Mi másról beszélhettem volna a tegnapi Millásreggeliben, mint a tokiói autókiállításról? Szemben azzal, amit Münchenben tapasztaltam, ahol a Renault és a BMW, valamint a kínai gyártókon kívül alig adott magáról életjelet valaki, a japán autóipar büszkén mutatja tradicionális stílusban az erejét. A villany itt is központi, de nem kizárólagos szerepet játszik, a közlekedési fegyelmezettségükről híres japánok pedig az autózás kívánatos, és irracionális vonalát kidomborító új hullámos sportautók tömegével jelentkeztek.


Tudjátok, olyan autókkal, amik szemet gyönyörködtetőek, és kívánatosak. Mint régen, amikor errefelé is ez volt a természetes, és az autóipar nem önmaga megsemmisítését ünnepelte azért, hogy a magukat zöldnek mondók kegyeit keresse.

Úgy kellett a tokiói kiállítás az autót szeretők lelkének, mint egy falat kenyér. Gyakorlatilag minden gyártó mutat valamit, amiért rajongani lehet. A látszólag túlzottan óvatos japán autóipar a piaci szereplés tekintetében stabilan tartja az állásait, piaci részesedés és nyereségesség tekintetében nincs miért szégyenkezniük. Nem ülnek fel minden "trendnek" mondott hülyeségnek, és a környezetvédelmet sem üres fecsegésnek, marketing dumának prostituálják, hanem rendszer szinten vizsgálják a kérdést.

Az én jókedvemet erre a hétre megalapozta az, ami Tokióban történt.

Hallgassátok vissza az adást a Millásreggeli honlapján!