Az Oliver Wyman tanácsadó cég tavaly decemberben készített egy felmérést különböző országokban azzal kapcsolatosan, hogy flexibilis, előfizetéses autóhasználati modellhez hogyan állnak az ügyfelek.


Az eredmény szerintem tökéletesen visszaadja a korszellem minden tünetét. Mindenki nagyon rugalmas autóhasználatra vágyik, akár évente többszöri cserével is, ugyanakkor fizetni, azt nagyjából annyit lennének hajlandóak a megkérdezettek havi bontásban, amennyiből alig jön ki egy autó havi értékvesztése, szervize és adója.

Foglalkozzon a nyűgös dolgokkal valaki más, de ne fizessek többet, mint amennyit akkor kellene, ha én bíbelődnék ezekkel. Nagyjából így lehetne összefoglalni a felmérés eredményét, amit nyilván nem így tálaltak. Ellenkezőleg, az online kereskedelem "új lehetőségeként" lett beharangozva a tanulmány.

Ami szerintem figyelemreméltó új felismerés, hogy adott esetben abszolút elfogadható egy használt autó az érdeklődők számára, ugyanakkor a 3 hónapos felmondási határidő már nem fér bele a vágyálmokba. A teljesen rugalmas visszaadási lehetőség, és a 100% online ügyintézés a két sarokpont, ami a jelek szerint dönthet egy ilyen szolgáltatás jövőbeli sikeréről.

Ennyire rövidtávú változtatási lehetőségek a klasszikus bérautók territóriumára kalauzolják az ügyfeleket, ott ugyanakkor jelentősen más költségekkel kell számolni, mint amit megálmodtak maguknak az ügyfelek az elképzelt modellben. 300 eurónál magasabb összeget nem fizetne a megkérdezettek 70 százaléka. Ennyiért kategóriától függően 2-10 napra lehet autót bérelni a rövidtávú bérbeadó cégeknél. Érdemes figyelembe venni, hogy ezek a cégek nagyon hatékony működésre vannak kihegyezve.

Mivel a 300 eurós elképzelt havidíjba az üzemanyagon kívül minden költséget beleértenek a megkérdezettek, a masszívan emelkedő autóárak mellett nem egészen értem, hogy egy egyszerű fejszámolás mellett nem érzik, hogy ez kivitelezhetetlen a jelenlegi technikai szinten? A biztosítás és gépjárműadó a felmérésben résztvevő országokban jelentősen komolyabb tétel, mint például Magyarországon.

Mindenképpen érdekes megállapítás, hogy a megkérdezettek jelentős része új technológiák gyakorlati kipróbálására is alkalmasnak tartja ezt a formátumot, és aktívan használná is erre a dolgot. "Meghosszabbított" intenzív próbautak abszolválására is jó lehet tehát ez a megoldás. Ha a marketing vagy reklám költések egy részét a vélhetően ráfizetéses üzlet szubvencionálására fordítanák a gyártók, akkor egy érdekes új érintkezési pontot tudnának felfedezni a saját ügyfeleikkel, amit akár a hasznukra is fordíthatnának a jövőben.

A franciák a legérdeklődőbbek az előfizetéses modellre, a megkérdezettek 36 százaléka tartotta elképzelhetőnek, hogy használjon ilyet. Szorosan utánuk következtek a németek 35 százalékkal. Ez a szám egyébként 38% volt egy évvel korábban, tehát az érdeklődésük csökkent. Érdekes, hogy az amerikaiknak csupán 24 százaléka érezte magát megszólítva az autó előfizetés kapcsán, míg az olaszoknak kevesebb, mint ötöde tartotta ezt jó ötletnek.

Forrás