Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a kombináció lehet az egyik kedvező forgatókönyv az európai autóipar jövője kapcsán, és ezt minden cinizmus nélkül írom. A Volvo az EX90 esetében nagyon sok mindent kifejezetten jól csinált, főleg, ha összevetjük azzal, hogy a német konkurencia adott kategóriában mit tud ajánlani.
Előrebocsátom, nem mindenki számára lesz emészthető az, amit a svédek koncepcióként végig vittek a legnagyobb Volvo kapcsán, ugyanakkor elismerésre méltó, hogy határozottam mer valamilyen lenni. A svédek hajlamát a "progresszióhoz" hitelesen tükrözi az egész autó, minden kiemelkedő tulajdonságával és rettentően bosszantó hibájával együtt.
Amit biztosan ki lehet jelenteni egy hét ismerkedés után, az az, hogy a kínai tulajdonos hagyja, hogy a skandináv gondolkodás tükröződjön az autón, sőt, érezhető, hogy ez a tulajdonság azonosítva lett, mint fontos pont egy vásárlónál a döntéshozatal folyamatában. Érződik, hogy ezzel a hangulattal, ezzel az üzenettel nagyon ügyesen és jó arányérzékkel játszanak. Nem túl sok, de mindig jelen van.
Az öncélú haladárság is, és erre kénytelen vagyok kitérni. Értem, hogy az új világban van, akinél az újdonság fogalma valamilyen oknál fogva kéz a kézben jár minden korábbi "jó" látványos megtagadásával. Már az EX30 kezelése is kiváltott bennem indulatokat, és az EX90 esetében sem tudtam az első napokat kitörések nélkül átvészelni. Token, kulcs helyett. Egyszerű példával demonstrálnám a hétköznapi helyzetet: pisztolyos mosóban szeretném fotózás előtt lemosni az autót. Vagy benne hagyom az utastérben, és nyitva marad a kocsi, vagy a zsebemben van, és miközben körbeérek, háromszor riaszt, mert nem tudja, mit tegyen. Ha nem spóroltak volna meg két gombot, nem lenne ilyen gond. Értem, hogy lehet ezt is applikációból, de köszönöm, nem kérem.
A két napja posztolt tükörállítás szintén nem lett a kedvencem, ahogy a hátsó ablakemelők megspórolt gomba is külön helyet érdemel az ergonómia bűnök poklában, a kesztyűtartó tabletről történő nyitásával együtt. Lehet még sorolni bőven. Mentségére szolgáljon, hogy pont a "valamilyenségének" a vállalása az, amit jól el lehet mesélni így. Jobban is hangzik, mint a kábelekkel való spórolás realitása. "Forced geekség", nemrég tanultam a kifejezést. Én nem tudok vele megbarátkozni, és éppen ezért egy tisztes távolságtartás lengi be a kapcsolatunkat. Más meg szereti, és ezt is el tudom fogadni.
Amiről kell beszélnünk, az az autó nagyon jól megkomponált "szépsége". Egy hatalmas, a három tonnát célba vevő SUV. Jól rejti a méreteit, az arányait és felületeit nem áldozták fel egy minimálisan jobb légellenállási együttható oltárán, így egyszerűen és szimplán gyönyörködtetőek a részletei. Amikor egy EQE SUV vagy egy iX már nagyon fura lesz a szemnek, az EX90 még bőven tartani fogja magát.
A belső még ennél is fantasztikusabb, átgondolt, rendezett, otthonos, pontosan az, amit várnánk, kidolgozási vagy anyaghasználati hibák nélkül. Ergonómia? Gombnyomásra nem lehet sötétíteni az üvegtetőt.
Még egy szót sem írtam arról, hogy villanyautóról van szó, magas szintű önvezetési képességekkel, de ezt, látva az autót, szerintem mondani sem kell. Ez is egy eredmény, és nem azért, mert a LIDAR háza a szélvédő felett elárulja, hogy őrködik az autó, hanem azért, mert tudat alatt már össze van kapcsolva a fejünkben a Volvo, a villany és a biztonság hármasa, és ez az átmenet másnak nem sikerült ilyen könnyedén. Tegyük hozzá, hogy a Volvo esetében egy ideje már nincs olyan motor vagy hajtáslánc, amit visszasírnánk, és ez könnyíti az agyunk újrahúzását.
Vannak dolgok, amikben – nagyon helyesen – nagyon hagyománytisztelő a márka. A kimagaslóan jó ülések, a nyugalom szuggerálása, az – én autóm én váram – érzés évtizedek óta core Volvo értékek, ahogy a jó hangrendszer is.
A legkellemesebb meglepést ugyanakkor nem várt helyről kaptam az autóban: a hajtáslánc és a futómű felől. Ha nagyon őszinte magával egy Volvo rajongó, akkor ki meri mondani, hogy az elmúlt években nem ez a két terület volt az erőssége a svédeknek, és ez valahol érthető is, hiszen a legköltségesebb fejlesztések ezeken a területeken zajlanak, a Ford-éra pedig nem a féktelen költekezésről szólt. A kínaiak pedig nem ezek köré építik az autóikat.
Ezért is volt csodálatos, hogy selymes és kiegyensúlyozott futóművel, tökéletes csillapítás mellett, kényelemben és zörgések nélkül lehetett teljes méltósággal suhanni az EX90 kabinjában, nem villanyautósan steril körülmények között, hanem élettel teli, perfekt hangolású kormányzással és jól adagolható fékkel. Kifejezetten szerettem benne időt tölteni, csak le kellett magamat arról nevelni, hogy bármit is állítani akarjak. Végül is ez is egyfajta digital detox, ami jót tesz.
Összességében gratulálok a Volvo-nak ehhez az autóhoz. Egy kötéltánc a hagyomány és a haladás mezsgyéjén, amit hitelesen abszolváltak.
