Programozott hátraarc? Írtam pár napja, hogy a 2035-ös belsőégésű tiltás kapcsán a törvényben már kódolva van a hátraarc lehetősége.
Nem kellett sokat várni, Thierry Breton, az EU belső piacokért felelős biztosa a Politico-nak adott pénteki interjújában már egészen "fura" hangokat ütött meg. Pont a Politico volt szintén az az újság, amelyben Macron arról beszélt, hogy az európai autóipar védelmét meg kellene szervezni, adott esetben adópénzekkel.
Breton szerint az európai gyártóknak tovább kellene gyártaniuk a belsőégésű motoros autókat, hiszen "globálisan még sok évtizedig meghatározó technológia lesz ez is".
Ráadásul "600 000 munkahely függ ettől".
Breton így folytatta: "2030-ig tizenötször annyi lítium kell, mint eddig, négyszer annyi kobalt, négyszer annyi grafit, és háromszor ennyi nikkel."
"Hatalmas mennyiségű nyersanyagra van szükségünk, és tanulmányoznunk kell még mindezt." Nem én találom ki.
Egyfelől rettenetesen örülök neki, hogy van, aki még a reálpolitikai vonalat úgy ahogy viszi az EU berkein belül. Másfelől: mindezt pontosan lehetett tudni 5 vagy 10 éve is. Mindenki, aki nem totálisan és fanatikusan elvakult egy irányba, figyelmeztette a döntéshozókat a kínai függőségtől, a munkahelyek megszűnésétől, az egész projekt kivitelezhetetlenségéről.
Nem kellene 2026-ig várni azzal, hogy értelmes keretfeltételeket teremtsünk az iparnak, amely egyrészt védi az európai cégeket és munkavállalókat a kínai dömpingtől, másrészt versenyelőnyt jelent az itteni gyártóknak. Technológia semlegesen, az innovációra helyezve a hangsúlyt, alternatív hajtások fejlesztése, belsőégésűek fejlesztése, és ütőképes elektromos autós kompetencia egy időben történő kialakítása lenne a cél.
Aki szerint így is a villany lesz az egyeduralkodó, annak nem kell félnie. Fair versenyben mérettethetné meg magát a technológia. Amennyiben azonnal visszavonnak minden versenytorzító szubvenciót. Ha úgy is működik a diadalmenet, akkor hallelúja. Ha nem, akkor koncentráljunk újra több technológiára. Különben lemaradunk a globális versenyben.
