Miközben várom a gépem, hogy nagyon hasznosan eltöltött 3 hét után végre otthon legyek egy kicsit, sok gondolat kavarog a fejemben Kína és Mexikó után.
Tegyük zárójelbe most a környezetvédelmi "dumát" annak kapcsán, hogy mi lesz a jövő hajtása. Én azok közé tartozom, akik nem hisznek abban, hogy olyan lényeges és gazdasági szempontból meghatározó iparágakat, mint amilyen az autóipar, azért billentenek ki az egyensúlyából, mert ettől önnön belátástól vezérelve azt várja egy-egy döntéshozó, hogy majd jobb lesz a környezetnek. Nemes és szép gondolat lenne, de a reálpolitika semmilyen téren nem igazolja ezt.
Ebből a szemszögből nézem a világot, és nyilván könnyedén lehet, hogy hatalmasat tévedek, de sajnos a dolgok jelen állása szerint minden félelmem beigazolódni látszik az elmúlt 7-8 évből.
Az, hogy az autóipara Európának, tágabb értelemben a nyugatnak gondban van, nem kérdés. Az, hogy mindezt Európában leginkább saját magunknak köszönhetjük, szinten nem kérdés.
Olyan volt már a történelemben, több is, hogy közel monopol helyzettel rendelkező cégek addig kényelmesedtek, ölelésük a politikával addig fajult, hogy a silány termék/eltartandó vízfej együttese halálosnak bizonyult. Nem kell sokat kotornia senkinek az emlékezetében, számos példa van. Közös pont mindben, hogy végső soron a termék, a gyártott autó bizonyult a legsúlyosabb pontnak a hanyatlásban, hiszen nem lehet tartósan hülyének nézni a vevőt.
Az európai ipar esetében ez azért nem így történt, ez az újdonság. Itt a termék, az autó, mint műszaki teljesítmény, minden időnkénti minőségi ingadozásával együtt kiemelkedő, világszínvonalú volt mindig, és most is az.
Kína azonban olyat tett, amit minden értelemben el kell ismerni. Olyat vitt végbe, amit csak nagyon pontos tervezéssel, nagyon sok szereplő összehangolt működésével és nagyon sok pénz elköltésével lehet megoldani. Hosszú idő alatt.
Benevezett egy játékba, amiről hamar megértette, hogy nem fog tudni komoly szereplővé avanzsálni, csak rettenetesen sok idő múlva, és számolatlan pénz elköltése mellett.
Okosabb volt nem csupán a játékszabályokat, hanem az egész játékot újra definiálnia. A magas bekerülési korláttal járó belsőégésű technológiát, a mérnöki csúcsteljesítményt, ami első sorban mechanikai diszciplína, egy kémia jellegű tudásra cserélte, amihez a nyersanyagokat az ELŐTT biztosította magának, hogy elkezdődött volna a játék. Altatta a nyugatot. A nyugat meg el is aludt. Túl könnyen jött túl régóta a lóvé Kínából.
Egy rendesen működő hírszerzéssel, előrelátó politikusokkal és nem csak év végi bónuszokban gondolkodó menedzserekkel ki lehetett volna védeni ezt a kérdést.
Vagy időben kellett volna tervet felállítani arra, hogy ki és miből fogja megfinanszírozni azt, amit Kína megoldott a saját iparának, vagy ellen-rendszert kellett volna építeni, médiával, iparral, mindennel. Ők is megtették. Annál sokkal bonyolultabb ügyeket is megoldottak, mint NGO-k vagy politikusok megvétele.
Nem cinikus szeretnék lenni, hanem éppenséggel elismerni azt a teljesítményt, amit ez jelent. Egyszerűen nem tudta elképzelni a nyugat, hogy valaki nem a saját rendszerében hívja ki.
A kérdés az, hogy mit lehet tenni ezzel. Illetve mit kellett volna. Semmi esetre sem azt, amit a politikusaink tettek. Ha üzletemberként gondolkodik az ember, akkor nem nehéz belátni, hogy addig, amíg pénzt keresek valamivel, nem sorvasztom el önként azt az ágat, ami lehetőséget, anyagiakat ad arra, hogy tágítsam a mozgásterem, és felkészüljek arra, hogy kivédjem, vagy adaptálódjam a kihívásokhoz.
2035 az EU-ban pontosan az ellenkezőjét jelentette. Autóipari értelemben emészthetetlen idő alatt kényszerítette a gyártókat olyanra, amire sem a piac nem állt készen, sem az üzleti modell nem volt szolid, ráadásul teljes mértékben egy konkurens rendszernek a kezébe dobta az iparunkat.
Ezzel kapcsolatban 6 éve sírom tele itt az internetet, de úgy van ahogy van, most már késő rajta változtatni. Az elhibázott politika mostanra mindenki számára látható, és még csak a nyitány nyitányánál tartunk.
Aki azt gondolta, döntéshozóként, hogy ezzel lesz majd fit a jövőre nézve az európai autóipar, az egyszerűen nem értette meg a horderejét a dolgoknak. Az a pénz, amit nem keresnek meg most a gyártók azzal, hogy nem gyárthatják a nevetségesen számolt CO2 kvóták miatt azt, amit a vásárlók megvennének, kombinálva azzal, hogy még büntetéseket is fizetni kell, lekerekítve azzal, hogy rájuk rohadnak a villanyautók, és hatalmas veszteségeket kénytelen leírni miattuk, halálos koktélnak bizonyul. Brutálisan forrásigényes harc lenne ez magától is ezen a ponton, így meg vízipisztollyal megyünk az erdőtűznek.
A jövő mobilitása elektromos alapú lesz. Hogy mikor, milyen technológiával, hogyan, azt a szabályozók, az egyedi piaci adottságok, a kereslet, stb. be fogja állítani. Tartósan a valóság ellen menni nem lehet.
Csak ideszúrok egy kis példát, mert épp Mexikóban vagyok. Itt nincs vasút. Nulla. Nincs kötött pályás személyszállítás. Lényegében minden közúton megy, és a távolságok nem kicsik. Egy hét alatt egy darab villanyautót nem láttam. Egyet sem. Itt ez nem mostanában lesz téma. Láttam ellenben már most szemmel látható mennyiségű kínai benzines és PHEV autót. A rengeteg VW, FIAT, Nissan stb mellett. Miért is tettünk szívességet magunknak azzal, hogy ezen a piacon sem fogunk labdába rúgni, mert minden erőnket és figyelmünket leköti az az egyetlen megoldás, amit enged nekünk a saját rendszerünk?
Dél-Amerika, Afrika, Ázsia jelentős része, és még sorolhatnám, évtizedekig belsőégésű alapon fog még menni. Csak mi nem veszünk majd már részt ebben. Az elüldözött szakembereink elmennek Kínába belsőégésűt tervezni ezekre a piacokra.
Kínából pedig így is, úgy is kiszorítják a nyugati gyártókat. Tök mindegy, hogy jó, rossz, olcsó vagy drága elektromos autót csinálnak. Nem ez a kérdés. Kína nemzeti büszkeséggel, tőkével és tudással végig fogja vinni ezt a programot. A halálos koktél negyedik összetevője az, hogy nem jön onnan több pénz a nyugati gyártóknak, így még nehezebb lesz olyan technológiákba invesztálni, amik billenthetnék a mérleget újra felénk. Az, hogy erre nem készültek a gyártók, az egyértelműen az ő hibájuk. Azt hitték, a buli még tart egy ideig. Döbbenetes sebességgel rúgják ki őket onnan éppen.
Azt kell megérteni, hogy a jelen helyzet szerint Kínával a villanyautó kérdésben nem lehet versenyezni, és minden ilyen jellegű próbálkozás ebben a pillanatban ablakon kidobott pénz. A jelenlegi helyzetben, aki ezzel megpróbálkozik, az egyenesen a húsdarálóba megy. A skála effektus, a kémiai tudás, a nyersanyag bázis, lényegében minden a kezükben van, és nagyon keveset tehetünk ezen a ponton, hogy ez változzon. Államilag támogatják a gyártóikat? Igen. Mint mindenki. Japán, Korea, Egyesült Államok, minden érintett EU-s ország, mindenki, mindig hatalmas pénzeket ölt az autóiparába, hiszen élet/halál kérdése, hogy jól működjön. Csak az olyan szélsőséges de-growth áramlatok, mint a német zöldek, mondják évek óta, hogy nincs szükség autóiparra. Meg is csinálják, sajnos.
Ha a meccset nem lehet megnyerni a kínai térfélen, akkor a lehetőségek a következőek: izoláció, másik rendszer létrehozása, együttműködés.
Az első felé tartunk, és ennek szerintem semmilyen módon nem lehet jó vége. Igaz, hogy Kína lesz a világ autópiacának a harmada, de a kétharmada meg nem, és ha magunkba fordulunk, nem a harmadát kell majd siratnunk, hanem az egészet.
Másik rendszer: ehhez kellene akarat, kreativitás, pénz és felelősség vállalás. Mindből hiány van Európában. Ötlet lenne erre bőven. Korea és Japán igyekszik is megtalálni az utat, és társulva velük, könnyedén létre tudnánk hozni kiegyensúlyozott rendszereket, amiben a villany a technológia optimális felhasználási pontján lenne bevetve, más technológia meg máshol. Sajnos erre látom a legkisebb esélyt.
A tartós, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés kialakítása Kínával szerintem elkerülhetetlen lesz. A jelen helyzetben a kínai piacon valahogy meg kell próbálni túlélni. A több tucat átláthatatlanul működi villanygyártó zéró összegű játszmájába öngyilkosság most belemenni. Kaszabolják csak egymást. Égessék csak a pénzt. A nyugati cégek meg közben gyűjtsék a tőkét, és adott esetben egy ígéretes de küszködő kínai céget vegyenek meg, és maradjanak vele a piacon, és adaptálják a tudásukat.
Ördögtől való? Miért? Amikor Kína a fél észak-olasz és dél-német beszállító ipart kilóra megvette, amikor övék nem egy nyugati márka, a nyugatnak miért ne lehetne egy kínai cége? Miért ne lehetne védővám helyett eljátszani ugyanazt, amit ők tettek a nyugati cégekkel? Gyertek ide, fektessetek be, 49% lehet a tiétek egy európai cégből ha itt akartok maradni. Lehet, hogy egyik sem járható út. Benne van. De amit most csinálunk, az egészen konkrétan a teljes iparunkba kerülhet. Megdöbbentően rövid idő alatt.