A Volvo, mint márka, tágabban véve mint "történet" sok szempontból alkalmas arra, hogy leképezze azt, ami várhat az európai autógyártásra. Be lehet ide helyettesíteni azt, ami nem feltétlenül örvendetes, hiszen ki örül annak, ha egy európai gyártó, amelynek sokat köszönhet az autóipar, némileg hányattatott módon végül "idegen kezekbe került".


Fel lehet fogni pozitívan is. Amit az amerikaiak "leéltek", abba a kínai tőke és egy autók iránt érdeklődő tulajdonos új életet lehelt. A globális versenyben, a koncentrálódó autóiparban egy ekkora cég ilyen portfólióval egyébként is kénytelen lett volna valahová betagozódni. Ez persze lehetett volna sokkal korábban egy európai összefogás is, de többek között a szokásos hiúsági és hatalmi kérdések megakadályozták ezt. Érdemes elolvasni a Renault-Volvo szövetség hamvában holt történetét.

Járhatott volna úgy is, ahogy a Saab. Ehhez képest eleven és határozottan innovatív, nem feltétlenül az autó mint termék oldalán, hanem az autó mint "szerep" definiálásában.

Azt érdemes érteni, hogy röpke 15 év alatt az "európai prémium trófea" a Geely kezében megváltozott szerepet játszik. Egy szemvillanás alatt jutottunk el oda, hogy a büszkén mutogatott szerzeményből egy márka lett a sok közül az Geely impériumban, ráadásul technológiai kérdésekben nem is feltétlenül az első, amely kiszolgálhatja magát a konszern arzenáljából.

Amit mindenképpen becsülendőnek és figyelemre méltónak találok a skandinávokban, hogy folyamatosan kísérleteznek új koncepciókkal. Személy szerint tőlem távol áll sok minden, amiben ők hisznek, de abban mindenképpen hiszek én is, hogy kellenek a kockázatot vállaló, pionír szereplők bizonyos területeken ahhoz, hogy mozduljunk, adott esetben jó irányba. A nulla üzleti rizikó mentalitás korában ez egyre ritkább, de azt is érdemes hozzátenni a képhez, hogy sokszor az anyagi keretek és a mozgástér szűkössége az, ami meghatározza ezeket a stratégiákat a Volvo esetében is.

Mi a két nagy hátraarc, ami a címben szerepel? Az egyik, amiről mostanra sokan olvashattak, az a túlzottan ambiciózus elektromosítás terveinek átszabása. A Geely-vel a háttérben ez egy logikus lépésnek tűnt, főleg az EU szabályozások kapcsán, és, lássuk be, azokért a négyhengeresekért nem kár. A piac azonban keresztülhúzta a számításokat, és a nagyra törő tervekből vissza kellett venni. Ezt persze el kell valahogy bábozni, mert ciki, ha ennyire determinálja magát egy cég, - külső kényszer nélkül -, egy megoldás irányába, aztán világossá válik, hogy tévedett.

Lehet persze úgy is csinálni, ahogy a németek szokták: amikor rájönnek, hogy rossz az irány, akkor sem korrigálnak, hanem csak azért is gyorsítanak. Szerencsére Svédországban képesek voltak belátni, hogy 2030-ra nincs realitása annak, hogy kiszálljanak a belsőégésű technológiából. Lehet, hogy még azzal kapcsolatban is megvilágosodnak, hogy a dízel, amiből éltek évtizedekig, sok vevő által igényelt technológia bizonyos kategóriákban, most is.

A másik hátraarc pedig nem más, mint az alternatív értékesítési és birtoklási csatornák átgondolása. Pár éve ez a "mánia" kéz a kézben járt az elektromosítással. A csapból is az folyt, hogy minden azonnal legyen villany, és "az emberek interneten akarnak rendelni, és nem akarnak birtokolni".

A Volvo vevőköre kétségkívül progresszívabb az átlagnál. A cég vezetése is. Felkészültek tehát a nagy hájpra, bevezettek a fejlett piacaikon mindent, amiről a hangos haladó véleményformálók meg akarták győzni a közvéleményt. Online rendelés, előfizetéses modell, közvetlen értékesítés, hibrid modell, ahol a kereskedő és a gyártó egyaránt eladhat közvetlenül autót.

Nem jött be, ahogyan ezt egyébként borítékolni lehetett. A Volvo bejelentette, hogy egy-két ország kivételével megszünteti ezeket az új, alternatív megoldásokat a kereskedelemben, mert költségesek, nem hatékonyak, és nem rezonálnak a piac igényeire a várt módon.

Számos gyártó visszakozott az elmúlt hónapokban az ügynöki modelltől a kereskedelemben, vagy utolsó pillanatban elvetette azt, a máshol látott kedvezőtlen tapasztalatok miatt.

Bizonyos törvényszerűségek úgy tűnik, kiállják az idő próbáját az autókereskedelemben. Jó hálózat nélkül a klasszikus gyártók nem működnek hatékonyan.