Ötször meggondolom, hogy mit és hogyan írjak erről az esetről, mert annyi önreflexiónak lennie kell bennem, hogy az, ahogyan én gondolkodom sok dologról, nem feltétlenül találkozik a társadalom többségének a felfogásával. Szenvedélyesen kiállok például a készpénz használata mellett, ami a totalitárius tendenciák elleni egyik utolsó védmű a modern társadalmakban. Nem véletlenül agitálnak ennyire ellene a haladárok.
Az már csak egy teljesen mellékes széljegyzet, hogy ha lehet, nem vásárolok semmit neten, és egy perverziónak tartom, hogy teljesen normális viselkedési forma lett felelősség nélkül összekattintgatni minden marhaságot, házhoz szállíttatni az utolsó műanyag mütyürt is a világ túlfeléről, és lazán "visszadobni", ha nem tetszik, további szükségtelen környezeti és forgalmi terheket okozva. Mindeközben ájtatos módon aggódni a klíma meg az autózás miatt.
Messzire mentünk, de kikívánkozott belőlem. A tárgyra térve: amikor villanyautó van nálam, akkor természetesen meg kell terveznem a vidéki utakat, és ez az ország nyugati felében járva az Ionity töltőkkel egészen jól működik is. Eddig mindig elégedett voltam, az, hogy időnként nem megy egy-egy oszlop, vagy lassabb az ígértnél a töltési sebesség, betudható annak, hogy még mindig eléggé az elején vagyunk ennek. Ha egy dolgot kellene kiemelnem a Tesla kapcsán, az az, hogy ebben bizony tényleg mérföldnyi előnyük van a rendszerükkel, még a nagyok összefogásából született Ionity is kezdő tanuló, ha a töltési és tervezhetőségi kérdéseket nézzük. Nem véletlen, hogy az amerikai cég hitelesebb a hardcore villanyosok körében, mint a többiek, akik még mindig nem értik, hogy az "új" világban a jó autó csak az egyik eleme az ökoszisztémának. Átlag felhasználó nem akar szórakozni ezer és egy appal, nem akar minden egyes oszlopnál más rendszerrel, más elszámolással, más sebességgel, más működési elvvel találkozni. Be akarja dugni azt a nyomorult kábelt, várni akar egy keveset, és haladni akar, anélkül, hogy az elszámolással kellene foglalkozni. Azt, hogy ezt miért nem értik a gyártók, hogy 2024-ben miért nem képesek ezt megoldani, számomra egy rejtély.
Igen, tudom, vannak gyártók, ahol már működnek az elszámolási rendszerek, de nagyon távol vagyunk attól, hogy ez legyen az általános. A negyvennyolcadik színű led csík és egyéb baromságok helyett egyetlen dologra kellene koncentrálnia a gyártóknak, ha tényleg komolyan gondolják a villanyautósdit: legyen egyszerű annak a felhasználónak a dolga, akit ez az egész cseppet sem érdekel, csak épp alkalmazkodni akar ahhoz, amit diktálnak neki.
Ha ez nem sikerül záros határidőn belül, akkor nem olyan lassulást fogunk tapasztalni az eladásokban, mint eddig, hanem szó szerinti ellenállást. Miért? Azért, amit már korábban is megírtam. Az eddigi gyors terjedési ütem az early adopterek, a tech geek-ek, a gazdagok és felső középosztálybeliek játékaként volt felfogva, közös pontként pedig az otthoni töltési lehetőség fogta össze az ügyet. A különböző kedvezményekről most nem is beszélve. Nekik mást jelentenek ezek az akadályok, mint az utánuk jövő vevőkörnek.
Azt tapasztalom a saját ügyfélkörben is, hogy egyre többen érdeklődnek a technika iránt, nyilván a kedvezmények miatt, legelső sorban, és a megvásárolt villanyautóval elégedettek a mindennapi használat során, egészen addig, amíg nem szembesülnek a valós hatótávokkal akkor, amikor számít, és nem próbálnak meg tölteni, akkor, amikor szorult helyzetben vannak. Akkor ér bele a ventilátorba az a bizonyos barna anyag. Akkor hívnak kétségbeesetten, hogy lehet, hogy mégis megtartanák az eddigi autójukat a hosszabb utakra, mert ez így nem az igazi.
Többször írtam már a jóindulatú és a villanyautókba szerelmes kollégáknak és kommentelőknek, hogy a saját ügyüknek ártanak azzal, hogy széppé számolják a valóságot. Hús-vér átlag vevő meglátja az 500 kilométeres ígért hatótávot, és amikor 280-320 kilométernél a pályán elfogy a szufla, akkor nem érti, hogy mi a fene történt. Halál komolyan beírta itt valaki múltkor is, hogy az ő nagy villanyautója néha elmegy 8 kWh-val. Minek ilyen baromságokat terjeszteni?
Azért posztolok időnként fogyasztási adatokat a való életből, hogy látható legyen, mi a realitás. Nem párás ablakkal a kamion mögött lődörögve, mert erre a többségnek nem lesz se türelme, se kedve.
Visszatérve az Ionity-ra: tavaly év végén a szokásos módon, az appot használva töltöttem az elektromos autót, pont annyira, hogy kényelmesen hazaérjek, hisz otthon van időm tölteni, és jelentősen olcsóbb is. A héten kaptam a mellékelt levelet az ügyfélszolgálattól, mi szerint tartozom nekik. Nem kapták meg az összeget, amit az én számlámról bizony leemeltek. Mellékelve az igazolás erről.
Nem azt mondom, hogy ilyen hiba nem fordulhat elő máshol is, vagy ettől rossz a villanyautózás, vagy elégedetlen vagyok az Ionity-vel. Azt mondom, hogy nekem erre se időm, se kedvem.
Odaálltam egy oszlophoz, használtam a nyomorult applikációjukat, ahogy korábban számtalanszor, levették a számlámról a pénzt, és hetekkel később küldenek egy mailt, mely szerint én tartozom, és fizessek. Hogy? Hogy gondolják? Kinek van erre ideje, idege, kedve?
Írtam levelet, csatoltam az igazolást. Kaptam választ, mely szerint tartozom. Hívtam az ügyfélszolgálatot, szerencsére sokat nem kellett várnom, hogy kapcsoljanak valakit, de nyilván nem magyarul kellett mindezt elmesélni, arra nincs lehetőség. Nekem nem baj, de ha valaki nem beszél idegen nyelvet, az kétszer fizet?
A kártyám érvényes, pénz volt a számlán.
Itt tartunk most, és természetesen be fogok számolni a végéről az ügynek. Van hová fejlődni ebben. Ezen kellene dolgozni. Nem a vakításon.
