Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Sorra kapják a mentőövet az autóipari óriáscégek

2020. június 25. - Várkonyi Gábor Autóblog

A napokban jött a hír, hogy a Fiat Chrysler Automobiles elfogadta a koronavírus-válság negatív következményeinek enyhítésére szolgáló állami hitelgarancia feltételeit, azaz a Fiat kap egy raklap pénzt az olasz államtól.  Mindeközben gigaperre is készül a General Motorsszal, aminek az elvesztése, akár az olasz-amerikai vállalat végét is jelenthetné. A részletekről a mai Millásreggeli Futómű rovatában beszélgettünk, illetve kitértünk még arra a tanulmányra is, amely arról szól, hogy az elektromos autó talán nem is olyan jó ötlet környezetvédelmi szempontból.

Meghallgatom

Vita a német intézetek között: most akkor mégis a villanyautó a jó megoldás?

A héten nagy nyilvánosságot kapott itthon is az a német tanulmány, amelyben kifejtik, hogy a villanyautó lényegében rosszabb a környezetnek, mintha mindent hagynánk a régiben. Kis túlzás ez a felütés, de bárki utána olvashat, sok helyen jött le a hír, IfW Kiel jegyzi a tanulmányt, Professzor Dr. Dr. Ulrich Schmidt jelentette meg.

A nagy presztízsű Fraunhofer intézet, Professzor Dr. Martin Wietschel vezetésével, aki az energiatechnológia és energiarendszerek kompetencia központ főnöke, közleményt adott ki, amelyben megfogalmazzák a kritikájukat a IfW tanulmánnyal kapcsolatosan.

Az eredeti közlemény itt olvasható:
car-3117778_1280.jpg
A legfontosabb pontok: 

- A klímapolitikában nincs vagy-vagy. Minden releváns intézkedést egyszerre kell megtenni, különben nem lehet elérni a klímacélokat.

- Az IfW tanulmányában a barna kőszén erőművek megújuló áramforrásokkal vannak helyettesítve, ami technikailag és gazdaságilag nagyon nagy kihívás. A mostani tudás szerint a megújuló energiaforrások inkább egy kőszén és gáz erőmű mix helyettesítőjeként számolandóak. Az Ifw módszere szerint ezért a barna kőszén erőművek helyettesítéséből fakadó hatásokat pozitív értelemben kétszeresen túlbecsülik.

- A belsőégésű motoros és az az elektromos hajtás összehasonlítási módszertana nem konzisztens. Az elektromos autóknál az üvegházhatást elősegítő gázok kibocsátását a lehető legrosszabb forgatókönyvvel számolják, a barnakőszénből nyert energiával. A belsőégésű motoros autóknál az olaj kitermelésből származó értéket nézik. Ha itt is a lehető legrosszabb értékeket vennék figyelembe, amit az olajhomok kitermelés és a fracking kapcsán tapasztalhatunk, akkor a hagyományos autóknál az emissziók lényegesen magasabbak lennének.

- Az IfW tanulmányban az elektromobilitást 100% barnakőszén erőművekből származó áram alapján vizsgálják. A valóságban több felmérés is arra jut, hogy az elektromos autót használók jelentős része otthon tölt, ahol a csaladi házánál megújuló energiaforrásokból fedezi az autójának az energia igényét.

- Az IfW abból indul ki, hogy 2050-ben még a fosszilis energiahordozók adják az energiamix 40 százalékát, ami miatt az elektromos autó szerintük egy zsákutca. Aktuális EU-s forgatókönyvek szerint 2050-re nullához közeli lesz az energiatermelés széndioxid kibocsátása.

Természetesen Professzor Dr. Dr. Ulrich Schmidt sem váratott magára sokat a válasszal. Állítása szerint a Fraunhofer intézet idézett tanulmánya sem tudta az alapvető állítását megkérdőjelezni, amely szerint az elektromos autózást megnövekedő áramigényét az eddigi tanulmányokban jellemzően nem vették figyelembe, ami szerinte az elektromos autózást indokolatlanul jó színben tünteti fel. Schmidt reagál a kritikai pontokra is:

- Természetesen kell invesztálni alternatív hajtási formákba. Az elektromobilitás azonban nem a jelenleg még kedvezőtlen energiamix miatt egy rossz jelölt erre. Ha valóban klíma semlegesen akarunk közlekedni, akkor hamarosan kénytelenek leszünk megújuló energiahordozókat importálni. Ez áram formájában elég nehéz ügy, ezt mutatja a globális öko áram projekt, a Desertec-1 kudarca is. Ebből kiindulva az elektromos autózás elterjedéséhez szükséges nagyon magas invesztíciókat meg kellene spórolni, és inkább hidrogén illetve szintetikus üzemanyagok kutatására és fejlesztésére kellene fordítani. Természetesen itt nem minden intézkedést egyszerre kellene meghozni, főleg úgy nem, hogy közben nem figyelik a költség oldalt is. Iparpolitikai szempontból a német gyártóknak egyébként is muszáj elektromos autókba fektetniük, mert az olyan piacokon, mint Kína, enélkül nem lehet labdába rúgni, ugyanakkor ezért még nem kell kikényszeríteni ugyanezt Németországban.

- Igaz ugyan, hogy a barnakőszén erőműveket nehéz szabályozni, de alacsonyabb áramigény mellett a barnakőszén erőműveket be lehetne zárni. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor az egész energia átállási projekt kudarcra van ítélve. A kőszén erőművekkel például lehetne szabályozói feladatokat ellátni, és a barnakőszén erőműveket teljesen leállítani.

- A Fraunhofer intézet érvelése nem logikus. Ha kevesebb áramot használunk, akkor mi dönthetjük el, hogy mely erőműveket állítjuk le, és természetesen a barnakőszén erőműveket kellene leállítanunk. Ha kevesebb olajat használnánk fel, akkor kevesebbet kellene importálni, és ez nem jelentené feltétlenül azt, hogy a legszennyezőbb forrásból lévő olajat érintené ez, már csak azért sem, mert Németország nem importál frackingből származó olajat.

- Kívánatos lenne, ha a szén alapú energiától el lehetne búcsúzni, mihamarabb. Ez azonban az elektromobilitás terjedésével egyre nehezebbé válik.

Nem tudok igazságot tenni a két érvrendszer alapján. Sem a tudásom, sem a tapasztalatom nincs meg hozzá. Annyit tudok tenni, hogy a lehető legtöbb ilyen cikket, nyilvánosság előtt zajló vitát igyekszem az olvasóimhoz eljuttatni, hogy értelmes beszélgetésekben vitassuk meg a kérdést. Boldog lennék, ha ez ezúttal is sikerülne. 

6,3 milliárd eurós olasz állami hitelgaranciát kaphat a Fiat

fiat.PNG
Bár még nem írták alá hivatalosan, de megbízható források szerint az olasz állam 6,3 milliárd eurós kezességet vállal a Fiat hitelére. Az összeget kizárólag az olaszországi működési költségekre használhatja fel a vállalat. A francia állam 8 milliárd eurós csomagjából 5 milliárd eurót kapott a Renault. Jól látszik, hogy az olasz és a francia állam is próbálja védeni a saját autóiparát.

Ma reggel a Futómű rovatban kitárgyaltuk a forgalomba helyezési adatokat is, valamint Carlos Ghosn és a Volkwagen vezérváltás körüli híreket se hagytuk szó nélkül.

Hallgassátok meg a podcastet ezen a linken 34:00-tól!

Kép forrása: Reuters.com

"Az autóiparnak még legalább 20 év kell ahhoz, hogy a belső égésű motorokat 100 százalékban alternatív hajtásokra cserélje"

continental_pp_iaa2013_degenhart_01_1353bcbbfaaf4ec4cf0ae511a1d29d7f.jpg
A világ második legnagyobb autóipari beszállítójának vezérével készített interjút az efahrer-com. Elmar Degenhart legnagyobb feladata, hogy egy alapvetően inkább mechanikával foglalkozó nagyvállalatból egy versenyképes elektronikai és szoftver céggé transzformálja a Continentált, ennek a sikerében hazánk is nagyon érdekelt. Természetesen az aktuális gazdasági krízis hatásai is szóba kerülnek, illetve a politika gazdaságélénkítő intézkedései is.

Degenhart Úr, autógyártók és gépgyártók a legfontosabb ügyfelei, ezeket a cégeket különösen súlyosan érintik a vírus következményei. A német kormányzat a hatalmas gazdaságélénkítő csomaggal jó lóra tett?

Elmar Degenhart: Ez a 130 milliárd eurós csomag sok pozitív elemet tartalmaz a gazdaság egészére nézve. Az autóiparra vetítve az áfa csökkentésének lesz egy kedvező hatása. A környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedéseket már érdemes differenciáltabban vizsgálni: (VG megjegyzés: a német kormány csak a villanyautókat támogatja) az egyik oldalon áll az, hogy az elektromos autó gyártásnak nincs is meg jelenleg a nagy kapacitása. A hibrid oldalon a kedvezmények járhatnak kereslet élénküléssel. Azt ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy a elektromos, illetve részben elektromos autó piaci részesedése jelenleg 8% Németországban. Ez mutatja azt, hogy korlátozott hatást fogunk elérni ezzel.

A politikai szereplők által kitárgyalt kompromisszum ezeken kívül nem hozott Önöknek jó híreket?

Nagyon üdvözöljük a töltőhálózat bővítésével kapcsolatos előírásokat. Ezzel együtt, ami a privát elektromos töltőállomásokat illeti, javítani kell az intézkedéscsomagon. Nagyon pozitívak a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos ösztönzők. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy ezek hatásai is inkább középtávon fognak jelentkezni, rövidtávon nem lesz hatásuk.

Mennyire súlyos az autóbeszállítók helyzete?

Az eddigi év számai magukért beszélnek. A kínai és amerikai termelési adatok mínusz 25%-ot mutatnak, Európa mínusz 40%. Európában fog a legtovább tartani, hogy rendbe jöjjön a piac, az autóipar a második negyedévben milliárdos veszteségeket lesz kénytelen leírni. Az európai és legfőképpen a német beszállítóknak ez semmi jót nem jelent. A második negyedév gazdaságilag a háború utáni évtizedek legnehezebb időszaka lesz.

Segítettek volna olyan állami támogatások, amelyek a benzines és dízel autók vásárlásához egyaránt adtak volna pénzt?

A mi iparágunk Európában egy szívmegállást szenvedett el. Egy ilyen súlyos dolgot nem lehet egy magasabb adag C vitaminnal kezelni, ehhez defibrillátor kell. Egy olyan impulzus, aminek mi örültünk volna, egy erős, de nem parttalan támogatást jelentett volna modern belső égésű motorral felszerelt autóknak is. Ezt a lehetőséget elszalasztották. A politika rövid távon érkező segítségére nem számíthatunk már.

Mások azt mondják, hogy a belső égésű motoros autók támogatásával a környezetvédelmi szempontból fontos technológia váltást hátráltatták volna?

Nem tudok egyetérteni ezzel az érveléssel. Egy csomó modern belső égésű motoros autó áll a kereskedésekben, és ezek el lesznek adva, így vagy úgy. Ezek olyan autók, amelyek a világon a legszigorúbb kipufogógáz-kezelési előírásoknak megfelelnek, és ezáltal tisztábbak, mintha szénerőművekből származó energiával hajtott elektromos autókkal hasonlítjuk össze az üzemelésüket. Minden új autó, ami helyettesít egy szennyező régit, hozzájárul a klíma és környezetvédelemhez. Nekünk van Európában a legtisztább dízeltechnológiánk.

Az iparágban egy teljes összeomlástól tartanak, ha a kereslet nem élénkül belátható időn belül. Nincs ebben egy kis világvége hangulat?

Az elemzők abból indulnak ki a 2020-as évre nézve, hogy 70 millió darab körül lesz a legyártott autók száma. Ez 20 százalékos visszaesést jelent az előző évhez képest. A krízis összehasonlíthatatlanul mélyebb annál, mint amit 2009-ben átéltünk. Ezt mutatják az amerikai munkanélküliségi adatok és az európai foglalkoztatási adatok is. A gazdaságvédelmi csomagok, a GDP visszaesése Kínában, Japánban, Amerikában és Európában is hasonló képet mutatnak.

Ehhez jön még egy strukturális átalakulás is. Túl fogja élni a beszállítói ipar Németországban a következő öt évet?

Digitalizáció, vezetési segédletek és automatizált vezetés, elektromosítás, szolgáltatások – ezek már önmagukban olyan kihívások kis és közepes cégeknek, amelyeket nehezen van egyáltalán nem tudnak megoldani egyedül. Erre jön egy olyan piaci krízis, amilyet 1930 óta nem láttunk, ez további nyomás alá fogja helyezni a kisebb cégeket. Ha nyáron nem lesz érezhető enyhülés a piacon, akkor csődök sorozatát fogják látni, minden támogató intézkedés ellenére.

Mit jelentene ez a munkahelyekre nézve?

A cégeknek jelenleg a csökkent forgalomhoz képest túl magas költségeik vannak. Egy lassú enyhülést esetén ezt rövidített munkaidőkkel ki tudjuk ülni. Kérdés, hogy találunk-e hatékony és intelligens megoldásokat arra, hogy rövid távon csökkentsük a költségeket, és csak kevés munkahely szűnjön meg?

Ha ez nem sikerül, akkor Németországban és Európa többi, magas bérköltségű országában masszív leépítések jöhetnek. A Continentalnál is, bizonyos munkahelyek további fennmaradására nincs garancia. Ez ahhoz vezethet, hogy nagyobb leépítésekről kell tárgyalnunk.

A politika elég sok mindent tesz annak érdekében, hogy a vírus hatásait tompítsa. Még többet kellene?

Az energiaköltségek csökkentésénél azonnali intézkedésekre lenne szükség. Ezek Németországban a legmagasabbak közé tartoznak. A mi szemszögünkből nézve az "energiaváltás" teljes koncepcióját át kellene alakítani. Mi vagyunk az egyetlen olyan iparosodott nemzet, amely egyszerre vonul ki az atomenergiából és a szén energiából, úgy, hogy közben masszívan támogatjuk a megújulókat.

Milyen veszélyes lehet a helyzet társadalompolitikailag?

A gazdasági, ökológiai és szociális klímát is egyensúlyban kell tartanunk. Ha egy vállalattól többet várnak el ökológiai oldalon, mint amit a piac hajlandó kifizetni, akkor a gazdasági oldalon fennáll az a veszély, hogy nem tud eleget invesztálni a cég az innováció előremozdításába. Ha közben a vállalatok a szükségszerűségtől hajtva kénytelenek költségeket csökkenteni és embereket elbocsátani, akkor a szociális klíma is megszenvedi ezt.

Az elektromobilitás kapcsán gyakran az a vád éri az autógyártókat, hogy csak vonakodva voltak hajlandóak foglalkozni vele. Hiányzik az autóiparból a kellő bátorság?

Iparágként nem kell szégyenkeznünk. Elég egy pillantást vetni az aktuális szabadalmi statisztikákba. A kérdés így szól: jól fektetik-e a be az erőforrásokat? A digitalizációja a termékeknek és a folyamatoknak elég magas szintű már most is.

Mindenki a vezetéstámogató rendszerekről beszél, hogyan állnak ezekkel?

Az önvezetés kapcsán a kérdés komplexitását az egész ipar alábecsülte. A közepés és magas szintű automatizáció kapcsán jelenleg a gazdasági számítások kapcsán nem jönnek ki a számok. Arra kell tehát koncentrálnunk, ami piacilag életképes jelenleg, ez pedig a részben automatizált vezetés. Ebben egy rizikó van: ha a Silicon Valley-ben található cégeknek sikerül önvezetés kapcsán elterjeszteniük egy platformot, akkor később nagyon nehéz lesz emellett elmenni.

És a környezetvédelem? Ennek kapcsán az autóipar mindig nagyon innovatívnak állítja be magát.

Vannak tiszta hajtási formák, de a teljes gyártási lánc kapcsán is fontos a klímavédelem. Azzal vádolják az autóipart, hogy nem elég gyorsan invesztált az elektromos autózásba. Ez a gigantikus transzformáció, amely az autók teljes felépítését érinti, mélyreható változásokat feltételez. Ezt nem lehet 5 vagy 10 év leforgása alatt megoldani. Az autóiparnak még legalább 20 év kell ahhoz, hogy a belső égésű motorokat 100 százalékban alternatív hajtásokra cserélje.

Miért gyorsabbak az olyan gyártók, mint például a Tesla?

A Tesla egy nehéz összehasonlítás. A cégnek nem ugyanaz a termék bázisa, mint egy hagyományos gyártónak, amelynek 5-10 milliós autós éves kapacitását kell átállítania. A kezdet egy zöldmezős beruházás volt Niche modell gyártással. A mag kompetenciája, az, amitől olyan értékessé válik a Tesla, nem az elektromos autó gyártás, hanem elektronikai architektúrák, az OTA frissítés, és az ezzel összekapcsolódó biztonsági elvárások, és az autó összekapcsolása a felhővel. Ez digitalizációs kérdés.

Miért ilyen nehéz ezeket a rendszereket autókba fejleszteni?

Az ID.3-hoz szállítjuk az egyik központi vezérlő egységet. Ennek feladata, hogy 70 kontrollegység tudjon a központi vezérlő egységgel kommunikálni. 20 millió kódsorról beszélünk, egy olyan bonyolultsági szinten, ami párját ritkítja. Arról beszélünk, hogy 18 további partner és a VW saját szoftvere az, amit integrálni kell a központi computerbe. Fontos, hogy amit ezen kihívásnak kapcsán tanultunk, azt gyorsan tudjuk integrálni további projektekbe.

A koronavírus nagyban változtatta meg a munka világát. Mit jelent ez a Continentalnál?

A krízis egy hihetetlen lökést adott a rugalmas munkamodellek fejlődésének. 2016-ban világszinten vezettünk be rugalmas munka modelleket. Ebből profitálunk most. Ezzel együtt az irodában létrejövő személyes kontaktus jelentőségét nem szabad alábecsülni. Az, hogy bátorítjuk a kollégáinkat arra, hogy 2-3 napot dolgozzanak egy héten otthonról, tiszta ügy. Sokan mondják, hogy a home office-ban hatékonyabbak. Néhányan viszont megerőltetőbbnek élik meg.

Korábbi Audi vezér: "Elaludtuk az akku kérdést"

 a1711226_full.jpg
Az Auto Motor und Sport aktuális podcastjában Peter Mertens volt a vendég, és egy hosszú, de rendkívül izgalmas tartalmat sikerült összehozniuk, hiszen Mertens életútja és szakmai tapasztalatai még az autóipari felsővezetők körében is párját ritkítja.

Egy kétszeres rák diagnózis miatt váltott életmódot, és távozott az Audi fejlesztési igazgatói posztjáról. Egyszerű szerszámkészítőként szerzett először képesítést, és innen küzdötte fel magát a legfelsőbb szintekre. Néhány állomás a szakmai múltjából: a GM kompakt autókért felelős projektvezetője volt Európában, dolgozott a Mercedes-nél, ahol az A-osztály volt rábízva, fejlesztési igazgatója volt a Volvónak, ahol olyan projektek, mint – a city safety, a négyhengeres stratégia és a halálos kimenetelű balesetek megszüntetésének hosszú távú terve – mind hozzá köthetőek. Ezután egy rövid ideig volt a Jaguar Land Rover minőségbiztosítási igazgatója, és végül az Audi fejlesztési igazgatója.

Jelenleg különböző nagy cégek és startupok felügyelőbizottsági tagja, és főként az önvezetés, a digitalizáció és a jövő hajtásai érdeklik, és ilyen jellegű cégekbe fektetett be.

Széles spektrumban látja a teljes autóipart, hiszen amerikai képfeldolgozó chip gyártótól kezdve, nagy beszállítón át, OEM-ig minden oldalon áll, vagy állt már, és pontosan látja, hogy az egyes szereplők egymáshoz viszonyított ereje és meghatározó szerepe hogyan változik.

A két legfontosabb jövőt érintő projektje, amiben pénzzel is részt vesz az izraeli Valens Semiconductor és az amerikai Recogni. Mindkét cég vezető a maga területén, és az önvezetéshez szükséges technológiákhoz nélkülözhetetlen tudással bírnak.

A Moove podcastban, amit Spotify-on is meg lehet találni, kendőzetlenül beszél az európai autóipar helyzetéről, a Tesla és az ázsia gyártók helyzetéről, és arról, hogy mik voltak a saját hibái, és mit kell tennünk annak érdekében, hogy ne maradjunk le a jövőben, és azokon a területeken is jelentős szerepünk legyen európaiként, ahol a pénz képződni fog hamarosan.

A Teslával kapcsolatosan kiemeli, hogy már felesleges azon erőlködni, hogy az akkumulátor generáció aktuális szintjén megpróbálják behozni őket. Az előnyük behozhatatlan, és már a következő lépésre kellene koncentrálni. Olyan alacsony kobalt hányaddal, mint a Tesla, senki nem tud akkumulátor csinálni, és olyan magasan fejlett akkumulátor menedzsment szoftverrel sem rendelkezik senki, mint ők. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy például egy törés utáni kigyulladás kapcsán mutatott tulajdonságokat ő, mint OEM képviselő annak idején bizonyosan nem engedett volna szériában gyártani, de egy ilyen cégnél más elvárások és prioritások vannak.

Belátja, hogy az akkumulátorok kapcsán az európai gyártók nem rendelkeznek elég tudással, és egész Európában lemaradás tapasztalható a kérdésben. "Egy kicsit elaludtuk ezt" – vallja be önkritikusan. Túlságosan a beszállítókra és a politikára hagyatkoztak ebben a témában, és "nem vettük elég komolyan az akkumulátor témát". Mertens szerint sürgősen változtatni kell azon, hogy teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva ázsiai cégeknek akku ügyben, és minél hamarabb fel kell építeni egy európai "lábat" ebben a kérdésben.

"A vonat már elindult", de nem reménytelen a helyzet, és minden erőnkkel azon kellene dolgoznunk, hogy a következő akku generációnál már a konkurensek előtt legyünk, ami megcsinálható, Mertens szerint.

Amit teljesen reménytelennek tart, az az, hogy operációs rendszerek szintjén fel tudjuk venni a versenyt a nagy amerikai tech cégekkel. "If you can't beat them join them." Ha nem tudod őket megverni, társul be hozzájuk. Ez a krédó, ami alapján hozzá kellene állnia az európai autóiparnak az Amazon, Google, Apple szintű cégekhez. Reménytelen azt hinni, hogy nagyságrendekkel kisebb autóipari cégeknek egyenként milliárdokat elverve bármi esélyük van operációs rendszerek fejlesztésével, főleg nem külön-külön.

A Nvidia és a Mobileye is szóba került, hiszen jelenleg ez a két cég határozza meg, hogy merre mennek a dolgok elektronika, vezérlőegység, konnektivitás, képfeldolgozás, kamerák, érzékelők, stb. kapcsán. A két említett startuptól azt reméli Mertens, hogy jelentősen jobb technológiákhoz fog jutni az autóipar, és például a Waymo két és fél millió kilométeres önvezető tapasztalatát mesterséges módon fogják tudni behozni, és hamarosan megelőzni.

A következő generációs chipek jelentősen megnövelt adat és képfeldolgozó kapacitással fognak működni, de mivel autóban kell működniük, nagyon nem mindegy, hogy közben mekkora fogyasztással bírnak. Az Nvidia következő chipje 5 watt áramfelvétel mellett 40 tops sebességgel tud adatot feldolgozni. A Recogni célja, hogy 5-8 watt felvétele mellett 1000 (!!) tops működjön. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az önvezetés akkor is működjön, ha nincs 5G, vagy bármi, ami segíti az autót a tájékozódásban. Ezzel együtt radar, lidar és nyilván sok kamera is kelleni fog ahhoz, hogy működjön a technológia.

Az autógyártóknak Mertens szerint fel kell készülniük arra, hogy jelentősen meg fog változni az ügyfélkörük, és törekedniük kell arra, hogy nagy tech cégek flotta igényeit vizsgálják és értsék.

Nem könnyű német szöveg, de akit érdekel, nem elsősorban az autóipar, hanem a jövő technológiája hajtások és digitalizáció kapcsán, annak feltétlenül ajánlom a Peter Mertenssel készült interjút.

Kép forrása: Audi

Úgy tűnik, elmarad a nagy online autóvásárlási forradalom

800x-1.jpg
Az autóipart dinoszaurusznak tartó, tech-orientált véleményformálók nagyon régi mantrája, hogy az emberek, ha tehetnék, bizony abbahagynák az autószalonba járkálást, meg a használt autó telepek látogatását.


A vírus alatt úgy tűnt, hogy Amerikában, ahol hagyományosan más a viszonya az embereknek az autókhoz, mint Európában, hiszen kevésbé luxus, mint inkább létszükséglet, így kevésbé presztizs tárgy, mint használati eszköz, meg fog történni az áttörés. Végre erre is ráteheti a kezét a nagy hatékonyságot hirdető techipar, más szemszögből nézve, még egy iparágban nehezítheti meg piszkosul az erőfölényével a kis és közepes vállalatok és családi vállalkozások életét valami szilikon völgyi mammut. Magyarul, az autóvásárlás is becsatornázódik végre az internetre. Nem kell többé hétvégén katalógusokat nézni, autókba beleülni, próba útra menni, ez az egész ügy, ami egyeseknek program és szórakozás, másoknak kínszenvedés, végre elkezd leépülni, és itt sem lesz választásunk a jövőben, marad az internet anonimitása, személytelensége, sterilitása. Gombnyomásra meg fog jönni az autó az ajtó elég.

Működött. Addig, amíg nem lehetett mozdulni kint. A karantén alatt ugyanis azok a kereskedők, akik hamar reagáltak, minimalizálhatták a veszteségeiket azzal, ha online vásárlási opciókat kínáltak. Az amerikai piac amúgy sem esett olyan drámai mértékben össze, mint az európai, és kiszállítások még a kijárási korlátozások alatt is működhettek.

Sok kereskedő és elemző, látva a helyzetet, felbátorodott, és olyan víziók keringtek a sajtóban, melyek szerint az online autóvásárlás lesz a következő nagy buli, végre költséget csökkenthetnek a gyártók is ezzel, munkaerő és telephelyköltségeket faraghatnak le a tervezhetőbb vásárlói magatartással, és 10-15 évvel előrébb hozta az elkerülhetetlen transzformációt a vírus.

Aztán jött a valóság, ahogy ez lenni szokott. Az élet normális kerékvágásba került ismét, és a tapasztalatok szerint a legtöbb helyen, amint a vásárlók tehették, ismét ellepték a szalonokat és a használt autó kereskedéseket, mert szeretnék megtapintani, kipróbálni a legdrágább ingóságukat, mielőtt kifizetik és  birtokba veszik. Amerikában is, ahol sokkal sokkal fogékonyabbak az ilyen jellegű újításokra. Az idősebb generáció eleve idegenkedik az ilyen értékű beszerzés online vásárlásától, a fiatalabbak között is sokan vannak, akik szívesen mennek élőben megnézni egy autót.

Ezzel együtt a helyzet természetesen változik. Célzottabban, és sokkal tájékozottabban jönnek a vásárlós az internet segítségével, és az árak transzparenciájának is nagyon jót tett a net. Ahelyett, hogy mindent helyettesítő eszközként néznénk tehát az online vásárlásra, úgy érdemes a trendet figyelni, mint egy remek kiegészítést, amelyet egyesek kizárólagosan fognak használni, azaz egy rétegnek esze ágában sem lesz szalonokba járni, és eddig is utálta az egészet, a széles közönség viszont továbbra is a hagyományos csatornákat részesíti majd előnyben, megtámogatva egy sokkal tudatosabb magatartással, amit a neten elérhető információkkal és összehasonlíthatósággal érnek el.

Számos trendről derült ki mostanában, hogy sokkal kevésbé átütő és formáló erő, mint ahogyan azt azok, akik nem autóipari szemszögből nézik a világot, látni szerették volna. Lassabb és nehézkesebb ennek az évtizedek óta stabil rendszernek a megváltoztatása, mint azt sokan hitték, akár a birtoklási formák, akár a vásárlási szokások, akár a használati jellemzők szempontjából vizsgáljuk a kérdéseket. A revolúció helyett lassú evolúció kíséri az autóipari transzformációt.

Forrás

A vírus hatása az autóiparra globális áttekintésben

transportation-system-3226175_1280.jpg
A koronavírus kapcsán a szokásos krízisekhez, gazdasági ciklikusságokhoz képest nem lehet egyértelmű forgatókönyvről, vagy előre jelezhető kimenetelekről beszélni. Ha egy dolog rajzolódik ki az elmúlt hónapok eseményeiből, akkor az az, hogy lassan fél évvel a vírus első felbukkanása után sem tud vagy mer senki hosszútávú következtetéseket levonni annak kapcsán, hogy hogyan kellene navigálni a következő hónapok zavaros vizein.


Fontosnak tartom rögtön az elején rögzíteni ezt a kérdést, mert egyetlen egy dolgot állíthatunk biztosan, globálisan szemlélve az autóipart, az pedig az, hogy az egymásnak ellentmondó hírek, elemzések, termelési adatok a bizonytalanság légkörét hosszú időre megteremtették az iparágban.

Az első időszakban, az év elején sem Európában, sem az Egyesült Államokban nem készültek komolyabb fennakadásokra, főleg nem alkatrészhiányból fakadó termelési kiesésekre, és legfőképpen nem drasztikus keresleti visszaesésből származó akadozó eladásokra, arra pedig végképp nem, hogy egyes országokban olyan szigorú kijárási korlátozások lépnek életbe, hogy még azok sem tudnak autót venni, akik valami oknál fogva éppen ezekben a hetekben vagy hónapokban akartak volna autóra pénzt költeni. A bezárásra ítélt szalonokban minden megállt. Kínai belügynek gondolta mindenki a víruskérdést, amely területileg behatárolt módon, némi bevételkiesést okozva a világ legnagyobb autópiacán, kiülhető ügy lesz néhány hónapon belül. Ehhez képest néhány hét alatt fordult hatalmasat a világ, és lett egy közepes problémából egy iparágat fenyegető, gyengébb gyártókat elsöprő, soha nem látott mértékű krízis.

A kibontakozó fázisban az előrejelzések a szűk szögű V alaktól az U alakon át a W-ig minden létező képletről szóltak. Más kiindulási alap, mint a kínai helyzet és piac vizsgálata nem volt adott az első negyedévben. A számok ott elborzasztóak és biztatóak is voltak. Egyszerre. Elborzasztóak, mert egy totalitárius állam hamar tud reagálni, és a cél érdekében akár teljes leállást is ki tud kényszeríteni, a nagyobb károk megakadályozása érdekében. Valami hasonló történ Vuhan környékén, hiszen a kijárási korlátozások és hatósági intézkedések lényegében megszüntették az autópiacot, és persze minden mást is. A következménye ennek minden statisztikában drámai volt. Ugyanakkor a felpattanási szakasz is hasonlóan gyorsan zajlott le. Amikor vége volt a legrosszabb heteknek, és az élet újranyitott, az egész gazdaság képe kívülről úgy festett, mint ahol egy "pause" gombot nyomva, hetekre visszatartva a lélegzetet, de lendületet nem vesztve, a fogyasztás és a termelés is, szinte azonnal be tudott indulni, nem utolsó sorban a központi irányítás utasításai, lazításai és gazdasági élénkítő intézkedései miatt is. Kínai szinten szokatlan lépéseket hoztak. A forgalomba helyezési korlátokat sok nagyobb városban ideiglenesen feloldották, emiatt azok, akik eddig vágytak volna autóra, de nem kaptak rendszámot, tódultak a szalonokba, a villanyautók támogatásait meghosszabbították két évvel, időlegesen liberalizálták a belföldi használt autó kereskedelmet. Ezek az intézkedések egy relatíve gyorsan helyreálló kínai keresleti oldalhoz vezettek, melyet egy bukdácsolva ugyan, de gyorsan helyreálló kínálati oldal követett. A krízist ugyanakkor a kormányzat a jelek szerint arra használja fel, hogy konszolidálja a túlzottan sok szereplős piacot, szelektálja a gyengéket, megerősítse a nagyobb szereplőket, és újratárgyalja esetenként a tulajdoni viszonyokat a külföldi szereplőkkel. Ennek kapcsán láthatjuk a VW 2 milliárd eurós befektetéseit is Kínában. Középtávon ki lehet jelenteni, hogy minden esélyük meg van arra a kínai gyártóknak, hogy megerősödve kerüljenek ki a válságból, ami két tényezőre vezethető vissza: gyors és egyértelmű intézkedések a kormányzat részéről a piac stabilizálásra, valamint kiszámítható intézkedések a keresleti oldal élénkítésére. A második tényező a még messze nem telített piac húzó hatása. Az előbbit le lehetne másolni, az utóbbi sajnos nem reprodukálható, sem Európában, sem az Egyesült Államokban.

Az amerikai piac alakulása is rendkívül érdekes képet mutat. Sokáig semmilyen szinten nem akartak foglalkozni a vírus kérdésével, és amikor végül elérte az országot, természetesen akkor sem az egész gazdaságukat döntötte romba. A nagyobb városok értelemszerűen jobban kitettek a kór gazdasági hatásainak, de olyan durva keresletcsökkenést, ráadásul olyan rövid idő alatt, mint Kínában, vagy Európa egyes országaiban, nem tapasztaltak Amerikában. Magyarul: a 90-98% időszakos visszaesés lényében egyetlen államban sem következett be, az átlag 40-60% között mozgott. Ez természetesen van, ahol sokkal jobb piaci teljesítményt jelentett, van, ahol sokkal rosszabbat. A truck oldalon a kereslet alig enyhült, sőt, vannak dílerek, akik több pick-upot tudnának eladni, mint amennyihez hozzájutnak. Ezzel együtt persze a helyzet azért nem rózsás. A nagyobb gyártók nem ellenkeznek a szigorú kormányzati intézkedésekkel, de megszenvedik a hosszan elhúzódó válságot. A japán gyártók egy része a kinti gyárait csak fokozatosan meri újra felfuttatni, a figyelem fókuszába pedig a kereslet alakulását helyezi, hiszen az ottani egységeik javarészt a belpiaci keresletre dolgoznak. Az amerikaiak hasonló taktikán mozognak, a keresletet sokszor erősen megtámogatva olyan finanszírozási ajánlatokkal, amelyek hosszabb futamidőkkel, átírt feltételekkel úgy zsonglőrködnek, hogy lényegében megéri 2-3 éves autókat becserélni újakra, mert a részletek lényegében nem változnak. Hatalmas autóhitelezési buborék van emiatt kialakulóban, amelynek kidurranása óriási megrázkódtatásokat ígér a következő években. A nem fizető hiteles aránya nagyon magas, minden hetedik hiteles nem, vagy késve fizet. A futamidők nagyon kitolódtak, nincs mozgástér további "bűvészkedésre", a rendszer recseg-ropog. Emiatt a kinti rizikót elsődlegesen nem a keresleti oldal, vagy a Covid kockázataiban látom, hanem abban, hogy nincs további tartalék a rendszerben, a bankoknak fel kell készülniük milliárdnyi követelés leírására. Ehhez jön még a nagy kölcsönzők csődje, melyet a Hertz kezdett meg, sok százezernyi autóval elárasztva a fiatal használt autók piacát, tovább nyomva az árakat, további stressznek kitéve a bankokat, ráadásul gyártói oldalon egy stabil értékesítési csatorna időleges kiesését okozva. Rövid távon tehát nem tűnik annyira rossznak a kép az USA piacát nézve, hosszabb távon viszont, amennyiben nincs egy ismételt komoly kormányzati beavatkozás, érzékelhető, hosszú távon fennmaradó stagnálást/visszaesést prognosztizálnék az amerikai autópiacon.

Európa a két véglet között tartózkodik. Telített a piac, ugyanakkor nem annyira borzalmas a finanszírozási oldal helyzete. A nem fizető hitelek leginkább a déli országban jelenthetnek gondot lakossági oldalon, a nyugati államokban viszont a lízingcégek és házi bankok a flották kapcsán a maradványérték oldalon egy hatalmas terhen ülnek, amely akár nagyobb méretű autóházak csődjéhez is vezethet. Ennek első hullámát már letudtuk a dízel botrány kapcsán, és itt további konszolidálódás és koncentrálódás várható a kereskedelmi oldalon. A vírus elsődleges hatásai sok országra kiterjedő, komoly korlátozásokat jelentettek, melynek hatására a kínai helyzethez hasonlóan, a teljes megállás is tapasztalható volt, különösen az angol, a francia és természetesen az olasz piacon, de a német piac is nagy mínuszokat volt kénytelen elkönyvelni. Annak ellenére, hogy egységes piac, és elvileg egységes iparpolitika is van az EU-ban, a vírus kapcsán a nemzeti megoldások kerültek előtérbe. A francia állam nagy erőkkel dolgozik azon, hogy megmentse az iparát, illetve átszervezze azt. 8 milliárd eurós Macron mentőcsomagja, amelyről azért érdemes tudni, hogy ebből 5 milliárd a Renault állami hitelgaranciájára fog menni, ha sikerül megállapodni a céggel a kíméletes és szociálisan tűrhető sok ezernyi munkahely leépítéséről. A jelzés ugyanakkor egyértelmű: megvan a pénz és a politikai akarat is arra, hogy nem hagyják magára a francia gazdaságban is kulcsszerepet játszó autóipart. A villanyautók erős támogatása és a régebbi autók cseréjének az erős támogatása ugyanakkor egy egyébként is erősen eladósodott országra újabb komoly terheket ró. Az briteknél nem egyértelmű a helyzet, sem a vírus súlyossága, sem az EU elhagyása, sem a gazdaság helyzete miatt. Itt egyelőre nem az a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az autóiparukkal, hiszen a Brexit kapcsán kicsit eleve olyan a hangulat, mintha beletörődtek volna abba, hogy ezen ipari kapacitásiak egy részét elveszítik. A villanyautózás erős dotálása, valamint a belsőégésű motoros autók nagyon koránra hozott korlátozása szerintem át lesz még gondolva a jövőben. Az olaszoknál a helyzet nem meglepő módon katasztrofális, és amíg nem látszik, hogy milyen módon szeretne beavatkozni az EU a talpra állításukba, nem is igen várható, hogy a nyakig eladósodott olasznak arra legyen pénzük, hogy az átlagpolgárok autócseréjéhez hozzájáruljanak.

Németország esete különös. Annak ellenére, hogy kijelenthető, hogy a jólétük jelentős részben függ az autóiparuk helyzetétől, a közbeszédben az autógyártók jelenleg nem tűnnek fel kedvező színben. A média jelentős része autó ellenes, és a társadalomnak egy nem elhanyagolható része is kedvezőtlen véleménnyel van a saját autógyártóikról. A nagy villanyos forradalom ennek ellenére azért nem igazán akar beindulni, pedig a politikai akarat és a pénz is meg van ahhoz, hogy keresztülerőltessék ezt a társadalmon. Ennek ellenére sok helyen olvasni olyan vezércikkeket, hogy ezeket a terveket egy időre lehet, hogy jegelni kellene, mert nem most lesz itt az ideje annak, hogy tömegesen rohamozzák meg a szalonokat a vásárlók drága villanyautókért. A politikai helyzet nagyon kettős. A szavazók elvárják az ipar "zöldülését", amit a villannyal azonosítanak, ezért többet fizetni ugyanakkor nem nagyon hajlandóak, sem saját zsebből, sem közpénzből. A CO2 flottaátlag kapcsán ugyanakkor ketyeg az óra. A politikának pedig német, és végső soron EU-s szinten dönteni kell, hogy melyik zsebből mit vesz ki. A jelenlegi felállással nem lesz tartható a 95 gramm/km a legtöbb gyártónál. Egy ennyire feszített piaci helyzetben, ahol puszta létezés hónapok alatt milliárdokat emészt fel, további milliárdokat büntetésekre nem fog tudni szánni a szereplők többsége. Ha feladják a 95 grammos limitet, vagy időben eltolják a szankciókat a nem teljesítés esetére, akkor levegőhöz jutnak a cégek, de ez a nyugati közhangulatba nehezen fér bele, így valószínűbb, hogy maradnak a büntetések, és amit az egyik oldalon beszednek, azt a másik oldalon majd valamilyen támogatás formájában visszacsepegtetik.

Mindennél fontosabb lenne ugyanakkor a lehető leghamarabb egyértelműsíteni, hogy mire számíthatnak az állam részéről a magán, illetve céges vásárlók. Ha sokáig tart a csatározás a német nagykoalícióban arról, hogy adjanak-e állami támogatás, ha igen, milyen formában, mihez kössék, stb. stb., akkor értékes hetek és hónapok mennek el, további pénzeket égetve. A vásárlóknál érdekes a kivárás, hiszen, ha benne van a pakliban a támogatás, akkor felesleges sietniük. Ez sajnos méregként hat a kereskedelemre, hiszen egyébként is a padlón van fogyasztói bizalom. Jó hír, hogy a felmérések alapján látszik élénkülés a vásárlási kedvben, mindentől függetlenül. A tömegközlekedéstől való félelem, a saját autó biztonsága ugyanakkor minden piacon felértékelődött, sőt, különösen annál a generációnál, amelyről eddig azt állították, hogy már nem szeretne birtokolni autót, hanem csak használni szeretné azt. A krízis kapcsán újra előbújt a birtoklási vágy sokakból. Összefoglalva a német helyzetet: a következő hetekben sorsdöntő törvények születhetnek, amelyek a meg fogják határozni a mobilitás és az autókereskedelem jövőjét a kontinensen a következő néhány évre. A gazdaság szereplői általánosan alacsony emissziójú autókat részesítenének előnyben, a hajtás módjától függetlenül, az ideológiailag motivált kívülállók a villanyhajtást dotálnak csak. A kereskedelem megváltozása is valószínű, hiszen a digitalizált megoldásokra komoly igény mutatkozott az elmúlt időben, különösen Amerikában, de Európában is.

A magyar helyzet első nagy ijedtség után kedvezőnek mondható összességében. Az abszolút pangás, a használt piaci árzuhanás, a vevők teljes elmaradása csupán 6-8 hétig tartott. Lényegében május közepe-vége óta többé kevésbé a megszokott menetrend látható a piacon, annak ellenére, hogy az új autó árak az árfolyam hatására nőttek. Azok, akik elhalasztották a vásárlásukat március végén, vagy áprilisban, nagyrészt megmaradtak vásárlóként, legfeljebb kicsit módosítottak a büdzséjükön. A nagycsaládos támogatás továbbra is stabil keresletet jelent a 7 személyes piacon. A viszonylag bőkezű villanyautó támogatás pedig élénk érdeklődést okozott az olcsóbb villanyautók piacán. A várt gazdasági sokk egyelőre elmaradt, a vírus nem okozott elviselhetetlenül hosszú kimaradást, az ipar sem állt le végzetesen. Biztosan lesz vásárlóerő gyengülés, és a következő években nem fog rekordot dönteni az új autó eladás, de egy 2008-hoz hasonló összecsukásra nem kell számítani. Stabil a finanszírozási piac, banki visszavett autók lényegében nincsenek, a moratórium miatt sem, a jelenlegi árfolyammal nézve a tömeges használt autó import sem jellemző, tehát pánikra szerintem nincs ok. Az, hogy általánosságban drágábbak az autók, vírustól függetlenül is, középtávon fog gondot okozni, de alkalmazkodni fog a piac, ugyanakkor az olló megint szét fog nyílni az új és a használt árak között, és amíg ez nem zárul ismét, nagyobb fókusz kerülhet a fiatal használt autókra.

Globálisan összesen több, mint 15%, egyes tanulmányok szerint akár 25% visszaesés is lehet az autóeladásokban, ami 10 milliós nagyságrendet jelent mindenképpen. A vírus előtti szinteket az optimista becslések szerint is csak 2022-re érhetjük el, de a legtöbb elemzés abból indul ki, hogy a következő 5-6 évben egy eddiginél alacsonyabb szinten történő tetőzés várható a globális eladásokban. A piac szereplői további fúziókkal, kapacitás leépítéssel és szövetségekkel tudják csak túlélni a következő éveket.

Három hónapig se tartott az árcsökkenés a magyar használtautó-piacon

steering-wheel-349652_1280.jpg
Vannak, aki arra alapozták az autóvásárlást, hogy a koronavírus leviszi az árakat.
A rossz hír, hogy az árcsökkenés megtörtént, de most már minden visszatért a régi kerékvágásba.

A Pesti Hírlap megkeresésére a pandémia magyar használtautó-piacra gyakorolt hatásairól nyilatkoztam.

Részletek a cikkben a digitális lapszám 7. oldalán.

Friss autóipari hírek: Diess marad a VW élén, a Tesla ér a legtöbbet

vw-3466117_1280.jpgA mai Futómű rovatban négy aktuális autóipari hírt is hoztam.

Először is mostantól hivatalosan a Tesla a legtöbbet érő autógyártó a világon, 1000 dollár fölötti részvényárfolyammal megelőzték a Toyotát. Történelmi pillanat.

Folytattuk a Volkswagen körül zajló események kitárgyalását, valamint beszéltem az olaszországi autóvásárlási támogatásokat érintő tervekről és változásokról, és az FCA-PSA egyesülés lehetséges mellékhatásairól európai versenyjogi szempontból.

Nézzétek vissza az élő bejelentkezést ezen a linken 02:08-tól!

A GM vezetője szerint 5 éven belül vezető nélküli autók lepik el az amerikai utakat

gmhondaev-main_i.jpg

David Rubenstein-nal beszélgetett Mary Barra, a GM vezetője a Bloomberg TV-n. A fél órás beszélgetés sok velős és izgalmas kijelentést tartalmazott, érdemes megnézni. A legfontosabbakat összeszedtem.

Barra szerint még évtizedekig fog tartani, mire Amerikában átállnak villanyra a közlekedésben, ugyanakkor vezető nélküli autókat már éveken belül látni fogunk az amerikai utakon.

Az, hogy elektromos hajtás lesz a domináns, a GM vezetője szerint nem kérdés, ugyanakkor 250 millió autót átállítani villanyra nem néhány év, hanem néhány évtized kérdése lesz.

Rubenstein kérdésére, hogy 20 év múlva minden autó elektromos lesz-e, Barra így válaszolt: "Egy kicsit hosszabb idő alatt fog ez megtörténni, de meg fog történni."

A GM az egyik legagresszívabb gyártó, ha a jövőbeli terveit nézzük a cégnek, az elektromos hajtás kapcsán. Jelenleg csak egy teljesen elektromos modellt árulnak ugyan az amerikai piacon, de 20 modell van készülőben, beleértve Cadillac és Hummer márkajelzésűeket is, ezek nagy része jövő ősszel debütál.

Az önvezetés technológiájába a Cruise-on keresztül további egy milliárd dollárt fognak fektetni, ezeknek a befektetésnek a gyümölcseit viszont biztosan nem a közeli jövőben lehet majd learatni.

"Biztosan meg fog történni a következő öt évben" – jelentette ki Barra annak kapcsán, hogy mikor jönnek az önvezető autók. "A Cruise csapata továbbra is fejleszti a technológiát, annak érdekében, hogy biztonságosabb legyen, mint az emberi vezetés. Azt gondolom, hogy ez egyértelműen látszani fog öt éven belül" – tette hozzá.

A Fehér Ház és a cég közötti feszültségekről is beszélt a lélegeztetőgép gyártás kapcsán, Barra szerint némi félreértés volt a kormányzat és közöttük, de elsimultak a kérdések azóta.

Itt található a videó.

süti beállítások módosítása