A tegnapi Millásreggeli Futómű rovatában arról az elemzésről beszéltem, amelyben a német töltőhálózat kihasználtságáról volt szó, valós töltési tranzakciók vizsgálata mellett.


A tanulmány szerzői arra a – számomra is meglepő – következtetésre jutottak, hogy az elektromos autók terjedésének a korlátja jelenleg Németországban nem vezethető vissza a töltőhálózat hiányosságaira, mert a szerzők szerint az adatok alapján kijelenthető, hogy nagyon gyenge átlagos kihasználtság mellett üzemelnek a gyakran 100 millió forintos nagyságrendű HPC töltők, de a sima AC töltők esetében sem sokkal jobb a helyzet.

160 800 töltőpont van jelenleg az országban. A HPC töltők negyede 1-5% kihasználtság mellett funkcionál, és átlagosan 20-25 eurós összegekért töltenek rajtuk. Ha 30% kihasználtsággal megy egy oszlop, az kiemelkedő teljesítménynek számít. Ezt a HPC töltők 1 százaléka éri el. Nyilvánvalóan gazdaságtalan így ezeknek a működtetése.

A normál gyorstöltők – 130 kWh-s teljesítményig – 32 százaléka 1-5% kihasználtsággal megy, az AC töltők negyedénél ez a helyzet.

Jelenleg ezernél is több szolgáltató van az EU piacán, és az üzemeltetési tapasztalatok alapján a kiépítés gyorsasága lendületet fog veszíteni a tanulmány szerint, a gazdasági eredmények miatt. Egy konszolidáció előtti helyzetről írtak, amely valószínűleg oda fog vezetni, hogy néhány nagy szereplő lesz Európa szerte, és számos lokális "bajnok" fog kialakulni adott piacokon.

Az egyenlőtlen kihasználtság egyik okaként a merev árazást adták meg.

Másik téma a műsor elején az egyre aggasztóbb amerikai autóhitelezési helyzet volt. Az autófinanszírozást igénybe vevők negyedének nem fedezi a hitelét az autójának az értéke. Nyilván nem összehasonlítható ez a magyar, 20 évvel ezelőtti tapasztalatokkal, de komoly gondot sejtet az, amikor minden negyedik hiteles nem tudja törleszteni az adósságát a fedezetül szolgáló eszköz eladásából.

A beszélgetés visszahallgatható a Millásreggeli honlapján, 25:15-től.