Sajnos ezt is előre lehetett tudni: a több, mint 50 éve működő patinás Ford gyár, Saarlouis 2025-től nem gyárt több autót.
A nyugat-európai autógyártás konstans zsugorodása tehát folytatódik, pont úgy, ahogyan várni lehetett az elmúlt évek politikája alapján. A Ford az európai személyautó piacról lényegében kivonja az erőit, ami marad, azt a valenciai gyártás nagyrészt lefedi, ami a villanyautós terveket illeti. Nem mellesleg így a VW konszernre bízott villanyautó kompetencia a szinergiák kapcsán közelebb lesz a VW ottani termeléséhez is. Vélhetően ezért sem volt esélye a német gyárnak a spanyollal szemben a belső “liciten”.
A saar-vidéki munkavállalók értelemszerűen csalódottak, és előre lejátszott meccsről beszélnek. A szakszervezetek tombolnak, de a több ezer munkavállalón ez vélhetően nem fog segíteni.
A gyárat részegység készítésre, vagy a Renault-hoz hasonlóan re-factory célokra fogják hasznosítani a hírek szerint.
Így fog szépen lassan, módszeresen leépülni sok más gyár is Európában. Lassan talán dereng valami a toronyban. Csak ez nem olyan lesz mint a szénerőmű, amit majd visszakapcsolnak, ha rájönnek, hogy elmérték a helyzetet. Ezek a munkahelyek elvesznek.
Terjed egy hamis értelmezés, mely szerint a 2035-ös "de facto" belsőégésű tiltás a jelen állás szerint nem fog átmenni az EU intézményein.
Azt hiszem ezt az optimista hozzáállást kicsit árnyalni kell.
Jelen állás szerint kedden találkoznak a tagországok környezetvédelmi miniszterei Luxemburgban. A 27 tagország képviselői megvitatják az EU parlament döntését.
A miniszterek tanácsa minősített többséggel hoz döntést. Az országok blokkolhatják a javaslatot, de ehhez elég sok mindennek kell teljesülnie. Az EU lakosságának minimum 35 százalékát kell reprezentálnia azon országoknak, akik ellenzik a kérdést.
Jelenleg Olaszország köré szerveződik az ellenállás. Az olaszok egy "kiülős", vagy elhalasztós javaslattal álltak elő, melynek lényege röviden annyi, hogy 2035-re 90%-ra kellene csak mérsékelni az autók flotta kibocsátását, azaz nem lenne szó teljes tiltásról, és 2040-ra tolnák ezt az időpontot. Szó nincs tehát itt sem arról, hogy az egész ügyet elvetnék.
A németek nélkül a 35% nem jön össze. A németek meg nem egységesek, ugyanakkor ha tartózkodnak, akkor az lényegében egyenlő a nemmel részükről, és így is nézne ki a döntéshozatal szempontjából. Német tartózkodással meg lesz a 35% ellenállás.
Jelenleg úgy számolnak, hogy Németország, Olaszország Portugália, Bulgária, Románia és Szlovákia van ellene a törvénynek. Ehhez jöhet még esetleg Magyarország és Csehország, vagy a lengyelek, de utóbbi hármas nélkül is 40% körül lenne meg az arány.
Június végéig a franciák a soros elnökei az EU tanácsnak, utána jönnek a csehek, akik alatt a kérdés vélhetően a "kevéssé sürgős" kategóriába esne.
A helyzet tehát messze nem egyértelmű, és rengeteg a "ha és amennyiben". A kedd fontos lesz az események szempontjából.
Ezt két éve írtam: Kína szépen lassan átveszi az uralmat a járműiparban is.
Összefoglalva: Kína úgy tett, mintha minden erejét az elektromos autókra, és azok kizárólagosságára tenné, annak érdekében, hogy behúzza ezzel az európaiakat. Amikor az EU döntéshozói és gyártói mindent rá fognak tenni erre a lapra, akkor ütemet fog váltani Kína. A nyersanyag függőség nagyon súlyos lesz, eközben Kína elhozza majd a legjobb mérnökeinket, és esze ágában sem lesz kizárólagosan a villanyra tenni mindent. Szüksége lesz az európai tudásra belsőégésűek terén, hogy motorizálni tudja a fejlődő országokat. Két légy egycsapásra: az EU gyártói gyengék lesznek ahhoz, hogy kivédjék a kínaiak nyomulását az itteni piacon, és ahhoz is, hogy ott, ahol még évtizedekig meghatározó lesz a belsőégésű, lépést tudjanak tartani az újonnan jött konkurenciával. Kína lapjai jók. A mieink rosszak.
Sokszor felmerül itt a kommentekben is, hogy miért nem tudja magát megvédeni az "autólobbi"... Erre is konzekvensen az a válaszom, hogy a dízelbotrány óta nincs ereje a szavuknak, a korszellem miatt pedig lapulnak. Lesz ami lesz. Azt is régóta mondom, hogy most már túl vagyunk azon a ponton, hogy vissza lehessen csinálni azt a rombolást, amit a szabályozók végeztek ezen a piacon. Most már a gyártók többségének jobb, ha az EU szépen végig finanszírozza a nagy "átállást".
Ma szembe jött velem ez a cikk.
Dr. Helmut Becker jegyzi. A BMW korábbi vezető közgazdásza. Arra keresi a választ, amire itt is oly sokan: miért nem lázad a komplett európai autóipar az ellen a terv ellen, amiről mindenki, akik az iparban van, tudja, hogy nem megvalósítható adott határidőre, és az elvárt kizárólagossággal.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, idéz egy szakmabelit, aki név nélkül akart nyilatkozni, de az, amit mond, teljesen egybevág azzal, amit én is gondolok. Ezt a részt lefordítom:
"10 évvel ezelőtt, amikor nagyjából kezdődött a dízelbotrány, a a kormányok átverve érezték magukat az autóipar által, és azt mondták: innentől mi mondjuk meg, hogy fog kinézni a jövő, és mit kell fejleszteni. Méghozzá elektromos autót, és semmi mást. Ezzel egy időben deklarálták, hogy az elektromos autók teljesen tiszták, és ezt az állítást ma is fenntartják... Három nekifutással próbálták meg akkor az autóipar részéről elismert kutatók segítségével elmagyarázni a politikusoknak, hogy ez nem feltétlenül van így. Ezek közül a kutatások közül, és ezek közül az érvek közül ma is sokat használnak még.
Semmi értelme nem volt. Az autóiparnak igazodnia kellett, és tisztán elektromos, akkus autókat kellett fejlesztenie és építenie. Ma azt mondják erre, hogy az autóipar ezt magától akarta. Totális baromság. Mivel ez eladási számok igen szerények voltak, a politika meg nem akarta magát blamálni, elkezdték masszív adótámogatásokkal pumpálni a számokat, és a támogatások egyre csak nőttek...
Az ipar gyors beszállása a technológiába a kínaiak és a Tesla által még inkább hajtva volt, azt mondták, hogy csak elektromos autókat! Ezzel aztán egyszerre futtattuk fel a gyártást Amerikában és Európában. Amikor világosság vált a kínaiak számára, hogy az európaiak masszívan invesztálnak a csak elektromos irányba, ütemet váltottak, és visszavettek az elektromos autók szubvencióiból, és technológia semlegesen, a technológia nyitottság irányába terelték a saját piacukat. A naivitásunk a kínaiakkal szemben, akik minden nyersanyagot birtokolnak, határtalannak bizonyult. Egyetlen tudományos munka, előadás, argumentáció sem ért az égvilágon semmit a mai napig.
A politika már nem fordulhat vissza, mert azt mondja az ipar, hogy már beletettük az eszelős összegeket abba, amit akartatok, és viszont szeretnénk látni ezeket a pénzeket. Az utolsó mentsvár arra, hogy valahogy belendítsék az elektromobilitást, az az, hogy betiltják a belsőégésűeket.
Ez meg fog bukni, mert a mai elektromos autó a vásárlók 85 százalékának nem elég jó ahhoz, hogy széles körben elterjedjen. Csak akkor lehetséges majd változás, ha Európában a sok elektromos autó, ami a szalonokban ólomként fog nehezedni, megállítja az értékesítést. Ez pedig nagyon gyorsan be fog következni akkor, ha a kedvezményeket eltörlik."
Ennyire nem vagyok pesszimista, és a 85%-ot is soknak érzem, de az alap gondolatot osztom.
A cikk folytatásában Becker levezeti, hogy sem az autóipar, sem a politika nem tud kijönni arcvesztés nélkül ebből a helyzetből, a korszellem egyiknek sem engedi, az ipar ráadásul nem szeretne nyilvánosan ellentmondani az aktuális kurzusnak.
Becker szerint mindenki abban reménykedik, hogy ez a kérdés úgy oldódik meg, hogy az elektromos autók arányának a növekedésével előtérbe kerülnek az ezzel járó problémák is, és a közvélemény kiszeret az "egyetlen megoldás" téziséből. A fosszilis alapú üzemanyagok égetése ugyan tabu marad hosszútávon, de az E-fuel megjelenthet kiegészítő megoldásként. Amikor megérkezik a realitás a túl rózsásra festett jövő helyett, a hangulat is változni fog, és abban a pillanatban lehet megszabadulni nyilvános megszégyenülés nélkül az eddigi kurzustól egy plurálisabb irány helyettesítésével.
Amikor ez megtörténik, akkor a jelenlegi helyzethez képest azok lesznek előnyben, akik nem adták fel teljesen az eddigi kompetenciáikat, és a technológiai nyitottság mellett kampányoltak. A VW konszern és a Daimler pedig elegánsan a helyzet változása okán megideologizálná a váltást.
A "Zeitgeist" a nyersanyagok árának robbanása, az elektromos autók teljes ökológia lábnyomának szélesebb körű megismerése, az ázsiaiaktól való súlyos függés ténye miatt árnyaltabb lehet a jövőben Becker szerint.
A szerző a VW kapcsán megjegyzi, hogy az a 30 milliárd, amit eddig fizetniük kellett a büntetésekre, bőségesen elég lett volna ahhoz, hogy a szintetikus üzemanyagok kérdését megoldják.
A Stellantis ACEA kilépése kapcsán a cikk végén érdekes megközelítést közöl Becker. Szerinte Tavares az újra nyíló technológia nyitottság miatt ideges igazából. Nagyon gyorsan építette le a cég belsőégésű kompetenciáit, és most már lehetőleg nem foglalkozna mással, mint tisztán elektromos autókkal.
A cégek többsége ugyanis ilyen rövid idő alatt egyszerűen nem bír el anyagilag két nagy váltást. A kocka pedig, - úgy tűnt - el van vetve. Végleg. Nem állatom, hogy maradéktalanul egyet tudok érteni mindennel, amit Becker és a névtelen forrás állít, de a nagy kép stimmel szerintem. Le van futva a meccs? Nem tudom. A következő 2-3 év végleg eldönti ezt a kérdést.
Mustang California Special a Ford mai meglepetése számomra. Szentendre-Visegrád-Bajna-Héreg-Alcsút-Etyek vonalon másfél óra alatt el is égettem egy tank benzint. Csodálatos kikapcsolódás egy csütörtök délelőttre.
Szűk visszafordítókban továbbra is olyan, mint bokszkesztyűben horgolni, de amint kicsit húzottabbak az ívek, és ordíthat a V8, az élmény teljessé válik.
Imádnivaló színfoltja a Mustang a kortárs autóparknak, továbbra is. Nagy látvány, hörgő-dörgő csimm-bumm cirkusz, életigenlés amerikai módra. Fura, de itthon 10% alatt van a Convertible arány. Ha már élvezeti cikk, nekem így kellene. Telivér sportautónak nem az első választás, ahhoz elnagyolt az olyan célszerszámokhoz képest, mint mindjuk egy Alpine. “Életérzés” modellként viszont utolérhetetlen, és az alapok nagyon is tisztességesek. Erős ötliteres, bugyborékoló V8, egész harapós fékek, eleven fenék, nem túl unalmasra hangolt ESP, korrekt belső kidolgozással.
Ikonikusság/forint alapon örök nyertes.
Átmegy-e az EU tanácson a 2035-ös időponttal tervezett belsőégésű motorok tiltása? Vétóznak-e a németek? Lesz-e elég lítium? A mai Millásreggeliben ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Az adásról készült videó itt nézhető vissza.
-A Toyota közismert arról, hogy számos részben vagy teljesen elektromos technológia területén folytat fejlesztéseket. Mennyire veszi komolyan a Toyota az akkumulátoros elektromos autókat? Milyen szerepük lesz ezeknek a modelleknek a jövőben a vállalat értékesítéseiben?
-Úgy hiszem, hogy a karbonsemlegesség elérése egy olyan világot jelent, amelyben a bolygónkon mindenki boldogan élhet. Nehéz lesz mindenkit boldoggá tenni egyetlen opcióval A Toyota éppen ezért a lehető legtöbb lehetőséggel szeretne felkészülni a jövőre. Eltérő körülmények, felhasználási területek, igények esetén eltérő megoldások jelentik a tökéletes választ. Éppen ezért folytatjuk az öntöltő hibrid elektromos, plug-in hibrid elektromos, hidrogén üzemanyagcellás elektromos, hidrogén belsőégésű és akkumulátoros elektromos technológiákkal kapcsolatos fejlesztéseinket egymással párhuzamosan. A legtöbb figyelmet talán az akkumulátoros elektromos autók kapták a közbeszédben az elmúlt években: e tekintetben 30 új modellt mutatunk be 2030-ig, így válik teljessé akkumulátoros elektromos palettánk, amelyben személyautók és haszongépjárművek egyaránt megtalálhatók lesznek majd. A tavaly decemberben leleplezett akkumulátoros elektromos Toyota és Lexus modellek folyamatosan sorozatgyártásba kerülnek a következő éveben, ezek szinte megegyeznek a végső, sorozatgyártású modellekkel, műszakilag már teljesen készen állnak. Célunk,hogy 2030-ra éves szinten globálisan 3,5 millió akkumulátoros elektromos autót értékesítsünk.
-Miért van szükség ennyi lehetőségre? A Toyota 1997-ben mutatta be a világ első nagyszériás hibrid járművét, a Priust, de az akkumulátoros elektromos modellek fejlesztése még korábban kezdődött. Akkumulátorok tekintetében a Toyota nagy múlttal rendelkezik, a fejlesztéstől kezdve egészen a gyártásig.
-2006 óta a Toyota Tsusho dolgozik azon, hogy folyamatos kiszámítható akkumulátor-ellátást biztosítson. Az akkumulátoros elektromos modellek mellett a Toyota már az 1990-es évektől kezdve foglalkozik a hidrogénes üzemanyagcellás elektromos járművekkel is. A mai világunkban az energiaellátás régiónként különböző. Éppen ezért a Toyota elkötelezett amellett, hogy széles körű lehetőségeket biztosítson a karbonsemlegességre a különböző országok és régiók lehetőségeinek megfelelően. A vállalat hozzáállása szerint a döntés a helyi piacok és ügyfelek kezében van, nem pedig a Toyota hatásköre. Hogy miért hagy annyi lehetőséget nyitva a Toyota?
-Sokkal fontosabb a jövő változásaihoz történő gyors alkalmazkodás, mint a jövő megjóslása. A technológiai innováció által felgyorsított változások miatt sokkal nehezebb megjósolni a jövőt. Éppen ezért a Toyota szeretne minél több lehetőséget megtartani az ügyfelek számára, amíg a követendő út nem válik egyértelművé.
-Azzal, hogy a globális környezet megóvását és az emberek boldogságát helyezi középpontban a Toyota, szeretne egy olyan vállalattá válni, amely mindenki számára boldogságot hoz, akár az egyének, akár a társadalom szintjén vizsgáljuk a kérdést. Ha közösen cselekszünk, akarattal és elköteleződéssel, képesek leszünk sok mosolygó arcot teremteni és egy gyönyörű Földet megőrizni a következő generáció számára. Én ebben hiszek. És ez az, amit el fogunk érni.” Sokáig úgy tűnt, hogy a Toyota nem túl proaktív az akkumulátoros elektromos modellek tekintetében. Ahhoz azonban, hogy néhány év alatt ilyen akkumulátoros elektromos inváziót tudjon bemutatni, a vállalatnak hosszú évek óta dolgoznia kellett ezeknek a konkrét modelleknek a fejlesztésén.
-Korábban félreértettük a Toyotát, vagy szándékosan vártak ki, hogy a meglepetés erejével tarolják le a piacot?
-A Toyota évek óta tudatosan és következetesen kommunikálja, hogy szeretne sokszínű megoldásokat nyújtani a sokszínű világ számára. Miközben számos autógyártó az akkumulátoros elektromos autókat úgy kezeli, mint kizárólagos megoldást a karbonsemlegesség felé vezető úton, teljeskörű termékpalettával rendelkező globális vállalatként az a célunk, hogy minden egyes lehetőséget zöld alternatívában rejlő lehetőséget kiaknázzunk. Az elmúlt években sem rejtettük véka alá, hogy az öntöltő hibrid elektromos autók nagy volumenben történő értékesítését az azonnali emisszió és üzemanyaghatékonyság tökéletes eszközének tekintjük, és miközben folyamatosan folytattuk az akkumulátoros elektromos technológia fejlesztését, ezeket a modelleket szerepeltetjük a kínálatunk meghatározó elemeként, ha valóban praktikus és racionális választást jelentenek. A Toyota csoport komoly tapasztalattal rendelkezik az energia termelésének, szállításának és felhasználásának területén, tevékenysége pedig mindent lefed a nyersanyag feldolgozásától kezdve egészen az akkumulátoros elektromos modellek előállításáig. A Toyota számára az akkumulátoros elektromos meghajtás hazai terep, megközelítésünk azonban valószínűleg eltér a legtöbb versenytársunkról. Érdekes kérdés például, hogy annak ismeretében, hogy egy napi ingázásra használt autóval általában átlagosan napi 50 kilométert tesznek meg, mi a zöldebb: legyártani és eladni 1 darab akkumulátoros elektromos autót 450 kilométeres emissziómentes hatótávval, vagy ugyanezt (az egyébiránt szűkös) nyersanyagmennyiséget felhasználva legyártani és értékesíteni 8 darab plug-in hibrid elektromos autót, 60 kilométeres emissziómentes hatótávval. Az energia témaköre három aspektust tartalmaz: az előállítást, a szállítást és a használatot – a karbonsemlegességhez mind a hármat szem előtt kell tartani. Az akkumulátoros elektromos autózásra történő váltás csak az egyenlet használat témakörét érinti. Az olyan helyeken, mint Európa, ahol a megújuló energia termelése már elterjedt, az akkumulátoros elektromos modellek valóban karbonsemlegessé válhatnak. Más kontinenseken, országokban eltérő a helyzet. Japánban például sajnos még mindig jelentős a hőerőművek részaránya, így előállítási oldalon sok széndioxidot termel. Ez pedig nehézzé teszi, hogy az emissziókat akkumulátoros elektromos modellekkel csökkentsük. Globális léptékkel vizsgálódva az energiahelyzet nagyon sokszínű, régiónként különböző, így az elektromosra történő váltás nem mindenhol csökkenti a széndioxid-kibocsátást. Említette, hogy 2030-ra a Toyota éves szinten 3,5 akkumulátoros elektromos autó értékesítésével számol. Ez a vállalat mostani éves globális értékesítésének 30%-a. Elég ambiciózusak ezek a tervek? Ez a 3,5 milliós darabszám a világ tizedik legnagyobb autógyártójának teljes éves értékesítésével egyenlő. És ez csupán az akkumulátoros elektromos autókról számát jelenti, az ugyancsak zéró emissziós hidrogén üzemanyagcellás elektromos autókat, vagy épp a zéró emisszió közeli hidrogén belsőégésű, és a folyamatosan fejlesztett, az alternatív üzemanyagok használatával pedig még zöldebbé váló öntöltő hibrid elektromos és plug-in hibrid elektromos autókat nem foglalja magában. Kevés autógyártó vállalt ilyen szintű elköteleződést.
-Ha az ügyfelek a jövőben egyre növekvő számban teszik le a voksukat a jóval kevesebb alkatrészből álló és így kevesebb élőmunkát igénylő akkumulátoros elektromos modellek mellett, mi lesz az autóiparban dolgozó munkavállalókkal, ami csak Japánban 5,5 millió embert jelent?
-Egy autógyártó nem építhet autókat, ha nem dolgozik össze beszállítókkal és más érintettekkel. Mivel eddig is ezekkel az emberekkel együtt dolgozva alkottunk meg autókat, a jövőben is velük szeretnék dolgozni. Politikailag egyetlen cél van: a karbonsemlegesség elérése 2050-ig. A többit a magánvállalatoknak kell kitalálniuk. Számunkra, akik a való világban élnek és dolgoznak, mindez nem ilyen egyszerű. Az autóipari beszállítókat is figyelembe véve Japánban az iparágban dolgozó 5,5 millió emberből nagyságrendileg 1 millió válna munkanélkülivé, ha most azonnal 100%-ban akkumulátoros elektromos autók gyártására váltanánk, ezt pedig nem szeretnénk, hogy megtörténjen. A kész autók alkatrészeinek körülbelül 75 százaléka beszállítóktól érkezik, akik közül sokan egészen mélyen helyezkednek el a láncolatban. Még akkor is, ha minden lehetőséget megtartunk, a belsőégésű motorok iránti keresletcsökkenés kritikus lehet azon beszállítóink számára, akik kizárólag a motorral kapcsolatos alkatrészekkel foglalkoznak. Erre pedig nem válaszolhatjuk azt, hogy azért szűnik meg az állásuk, mert a piac így döntött. Szeretnék egy olyan autóipart kialakítani, ahol azok az emberek és vállalatok, akik évtizedek óta ezzel foglalkoztak, a munkaterületüktől és méretüktől függetlenül nem csalódnak abban, aminek szentelték az életüket. Szeretném, hogy lehetővé tennénk, hogy konkrétan megbeszéljük, hogy mit tehetünk, hogy mindenki számára jelentőségteljes szerepet találjunk akkor is, ha a piac az elektrifikációra vált. A jövőt nem a vezetők által meghatározott célok, hanem a valós elköteleződés és cselekvés határozza meg. A 2050-es karbonsemlegességi céloktól függetlenül a 2050-re várható jövő nagyban függ attól, hogy miként cselekszünk az elkövetkezendő években. Szeretnénk egy olyan vállalat lenni, aki valami jelentőségteljeset tesz azok szemében is, akik csak utánunk érkeznek majd. Nem szeretném, hogy az autóiparban keményen dolgozó kollégáim azt higgyék, hogy hiábavaló volt az életük munkája. Nem tudok hátat fordítani és azt mondani a beszállítóknak, hogy sajnálom, erre a technológiára már nincs szükségünk. Hiszen a vállalatnál dolgozó emberek így teljesen joggal fordulnának hozzám és követelnék, hogy kárpótoljam őket azért, amiért az életüket egy hiábavaló dolognak szentelték. Ahhoz, hogy biztosítsuk, hogy ezek az életek is számítanak, mindent megteszünk és minden lehetőséget nyitva hagyunk.