Az autóipart dinoszaurusznak tartó, tech-orientált véleményformálók nagyon régi mantrája, hogy az emberek, ha tehetnék, bizony abbahagynák az autószalonba járkálást, meg a használt autó telepek látogatását.

A vírus alatt úgy tűnt, hogy Amerikában, ahol hagyományosan más a viszonya az embereknek az autókhoz, mint Európában, hiszen kevésbé luxus, mint inkább létszükséglet, így kevésbé presztizs tárgy, mint használati eszköz, meg fog történni az áttörés. Végre erre is ráteheti a kezét a nagy hatékonyságot hirdető techipar, más szemszögből nézve, még egy iparágban nehezítheti meg piszkosul az erőfölényével a kis és közepes vállalatok és családi vállalkozások életét valami szilikon völgyi mammut. Magyarul, az autóvásárlás is becsatornázódik végre az internetre. Nem kell többé hétvégén katalógusokat nézni, autókba beleülni, próba útra menni, ez az egész ügy, ami egyeseknek program és szórakozás, másoknak kínszenvedés, végre elkezd leépülni, és itt sem lesz választásunk a jövőben, marad az internet anonimitása, személytelensége, sterilitása. Gombnyomásra meg fog jönni az autó az ajtó elég.

Működött. Addig, amíg nem lehetett mozdulni kint. A karantén alatt ugyanis azok a kereskedők, akik hamar reagáltak, minimalizálhatták a veszteségeiket azzal, ha online vásárlási opciókat kínáltak. Az amerikai piac amúgy sem esett olyan drámai mértékben össze, mint az európai, és kiszállítások még a kijárási korlátozások alatt is működhettek.

Sok kereskedő és elemző, látva a helyzetet, felbátorodott, és olyan víziók keringtek a sajtóban, melyek szerint az online autóvásárlás lesz a következő nagy buli, végre költséget csökkenthetnek a gyártók is ezzel, munkaerő és telephelyköltségeket faraghatnak le a tervezhetőbb vásárlói magatartással, és 10-15 évvel előrébb hozta az elkerülhetetlen transzformációt a vírus.

Aztán jött a valóság, ahogy ez lenni szokott. Az élet normális kerékvágásba került ismét, és a tapasztalatok szerint a legtöbb helyen, amint a vásárlók tehették, ismét ellepték a szalonokat és a használt autó kereskedéseket, mert szeretnék megtapintani, kipróbálni a legdrágább ingóságukat, mielőtt kifizetik és  birtokba veszik. Amerikában is, ahol sokkal sokkal fogékonyabbak az ilyen jellegű újításokra. Az idősebb generáció eleve idegenkedik az ilyen értékű beszerzés online vásárlásától, a fiatalabbak között is sokan vannak, akik szívesen mennek élőben megnézni egy autót.

Ezzel együtt a helyzet természetesen változik. Célzottabban, és sokkal tájékozottabban jönnek a vásárlós az internet segítségével, és az árak transzparenciájának is nagyon jót tett a net. Ahelyett, hogy mindent helyettesítő eszközként néznénk tehát az online vásárlásra, úgy érdemes a trendet figyelni, mint egy remek kiegészítést, amelyet egyesek kizárólagosan fognak használni, azaz egy rétegnek esze ágában sem lesz szalonokba járni, és eddig is utálta az egészet, a széles közönség viszont továbbra is a hagyományos csatornákat részesíti majd előnyben, megtámogatva egy sokkal tudatosabb magatartással, amit a neten elérhető információkkal és összehasonlíthatósággal érnek el.

Számos trendről derült ki mostanában, hogy sokkal kevésbé átütő és formáló erő, mint ahogyan azt azok, akik nem autóipari szemszögből nézik a világot, látni szerették volna. Lassabb és nehézkesebb ennek az évtizedek óta stabil rendszernek a megváltoztatása, mint azt sokan hitték, akár a birtoklási formák, akár a vásárlási szokások, akár a használati jellemzők szempontjából vizsgáljuk a kérdéseket. A revolúció helyett lassú evolúció kíséri az autóipari transzformációt.

Forrás