Amikor pár hete megírtam, hogy a Renault a körforgásos gazdaság jegyében "autófelújító" nagyüzemet hoz létre, akkor megjegyeztem, hogy a körülmények, a jogszabályi háttér és a vásárlóerő alakulása miatt Európában bizonyosan többen fogják követni a példáját.
A villanyautók törvényi úton történő keresztül erőszakolása a vásárlási szokásokat ugyan meg tudja változtatni az új autók esetében, az infrastruktúra helyzetét és a vásárlók mobilitási igényét azonban nem. Az a kínzó ellentmondás, ahogy akkor is írtam, kreatív módszerekre fogja sarkallani a gyártókat, ha továbbra is szeretnének pénzt keresni átlag állampolgár igényeit kiszolgálva.
Az új autó eladásoknál a kérdés azért dőlt el, mert a CO2 kvóta, valamint a flotta előírások a cégeknél egyértelmű irányba szorítja kérdést. Erről többször több megközelítésből írtam itt. A kérdés eldőlt az EU-ban, a váltók át vannak állítva, robogunk a masszívan csökkenő darabszámok és brutálisan megdráguló autók világába. Mivel az új autó eladások döntő többsége, nagyjából háromnegyed flottás eladás, és corporate szinten egyszerű egy íróasztalon eldönteni a kívánalmakat, a villanyautó az eladási arányokat tekintve át fog startolni a következő időkben, még nagyobb lendülettel, mint azt sokan gondolják most. Ezt a folyamatot segíti, hogy ezzel egy időben a rablás fogalmát is kimerítő módon adóztatják a belsőégésűeket sok EU-s országban, nem csupán megvételkor, hanem éves gépjárműadó és biztosítások szintjén is. Elég csak a szomszédoknál körbenézni. Több ezer euróba kerül egy átlagos dízel családi egyterű éves adója, míg egy PHEV vagy BEV autónál semmit nem kell fizetni például Ausztriában.
Innentől lesz igazán cinikus az, amikor a váltást "természetes" igényként állítják be a sajtóban. Nem, cseppet sem természetes. Nem ebben az ütemben, nem ezen a módon, nem ezekkel a szubvenciókkal. Mindezt mondom úgy, mint a kereskedelemben aktívan részt vevő cégvezető. Számtalan alkalommal vezetem le a villanyautók előnyeit a jelenlegi adózás kapcsán az ügyfeleimnek, azon esetekben, amikor a felhasználói profil valóban megengedi azt, hogy korlátozások nélküli élményt nyújtson a technológia, annak minden szerethető tulajdonságával együtt. Ez a vásárlói réteg ugyanakkor továbbra sem a többséget jelenti,
A gyárak azt csinálják, amit az EU előír, a flottakezelők azt, amit a corporate policy diktál, eközben 2-3 éven belül átlag privát vevő már nem fog tudni lassan megfizethető és szerény igényeknek megfelelő, "normális" autót venni.
Ha ez nem lenne valós veszély, akkor nem jutna eszébe egyre több gyártónak, hogy a vékonyabb pénztárcával rendelkező állampolgároknak is járniuk kell majd valamivel.
Az Egyesült Királyságban most a Toyota azon dolgozik, hogy második és harmadik használati ciklus esetében is "Új autó élményt" tudjon adni a vásárlóknak. Az első 2-3 évnyi lízing ciklus után egy alaposabb esztétikai és műszaki átvizsgálás/felújítás következik, hogy a második használó is új autó élményt kapjon, majd újabb 2-4 év után ismét következik egy nagyobb beavatkozás, így a gyártó szempontjából a releváns időszak kitolódik majd az autó 10 éves koráig.
Ökológiai szempontból helyesnek gondolom ezt a megoldást. Az a szomorú, hogy mindezt az teszi indokoltá, hogy egyszerűen nem jó irányba, és nem jó ütemmel tereljük a komplett európai autógyártást.
Évekkel ezelőtt megírtam, hogy rettenetesen meg fognak drágulni az autók. De facto a belsőégésűek tiltásán dolgoznak. Masszívan zsugorodni fog az EU jelentősége a világ autópiacán termelési és eladási szempontból is ezzel a feltételrendszerrel, és ha nem akarjuk, hogy nagy gond legyen, kicsit lassítani, lágyítani kellene az átmenetet. Voltak, akik szkeptikusan fogadták a vészjóslást. Finoman fogalmazva. Már az egész közepén vagyunk. A lendület pedig egyre csak nagyobb lesz. Korrekcióra van szükség, sürgősen.
Forrás
