Nemrég fordítottam egy interjút Oliver Zipsével, a teljes Focus-os beszélgetést most nem osztom meg, de a lényege röviden összefoglalva: a BMW-nél dolgoznak azon, hogy az elektrifikáció gyártás oldali CO2 többlete lefaragható legyen. 2030-ig jelentősen nőne a széndioxid-kibocsátás az elektromos autók gyártása miatt, ezért a BMW-nél megállapodtak a beszállítókkal, hogy az akkumulátorok gyártásához csak "zöld áramot" használhatnak.


Nekem ez egy picit "játék a számokkal", de a kezdeményezés nyilván érthető és örvendetes. Állítólag 2030-ig 10 millió tonna CO2 spórolható meg ezzel.

Nem csak a beszállítók oldalán, hanem saját maguknál is dolgoznak a folyamatokon, 2030-ra 80 százalékkal csökkentenék a gyártásból adódó széndioxid-kibocsátást.

A nyersanyagokat csak olyan helyekről veszik, ahol garantálható, hogy az emberi jogok be vannak tartva a bányászat kapcsán, és nem alkalmaznak gyermekmunkát.

Zipse elmondta, hogy 2017 volt az első olyan év, amikor az emberiség 100 milliárd tonnát meghaladó mértékben bányászott nyersanyagokat, és ez a trend nyilvánvalóan nem fenntartható. Sem ökológia, sem gazdasági szempontból, hiszen a nyersanyagárak gyorsuló ütemben nőnek. Már az autók tervezésekor szempontnak kell tehát lennie a még egyszerűbb újrafelhasználhatóságnak, például az acél és a réz a fedélzeti hálózatból egyszerűen kell, hogy kinyerhető legyen.

Az akkumulátorok kapcsán újságírói kérdés volt, hogy terveznek-e valamilyen környezetvédelmi betét díjat a nagyon drága nyersanyagokat tartalmazó akkuk kapcsán bevezetni. Zipse elmondta, hogy ez növelné az autók árát, a betétdíj helyett az a terv, hogy egy, az aktuális nyersanyagárakhoz orientálódó prémiumot fizetnének az elektromos autókért az életciklusuk végén. Az akkumulátorokat azután vagy újrafeldolgozzák, vagy megkezdik életüket energiatárolóként épületeknél.

Logikus és értelmes kezdeményezések, nagyobbik részük nem új, de azt gondolom, hogy egy iparági standardot mindenképpen érdemes lenne kijelölni ezen elvek mentén, minden szereplő összefogásával.

Forrás