A megvalósíthatóság határait sok módon lehet tesztelni. Végtelen mennyiségű pénzből egy maréknyi ember számára létrehozni műszaki remekműveket mindig izgatóbb történetmesélés szempontjából, mint hétköznapi terméket gyártani milliók számára.


Utóbbit mégis legalább akkora, ha nem nagyobb teljesítménynek gondolom, autóipari szempontból, mint amikor évi 20 vevőnek gyártanak 1200 lóerős millió eurós autókat.
A konzekvensen végig gondolt koncepció minden egyes pontja arra lett optimalizálva, hogy a lehető legtöbbet adja "autóként" a lehető legkevesebb pénzért. A robotizáció/élő munkaerő aránya, a listaáron értékesítés, a tervezési szinten egyszerű gyártásra törekedés csak egy-egy példa abból a komplex feladatsorból, amit ledolgozva oda jutottak a Daciával kicsit több, mint másfél évtized alatt, ahol most vannak. Sokszor, sok helyen megírták már a sikerének kulcsát, de újra és újra lenyűgöz, hogy mennyire konzekvensen viszik végig az ötletet a megvalósításig.

Az első Logan, illetve úgy eleve a korai modellek nem voltak különösebben hívogatóak, de amit kellett, azt teljesítették. Mindenek előtt olcsón, és értékelhető megbízhatósággal.

Az első Logan, illetve úgy eleve a korai modellek nem voltak különösebben hívogatóak, de amit kellett, azt teljesítették. Mindenek előtt olcsón, és értékelhető megbízhatósággal.
A Jogger egy fokkal meghaladja ezt. Luxusra, vagy indentitásbeli eltévelyedésre azért nem kell számítani. Az "egyszerű gyerek vagyok" üzenetet olyan hitelességgel és természetességgel közvetíti, hogy tényleg nem jut eszünkbe semmit sem félreérteni.
Azt sem, hogy egész jó vezetni. Ezres motornál nagyobb nincs hozzá, két teljesítményfokozatban, benzines, vagy benzin/gázos verzióban rendelhető. A tesztautó a legjobban felszerelt 110 lóerős benzines volt, ami jelenleg a nyolc és fél millió körüli szintet jelenti.
Olcsó? Igen. Olcsó. A mai árakhoz képest mindenképpen. 7 üléssel, vállalható dinamikával, kifejezetten jól felszerelve ez egy nagyon jó ár/érték arányt jelent. Ha az ember kevesebbel is beéri, akkor 7,5 millió körül van a belépő, 7 üléssel.
Jól sikerült formaterv, nagy rugóutak, jó hasmagasság, nem túlzottan ringatózó futómű, hatalmas raktér, olcsó, de nem igénytelen beltér. Kell ennél alapvetően több? Nem hinném. Kérdés persze, hogy ki mit vár egy autótól. Önkifejezni nem ezzel a modellel fogunk.

Az, hogy vették a fáradtságot arra, hogy ebben a szegmensben élhető, vállalható, normális alternatívát nyújtsanak, szerintem dicséretes. Ha könnyű feladat lenne, akkor többen csinálnák.

Az, hogy vették a fáradtságot arra, hogy ebben a szegmensben élhető, vállalható, normális alternatívát nyújtsanak, szerintem dicséretes. Ha könnyű feladat lenne, akkor többen csinálnák.
Miből érződik, hogy budget autó? Gyenge klimatizáltság, azonnal az utastérbe szűrődő szagok is zavaróak. A hangszigetelés sem összemérhető drágább autókkal, ahogy az anyagok minőség sem. Lehet még ilyen nüanszokat sorolni, de szerintem nem lényeges egyik sem. Legalábbis nem használatot befolyásoló. Ajtócsukódási hang fontos? Teljesen lekárpitozott csomagtérajtó belső burkolat elengedhetetlen? Nem igazán.
4 hengeres motornak jobban örülnék, de igazából kellően erős, bár három hengeresen remeg alapjáraton, azaz nem tudja meghazudtolni a jellegét.
Van valami felszabadító az egyszerűségben. 15 milliós átlagautók korában nagyjából a feléből kihozni valamit, ami a lényeges dolgokat gond nélkül hozza, az megsüvegelendő.