Az elmúlt 2-3 év nem autós szempontból talán legfontosabb témája az volt, hogy miként lesznek képesek megugrani a rendkívül szigorú CO2 normákat a gyártók az Európai Unió piacán. Mint ismeretes, a 95 grammos flotta átlagot lehetetlen teljesít bizonyos fokú elektrifikáció nélkül. Itt olvasható a CO2-vel kapcsolatos büntetések számítási módja.
Mivel a tisztán elektromos autók eladásai még nem elegendőek ahhoz, hogy lehúzzák az átlagot, a dízel eladások pedig a kisebb kategóriákban visszaszorulóban vannak, a plug-in hibridek fogják képezni az átmenetet a következő 15-20 évben a tisztán belső égésű motoros világból a villany korszakba.
A PHEV technológiát azonban sok tévhit is övezi, ezeket a tévhiteket próbálom ebben a cikkben cáfolni, mivel alapvetően hiszek abban, hogy a két rendszer kombinációjából ki lehet hozni a két világ előnyeit a felhasználók egy igen széles csoportjának.
Az első és talán leggyakoribb tévhit, hogy ezek a rendszerek csak adóoptimalizálásra lettek kitalálva, és nevetségesen rövid a hatótávuk. Ezt nehéz lenne cáfolni, ha a legelső próbálkozásokat vennénk alapul. Voltak olyan tesztautóim évekkel ezelőtt, amelyek valóban 15-20 kilométer után kifogytak a szuflából. Mivel az első PHEV autók jellemzően egy modellciklus közepén érkeztek egy-egy autóba, érződött, hogy sem a hely, sem lehetőség nem volt igazán adott ahhoz, hogy az optimális megoldást válasszák a mérnökök a részleges villanyhajtás beépítéséhez. Az akkumulátorok energiasűrűségének növekedésével, és olyan modellek megjelenésével, amelyek architektúrájába már eleve bele lett tervezve a PHEV technológia helyigénye, elérhetővé váltak az 50-60 kilométert villannyal megtenni képes autók, sőt, már a 100-hoz közeli érték sem példa nélküli.
Gyakran jön szembe az az állítás, hogy a PHEV autók fogyasztási adatai extrém módon szépítik a valóságot, hiszen másfél-két literes adatokat lehet nem ritkán találni ezeknél az autóknál. Ez egy érdekes kérdés, hiszen a használat módjától függően ez lehet ennél jóval magasabb, de minden további nélkül sokkal alacsonyabb is. Aki a napi közlekedési igényét meg tudja tenni úgy, hogy otthon és a munkahelyén is tud adott esetben tölteni, az a napi rutinját akár hetekig is tudja úgy teljesíteni, hogy egyáltalán nem fogyaszt benzint, vagy éppen dízelt. Ne feledjük, hogy számos felmérés bizonyította, hogy a felhasználók döntő többsége napi 30 kilométernél többet igen ritkán tesz meg az autójával.
Ha nincs feltöltve az akku, akkor többet fogyaszt egy PHEV, mint egy sima belső égésű motoros autó. Ez is egy gyakori vád, hiszen egy ilyen autó magasabb súlyt cipel magával, mint egy "sima" modell. Olykor akár több, mint 200 kiló is lehet az eltérés. Vannak élethelyzetek, amikor ez hátrányt jelenthet. Ugyanakkor az akkuk miatt a mozgási energia visszatáplálódik, és nem hő formájában semmisül meg a féktárcsákon keresztül. Ezt az energiát az autó tudja hasznosítani. Az autópályán pedig 80 km/h fölött a légellenállás a legnagyobb faktor a fogyasztásban, nem a súly. A PHEV autók tehát az élethelyzetek döntő többségében takarékosabban bánnak az üzemanyaggal nem feltöltött akksikkal is, mint a technológiával nem rendelkező társaik. Ez vonatkozik egyébként bizonyos helyzetekben akár az egyébként extrém takarékos dízelekkel való közvetlen összehasonlításra is.
Többször felmerült az elmúlt években, hogy nem fogja megérni egy PHEV a felárat, ha elveszik a zöld rendszám előnyeit. Egyelőre nem tudjuk, hogy lesz-e, illetve mikor lesz változás a zöld rendszám feltételeiben, amely nyilván rendkívül kedvező a villanyautókra és plug-in hibridekre nézve. Szinte biztos, hogy a magasabb hatótávú PHEV autókat továbbra is kedvezményekben részesíti majd a törvényhozó. Ha pedig hazánkban is bevezetik a geofencing technológiát, akkor biztosan úgy lesznek használva ezek az autók, ahogyan az a környezetnek a leghatékonyabb.
Voltak hírek arról az elmúlt években, hogy egyes EU-s tagállamokban azért szüntették meg a támogatásokat ezekre az autókra, mert kiderült, hogy nem töltik őket a felhasználók, csupán adózási szempontból választották a PHEV modelleket. Ebben bizonyosan lehetett valami, de ezek a már említett, rövid hatótávú első modellekkel gyűjtött tapasztalatok alapján lehettek így. Kinek van kedve órákig tölteni egy autót, ha utána 20 kilométert tud menni vele? A gyorsabb töltés és a hosszabb hatótáv a kutatások szerint meghozta a kedvet a technológiához. A Fraunhofer Intézet és Karlsruhe-i Technológia Intézet közös kutatása szerint a PHEV autók ugyanannyit mennek tisztán villannyal egy évben, mint a csupán villanyhajtással szerelt autók. Németországban ez az érték jelenleg 15 000 kilométer! A kutatás már két éves, de a mintaszám magas: az EU-ban és az USA-ban 49 000 villanyautó és 73 000 PHEV bevonásával készült a statisztika.
A PHEV autókat a klíma mérlegük szerint is kritizálni szokták. Ezt a kritikát ugyanakkor könnyű cáfolni. A fogyasztásuk jó, és a kis akkumulátor nem hagy akkora CO2 lábnyomot gyártáskor, mint amekkorát egy sokkal nagyobb akkuval ellátott villanyautó, amelynek mennie kell pár tízezer kilométert, hogy ledolgozza azt.
A wallbox sem szükséges beruházás, ha valaki élvezni akarja a konnektoros hibrid előnyeit. Ahhoz ugyanis ténylegesen elég egy sima konnektor, hogy estétől reggelig a viszonylag kicsi aksi tele legyen. Egy utcai töltőn pedig akár 2 óra alatt is feltölthető az autó.
Minden előnyével együtt elmondható ugyanakkor, hogy évi 50-60 000 kilométeres, gyakori autópályázós üzemmód mellett még mindig jobb egy dízel, amelynek ez az üzemmód a legfőbb erőssége. Tény ugyanakkor, hogy ez az intenzív autóhasználat kevesekre jellemző. Az átlagos felhasználók, akik nem tudnak egy villanyautót és egy belső égésű motoros autót egyszerre fenntartani, és egyik technika kínálta előnyről sem akarnak lemondani, jó eséllyel megtalálják a számításukat egy modern PHEV-ben.
Kép forrása: The Driven
