gyakornokig: Car-Guy-ok voltunk, hektoliternyi benzinnel az ereinkben!
Autókat akartunk építeni és eladni. A legjobb autókat, amelyek világszinten léteznek, és amelyek mércét jelentenek minőségben, innovációban és márkaértékben. Okkal voltunk nagyon magabiztosak mindenben, amit tettünk, és joggal hittünk a ragyogó jövőben. Függetlenül attól, hogy akkoriban is kellett spórolni, és ráadásul a Jürgen Schrempp által erőltetett tőzsdei kaland miatt a SEC (amerikai tőzsdei felügyelet) compliance diktátuma rettenetesen megnehezítette az életünket.
Akkor egy addig ismeretlen, új fejezetet kezdődött. Tapasztalt, rutinos menedzsereknek, – mint az akkori részlegvezetőmnek – kellett elhagyniuk a céget compliance okokból, annak ellenére, hogy egyetlen pillanatban sem korrumpálódtak, és minden tettük és cselekedetük a cég érdekében volt. 7 napot a héten, 12 órában naponta, mindig a csillag szolgálatában! Egy olyan felnövő utánpótlás generációval lettek helyettesítve ezek a tapasztalt munkatársak, akik a SEC szellemében "nevelkedve" megtanulták elnyomni a saját véleményüket, és helyes "gondolatokkal", "jól viselkedve" dolgoztak a cégben. Önálló döntések meghozatala onnantól úgy tűnt, mintha nem lenne elvárás többé. Ehelyett inkább azzal volt elfoglalva mindenki, hogy biztosítsa magát a többiekkel szemben "felfelé", amin, kívülről tekintve a dolgot, a mai napig sem változott semmi.
Amikor aztán az utolsó Car-Guy Zetsche elment, és egy olyan utód jelenik meg, akinek az új üzleti modellje a "spórolás és szanálás", akkor sejthetően gondok lesznek, főleg, ha még azt is hozzáteszi, hogy innentől négykerekű iphone-okat akar gyártani, amelyek kizárólag elektromosan mennek.
Ez a hír megütött, lévén, hogy a Daimler beleivódott a génjeimbe, és úgy aggódom érte, mint egy családtagért. A "spórolással és szanálással" nem lehet lelkesíteni sem a kereskedelmi dolgozókat, sem a fejlesztőket, és természetesen az ügyfeleket sem. Egy iphone-nal sem akar senki közlekedni, ha az autós környezetem véleményéből indulok ki.
Elég nagy baj eleve, hogy a minőség helyett mennyiség irányba ment a cég, és minden létező kis piaci szegmenst elfoglalva, "új célcsoportok" felkutatásával, dömping lízing ajánlatokkal osztogatták a Mercedes/AMG autókat. Ola Källenius biztosan egy tapasztalt, lojális Mercedes-ember, ez nem kérdés. Ugyanakkor egy alapvetően controlling mentalitású vezető, ami nélkül nyilván nem mennek a dolgok, de amivel nem szabad egy márka identitását meghatározni. Egy olyan márka, mint a Mercedes, egy egészséges mixből él, amiben hagyomány, innováció és jövő egyaránt van. Ebben aktuálisan komoly hiányt érzékelek. Valódi, saját fejlesztésű innováció nem nagyon van. Ehelyett kétségbeesetten megy a farkasokkal üvöltés.
Miért nem járja a Daimler a saját, önbizalommal teli útját, és dolgozik olyan pragmatikus koncepciókon, mint az E-fuel-ok, vagy dízel motorok, amelyek például jatropha olajjal nem klíma neutrálisan, hanem klíma pozitívan üzemeltethetőek? Meg kellene érkeznie annak a gondolatnak döntéshozók fejében, hogy a "tank-to-wheel" helyett a "production-to-wheel" elvet érdemes követni a fejlesztéseknél. Az áram ugyanis nem csak úgy jön a konnektorból, akkor is, ha a biológia doktora Toni Hofreiter ezt hiszi. (megjegyzés: Toni Hofreiter emblematikus zöld párti politikus Németországban, és "természetesen" autóellenes)
Hej, Ola Källenius,
szívesen beszélgetnék magával! Beszélgessünk arról, hogy sem az elektromobilitás energiaigénye nincs biztosítva, sem az áram belátható időn belül, belátható költségekkel és belátható hatásfokkal az autóba történő juttatása nincs biztosítva. Ezután beszélgessünk arról, hogy miből áll a Mercedes-Benz mítosza. Térjetek vissza a gyökereitekhez, és gyártsatok olyan autókat, amelyekről ti magatok is meg vagytok győződve, és nem ilyen Lisa Neubeuer-ek (megjegyzés: 24 éves német klíma aktivista, a kétes hírű "cigaretta milliárdos" Reemtsma családhoz fűzik rokoni szálak, extrém autóipar ellenes kirohanásaival turnézza végig rendszeresen az ennek örömmel teret biztosító német médiát), akinek így sem úgysem felel meg semmi, amit az autóipar tesz, hacsak nem önmagát számolja fel konzekvensen.
A "halálra spórolás" mellett a Teslát irányadónak kikiáltani, és emellett még hagyni, hogy radikális környezetvédő csoportok diktálják az ütemet, hosszú távon nagyon komoly hibának fog bizonyulni. Koncentráljatok inkább arra, amit jobban tudtatok eddig is, mint bármelyik másik gyártó: fejlesszetek és gyártsatok olyan autókat, amelyek összehasonlíthatatlan karakterrel és technikai megoldásokkal bírnak, és amelyek miatt a többiek akarnak utánatok menni. Álljatok fel, és vegyétek át újra a vezető szerepet az autóiparban, akkor is, ha ez kényelmetlen és rizikóval járó szerep. Mindenképpen jobb ez, mint várni, és további eladhatatlan autókat fejleszteni, mint amilyen az EQC, amíg újra rendbe nem jön a világ. Ez nem fog bekövetkezni, és úgy tűnik, hogy addig mások jobban fogják érteni az elektromos autókkal kapcsolatos piacot, amelyeket igazából senki sem akar.
Jag önskar verkligen att detta kommer att påbörjas under de närmaste åren. Jag önskar er lycka och framgång,
din,
Christian Nikolai"
Az utolsó sorban szerencsét kíván anyanyelvén a svéd születésű Ola Källeniusnak a szerző.
Kétségkívül sok nagyon erős állítást tartalmaz ez a véleménycikk, amely szenvedélyből íródott, és azt hiszem, sokak szívéből szól. Az én szívemből is. A defenzívába került, magyarázkodó magatartást hátrahagyva az autóiparnak minden oka meg van arra, hogy büszkén húzza ki magát, és ne hagyja, hogy hozzá nem értő, álmodozó aktivisták és opportunista politikusok diktálják az ütemet. A feltörekvő konkurenciát komolyan véve, az iránt tisztelet tanúsítva, a változó időket megértve, a fejlődést szem előtt tartva, de a kompetenciákat nem feledve kell kiharcolnia az autóiparnak azt, hogy meghatározó szereplő maradjon az individuális mobilitásban. Ezt a szerepet csak egészséges önbizalommal lehet betölteni.
Eredeti cikk