A költségek csökkentése, a villanyautók és a digitalizáció kapcsán ezer és egy trendről írtam már, ezek közül van, ami nyilván nagy port kavart, és heves vitákat gerjesztett, és van, ami alig generált figyelmet, pedig szerintem kifejezetten érdekes és fontos témája az új világnak.
A egyszerűsített, áramvonalasított, karcsúsított modellpaletták és konfigurációs lehetőségek "ügyéről" van szó, és nem véletlenül választottam egy nyolcvanas évekből származó japán autót illusztrációnak. Minden megtörtént már.
Mostanában sokszor van arról szó, hogy a könnyebben kontrollálható termelési, készletezési folyamatok, a megspórolható centek oltárán készek feláldozni a gyártók a szabadon konfigurálhatóságot. Az internetes rendelési lehetőségek elve ebbe az irányba nyomják az ipart, hiszen magától értetődik, hogy átlag júzer számára is egyértelmű, és nem túl széleskörű konfigurációs lehetőségek alapfeltételei annak, hogy gördülékenyen menjen az értékesítőt mellőző folyamat. A gyártóknak ez ráadásul kapóra jön, hiszen a szerteágazó, túlburjánzó paletta komoly logisztikai és fejlesztési költségeket jelent, gyártástechnológiai kihívásokról nem is beszélve. Ha le lehet szoktatni az elkényeztetett vásárlót arról, hogy 30 fajta színből, 500 egyénileg párosítható opcióból, 12 különböző motorból és kétféle hajtásból, meg kétféle váltóból rakja össze magának az autót, azzal nagyon sok fejfájástól lehet megmenteni a termékest. Igen ám, de a vevő ezt igényli, és ezért hajlandó is fizetni, ráadásul a profit jelentős része pont az egyéni igények kielégítéséből keletkezik, főleg a prémium gyártóknál.
Az egyik legfőbb megkülönböztetési pont is pont ebből fakadt a "régi" világban. Nem prémium egyenlő szűk motorválaszték, kettő, legfeljebb három felszereltségi szint, véges számú egyénieskedési lehetőség. Prémium esetében pedig mindent mindennel lehetett párosítani, némi túlzással élve. Manuális klíma xenonnan? Hátul tekerős ablak, bőrrel? Műanyag kormány, tetőablakkal? Hadd szóljon. Majd fizet a kedves vevő, minden egyes extráért.
Ez a trend néhány éve csúcsra járatódott, akár utólag cserélhető műanyag elemekkel, ha az ember megunja az autóját, legyen lehetősége később is pénzt költeni, ha esetleg cserélni nem szeretné még a járművét. Egyre nőtt a választható színek listája, a kárpitok opciói, a különböző felnik, kiegészítők jegyzéke. Valamivel szórakoztatni kellett a nagyérdeműt.
A közelmúlt legutóbbi trendfordulója pont a válság után érkezett. A gyártók kíméletlenül törölték a veszteségeket termelő modelleket a programból, sőt, azokat is, amelyek nem hoztak eleget a konyhára. A variációs lehetőségek jelentősen vissza lettek nyesve. A csomagok az európai gyártóknál is divatba jöttek, egyre inkább. A trend azóta is töretlen, és úgy tűnik, mintha egyre elrugaszkodottabb szintekig kellene elmenni ahhoz, hogy valami egyénit varázsoljunk ki a szalonból. Az sem segít ezen, hogy a cégautók egyre nagyobb teret hasítanak ki maguknak az új autó piacból, és a költséghatékonyság eleve az egyik legfontosabb szempont a flottaüzemeltetésnél. Lehet, hogy nem a leginkább ide illő példa, de talán valamit megvilágít a fapados légitársaságok példája. Jellemzően egy fajta géppel szolgálják ki a közönséget. Egy alkatrész bázis, egy típusra betanított kiszolgáló szervezet, karbantartótól a pilótáig. Nyilván nem ennyire szélsőséges az autózás, de a tendenciák ebbe az irányba mennek.
Miért mondom, hogy minden volt már? A japán gyártókat hoznám példaként. Az első nagy offenzívájuk azért is volt sikeres, mert magas minőségben és jó ár/érték arányban adtak el autókat. A nyolcvanas évek japán autóiban sokkal több minden volt része az alapfelszereltségnek, mint az európai, és főleg a német autókban. Akkor is lezajlott egy útkeresés az akkor hagyományosnak mondható gyártók esetében. Kövessék a receptet? Maradjanak a bevált formánál? A uniformizálás helyett az személyre szabhatóságban látták a lehetőséget a magasabb árak igazolására, és nem lehet azt mondani, hogy nem volt sikeres a stratégia. Az persze más kérdés, hogy a technológia egységesítése már korábbra visszanyúló folyamat volt, az olasz vagy a német autóiparban, de ez a rejtett egységesítés nem fájt annyira a vevőknek. Sőt, lehetőséget teremtett arra, hogy azonos alapokon több igényt tudjanak kielégíteni. Ezt a tökélyre a VW konszern fejlesztette a kilencvenes évek közepétől, hiszen majdnem ugyanazt el tudták adni budget autónak és prémium terméknek is.
Nem hiszek abban, hogy az ember birtoklási vágyát és önkifejezésre vágyását át lehet kondicionálni. Ez számomra azt jelenti, hogy bármennyire is az a trend jelenleg, hogy kevesebb kombinációval szolgáljanak ki több ügyfelet a gyárak, ez a szűkülése a lehetőségeknek újra tágulni fog. Így pulzál a piac. Ezt végképp megváltoztatni csak az önvezetés fogja, de az már egy nagyon más világ lesz. A kárpitok, extrák, fizikailag megfogható dolgok egy jelentős részét most még "csak" a szoftveres opciók fogják felváltani, mint a jövő következő nagy üzleti lehetősége a gyártók számára. Vagy inkább a jelené. Ez már itt van.
