Pontosan 20 éve vagyok a "szakmában", kereskedőként, újságíróként, rádiósként, autós szenvedélyemnek hódolva. Három és fél éve indítottam a blogot, és a Facebook oldalt, kedvtelésből, azért, hogy kiírhassam magamból azt, ami a szívemen van, abban a témában, ami mindennél jobban érdekel.
Azért írok, mert szeretek mindent, ami az autózás körül van, és élvezem, hogy kiírhatom magamból, ami minden pillanatban foglalkoztat.
18 000 Facebook követő olyan eredmény, amivel nem számoltam, pontosabban nem volt kimondott cél, hogy "tábort" növeljek. Minőségi munkát, mély elemzést, perspektívát akartam adni azoknak, akiket érdekel az autóipar, közelről. Azoknak, akik szeretnek vezetni, akik értik, és élvezik, velem együtt, azt a kulturális hagyatékot, amit ez a csodálatos világ ránk hagy.
Sokat adott nekem ez a közösség az elmúlt években, és időnként, amikor sok volt a személyes támadás ellenem, sokat el is vett.
Nem bántam meg, hogy belefogtam. Továbbra is azért csinálom, mert ki akarok állni a saját meggyőződésem mellett. Amellett, hogy az autóipar egy európai jóléthez nagy mértékben hozzájáruló iparág, amely számtalan, világviszonylatban utolérhetetlen csodát adott a világnak. Tágabb értelemben pedig azért, mert nincs számomra izgalmasabb, összetettebb, csodálatosabb tárgy, mint az autó. Akárki is csinálja.
Köszönöm, hogy vagytok!
