Elmegyek másfél hétre szabadságra, mit ad Isten, épp a legszaftosabb szalagcímekkel bombázzak a világsajtóban az elektromos autó átállást, annyira, hogy nem is győzök kiemelni belőle párat.


Úgy tűnik, elkezdődött a szembenézés folyamata. A villanyautó remek megoldás, bizonyos élethelyzetekre, de se cukor, se korbács nem fogja hosszútávon sem megváltoztatni a realitásokat, és nem kellene az EU-ban 2026-ig várni arra, hogy felülvizsgálják a 2035-ös belsőégésű tiltást. Pontosan lehet tudni, – ahogy eddig is –, hogy nincs realitása.

Óvnék ugyanakkor attól, hogy a ló túloldalára essünk. Nem a villanyautó bukott meg, hanem annak ellentmondást nem tűrő erőltetése. Az államilag irányított kapitalizmussal lehet egy ideg próbálkozni, de a nap végén akkor is tervgazdaság jön ki belőle, ha zöldre festjük.

Engedjük el tehát ezt a cirkuszt, amíg van még mit menteni az európai autóiparból. Technológia semleges megközelítés, súlykorlát az adóztatás kedvezményei kapcsán, reális, tényeken alapuló elszámolása a tényleges környezeti lábnyomnak, merev határidők és kvóták eltörlése, és költség/haszon elemzés az EU gazdasága szempontjából a környezetvédelmi intézkedések kapcsán. Ennek lenne itt az ideje, sürgősen. Nem csak a mezőgazdaságban dolgozók fogják ugyanis kifejezni az elégedetlenségüket hamarosan, hanem a milliónyi dolgozó is, akik az autóiparban keresik a kenyerüket.

Nem az importvámok fogják ugyanis megállítani a kínai inváziót, hanem a kellő körültekintéssel megírt szabályozás, amely nem favorizál egy technológiát. Nem is lehet cél, hogy megállítsunk egy feltörekvő konkurenst, főleg nem a világ legfontosabb piacáról, mert azzal magunk alatt vágnánk a fát. A kínaikkal meg kell küzdeni, amiben tanulni lehet tőlük, abból tanulni, amiben pedig jobbak vagyunk – és ez még messze messze több, mint amiben gyengébbek –, azokat a dolgokat egészséges patriotizmussal kellene kiemelnünk.

Sem hazánkban, sem máshol nem vesznek kárba azok a pénzek és beruházások, amiket villany átállás kapcsán eszközöltek cégek és kormányok, akár közösen is. Az erőltetett átállás ugyanakkor profitgyilkos kiszorítósdiba kergeti a cégeket, mert az előírt skálán egyszerűen nem tudnak megfelelni valós piaci körülmények között a villanyautók, a jelenlegi adottságok mellett. Hagyjuk az autóipart azt gyártani, amire kereslet van, ameddig kereslet van rá, és durva cikk-cakkok helyett finom, de egyértelmű és kiszámítható terelgetéssel a fenntarthatóság irányába vigyük a szabályozást, mert ha ezt a kurzust tovább folytatjuk, akkor annak csúnya vége lesz.

Szó szerint ökölbe tud szorulni a kezem, amikor azt hallom, hogy Európa "elaludt" a "nagy átállás" kapcsán. Viszonylag nehéz európai magán vállalatként mit kezdeni azzal, amikor a világ vezető gazdasága gyarmatosít egy kontinenst, önti a lóvét bányák megvásárlásába világszerte, évtizedes piachódító tervek mentén, és jelentős mennyiségű pénzt költ formális és informális csatornákon keresztül arra, hogy a közvéleményt befolyásoló, illetve törvényeket alkotó szervezetek nekik kedvező szabályozásokat hozzanak. Határtalan a naivitásunk, ha elhisszük, hogy egy-egy magán vállalat képes ezzel szemben felépíteni egy működő stratégiát.

Tény ugyanakkor, hogy a világ legnagyobb autópiacán a változás jeleit későn vették észre, és ezért valakinek felelnie kellene.

Ahogy felelnie kellene minden egyes autóipari vezetőnek, aki idő előtt és dogmatikusan ült fel az egy szent megoldás vonatára, és keltette a hangulatot a sajtóval együtt mindenki ellen, aki kételyeket fogalmazott meg.

A Toyota betegre keresi éppen magát, a BMW köröket rajzol a Mercedes köré, a VW szenved. Nem kell leírnom, mi miért történik, mindenki tudja.

A Volvo nem bírja tovább a Polestar finanszírozását, a GM hatalmas hátraarcot tol a villany stratégiája kapcsán, és hibridekre fókuszál, a Ford hasonlóképpen. A Renault elhalasztotta a villany/szoftver cége tőzsdére vitelét, a Tesla elbocsátásokat tervez, az eladatlan és drága villanyautók sorakoznak a szalonokban, és egyre erősebbek azok a hangok, amelyek követelik, hogy közelebbről nézzük már meg, hogy pontosan mire és hogyan mentek el a milliárdok az elmúlt években a villany támogatások kapcsán, és mit hozott ez valójában, a káoszon kívül.

A következő bomba pedig már éles. A lízingek kapcsán a maradványértékek durván fölé vannak lőve a realitásokhoz képest. A szakértők a 2008-as válság idején tapasztalt, milliós leírásokról beszélnek autónként, ami könnyen vezethet egy-egy gyártó komolyabb meggyengüléséhez.

A villanyhajtás kizárólagossá válásának egyik legfőbb szónoka pedig, Ola Källenius, mint Mercedes vezér, épp egy hatalmas paradigmaváltást mutat be nekünk. "Nem tudjuk az utolsó belsőégésű gyártásának dátumát." Eléggé máshogy hangzik ahhoz képest, amit eddig hangoztatott. "Túl optimisták voltunk a villany kapcsán." Igen. Vagy túl egyszerű volt azt gondolni, hogy a politika majd ellehetetlenít minden mást, és csak begyűjteni kell a pénzt, lehetőleg jó sok adópénzt is.

A valóságot nem lehet tartósan megerőszakolni. Le fogom még írni párszor. A villanyt pedig nem leírni kell, hanem dogmatizmus nélkül használni. Ahogy más technológiákat is. Akkor van esély arra, hogy a vége jó lesz, csak ezt a mostani vargabetűt kell kiheverni, és az bőven elég feladat a következő évekre.