Vannak dolgok, amiket nagyon szeretek az életemben. Nagyjából azt csinálom, amit akarok, amikor akarom, és ahogy akarom.


Amikor például nincs kedvem, ihletem, erőm, vagy témám írni, akkor hihetetlenül felértékelődik az a luxus, hogy nem kell, feltétlenül, kipréselnem magamból sorokat, csak azért, hogy legyen valami produktum.

Ilyenkor van idő kémlelődni, elmélkedni, feldolgozni. Alapvetően ilyen időt élünk, szerintem. A nagy kérdések többségéről, ami foglalkoztatja jelenleg az autóipart, sokszor írtam. Ismételni magamat új mondandó nélkül pedig nem szeretném, meg nem is kell.

Azon gondolkodom egy ideje, hogy miként lehet rendszerezni azokat a dilemmákat, amik jelenleg meghatározzák autógyártók stratégiáját. Az ezekre adott válaszok mentén elképesztő messze kerülnek egymástól látszólag ugyanazzal foglalkozó cégek.

Az első és legfontosabb, ami talán a leginkább egyértelműnek tűnik, jelenleg mégsem az, az nem más, mint a "miként definiáljuk magunkat" kérdéskör. Autógyártónak, mi másnak? Tennénk fel a kérdést. Van olyan cég, amelynek az önképe nem változott ebben a tekintetben. Vannak ugyanakkor, nem kevesen, akik határozottan nem autógyártóként akarnak a jövőben "létezni", hanem mobilitási szolgáltatóként, vagy éppen mobilitással is foglalkozó szoftver alapú IT cégként. Egy autógyárból kinőve.

Hogy ez mennyire működőképes, és a felhasználó vagy éppen a befektető számára mennyire hiteles, azt az idő fogja megmutatni.

Az időre bízhatunk sok más kérdést is, és részben már most szolgál olyan válaszokkal, amiket ugyan lehetett sejteni előre, de a média zajban a józan, realista hozzáállás gyakran elvész.

A "mi vagyok" kérdésre adott válaszból következik minden egyéb.

Mibe fektetek? Milyen jövőbeli piacot akarok megdolgozni? Milyen technológiában hiszek? Milyen ügyfélkörre fókuszálok? Egészségesre akarok zsugorodni, vagy nőni akarok? Elszenvedője akarok lenni politikai változásoknak, a korszellem mellé szegődök, vagy alakítani akarom az eseményeknek? Miben látom a jövő üzleti modelljét?

Nincs olyan része az életünknek jelenleg, ami ne lenne alapjaiban megkérdőjelezve, geopolitikai hatalmi átrendeződések, környezetvédelmi kihívások, masszív szociális átalakulások, gazdasági, pénzügyi rendszerek soha nem látott transzformációi kapcsán. Még bőven lehetne sorolni.

Ezen változások különböző idősíkokon mozognak, a hatásuk ugyanakkor rendkívül gyorsan érkezik, miközben az autóiparnak van egy többé-kevésbé állandó változási sebessége. Egy olyan rendszert, amelyben a végtermék 30 000 alkatrészből áll, az azt kiszolgáló termelési, finanszírozási, kereskedelmi, szervizelési és alkatrész ellátási feladatok pedig végtelenül komplexek, nem lehet anélkül "gyorsítani", hogy annak ne lenne súlyos ára.

A hajtás kérdése önmagában évtizedes emésztési folyamat lenne. Erre azonban most nincs idő. Ahogy nagyjából semmire sincs. Kapkodásban dől el, hogy miként fog kinézni az egyéni mobilitás kérdése a következő évtizedekben. Valaki valahol elhitte, hogy ezt csak kapkodva lehet csinálni, az egész ipar meg egyszerre kezdett el lázasan kapkodni. Ezekből adódik az a sok, mára félreértésként lelepleződött trend, amiből arcvesztés nélkül kellene kimozdulni.

Használhatatlan, de nagyon haladónak kikiáltott infotaiment rendszerek, hatalmas üzletnek magasztalt feneketlen pénznyelők, jövő technológia, amik folyamatosan csak egy karnyújtásra vannak. A média által az orrunk előtt lógatott digitális répák.

Ehhez jön még Európa, mint ipari helyszín, egyre jobban látszódó versenyképtelensége, amit most már nyíltan ki is lehet mondani. Amikor a kétséges energiapolitika, és egyéb, önmagunk által vállalt kényszerzubbonyok jövőbeli hatásairól évekkel ezelőtt megírtam én is, és más is, hogy nem lesz jó vége, akkor "huhogók" voltunk. Most épp azt kellene megértenünk, hogy mindez "természetes" folyamat. Nem rossz döntések végeredménye. Hát, nem tudom, és nem is akarom így látni, de ez most egy mellékszál.

A válságok áldásos hatásai közé szokott tartozni, hogy életképtelen üzleti modellek és gyenge cégek elhullanak. A gazdaság öntisztító folyamata ez, amire szerintem elengedhetetlen szükség van. Sajnos egy ideje ezeket a folyamatokat nem igazán engedjük. A végtelenségig szubvencionálunk olyan dolgokat, amik nem érdemlik meg ezt, kárt okozva ezáltal az életképes ötleteknek. A pénz egyszer el fog fogyni, és minél tovább maradunk ebben a gazdasági junkie létben, annál durvább lesz az elvonás.

Egyszerre kellene hűteni bizonyos trendeket, és közben jelentősen növelni a tempót innovációk és ellátási láncok biztonságának szavatolása szempontjából. Gondolkozni, megérteni akarni kell, hogy milyen forradalom zajlik a világban. Erre pedig tervek kellenek.

A következő hetekben továbbra is sokat fogok utazni, és kevesebbet írni. Mindenképpen jelezni akartam, hogy az elmúlt négy évben számos alkalommal kaptam tőletek olyan szakmai kommentet, ami alapján utána mentem kérdéseknek, és képes voltam tágítani a tudásomat olyan helyeken, amik nem voltak feltétlenül a figyelmem középpontjában. Hálás vagyok nektek ezért!

Fotó: Mosoni Péter
Helyszín: Szaveri Zoltán, HK