A szokásosnál rövidebb bejegyzés lesz egy autó kapcsán, hogy szemléltessem, micsoda kínokat és vörösre vakart fejeket jelent az elektromos korszakban egy multi-brand konszernben a szegmentálás.
Koncentráljunk a tárgyra, aminek esetében a hajtás kérdését redukáljuk le arra, hogy miként lehet, vagy nem lehet ennek tulajdonságait felhasználni arra, hogy különbséget lehessen tenni nagyon hasonló autók között.
Nincs lényegű különbség műszaki értelemben a SUV-Coupé kétmotoros, viszonylag nagy akksis interpretációja kapcsán, akár VW, akár Skoda irányból nézzük a kérdést.
Valahogy mégis létjogosultságot kell adni annak, hogy párhuzamosan elérhető a kettő. Ezen a ponton feje tetejére áll a világ. Az Enyaq Coupé feljebb van pozicionálva, azaz, a lényeges piacokon magasabb alapfelszereltséggel és drágábban "kezd" mint a VW.
Mi akkor a VW üzenete? Ez a "geekebb" verzió. Miben nyilvánul meg ez? Nyomógombos kilincsek, gombok nélküli kezelés. Hmmm. Ja, ennyi.
Mit ad ehhez képest a Skoda: otthonosabb belsőt, ablaktörlőt az ötödik ajtón, nagyságrendekkel könnyebb, intuitívabb kezelést.
A formavilág ízlés kérdése. Nekem a Skoda autóbb autó, ha eltekintek a kategória furcsaságától, akkor a maga nemében szinte szép is, de az arányait azért nem lehet nem látni.
Szerettem az ID.5 GTX verziót? Kifejezetten igen, mert tágas, kellemes, stresszmentes autó. Kis zörgés itt-ott, néha lefagyó fedélzeti elektronika, a korábbi VW-k minőségét el nem érő belső kivitel a Diess átokként fog bevonulni a történelembe, ahogy Diess áldásként azonosítják a villanyosok a modell puszta létét. 10 év múlva leülünk majd, és számot vetünk.
Ami pedig a szegmentálást illeti: mindenki eldöntheti, hogy mi a jobb, közel azonos hardver alapján kifejezetten eltérő karakterek, vagy az, ami most van, azaz közel azonos hardver alapján sok verzió, kicsi megélt különbségekkel, nagyon eltérő formatervekkel. (ID.3/Born itt a kivétel).
Autós újságírónak lenni nehezebb lesz. Kivéve, ha kevesebbet akarunk írni.
