Még múlt héten volt egy podcast, bringások szemszögéből vizsgálva az online kereskedelem alakulását, autóiparra adaptálva. Köszönöm a beszélgetést Bognár Tamásnak és Grósz Bélának, inspiráló volt, főleg úgy, hogy minden irányba kalandoztunk közben.
Itt tudjátok meghallgatni a teljes beszélgetést.
Kontra:
"Már annyira nem merjük felvállalni a véleményünk, hogy képesek vagyunk egy teljes iparágat tönkretenni. Mai adásunkban eléggé eltávolodunk az kerékpároktól és túlnyomó részben autókról beszélünk. Pontosabban arról, hogy mit hoz magával az online kereskedelem makro-tekintetben, mennyire változtatja meg a mindennapjainkat és hogy miért jött el lassabban, a kerékpárokhoz képest."
Pár napja írtam arról a levélről, amit Koch professzor és csapata küldött az EU képviselőinek a CO2 kibocsátás csökkenésének túlzottan optimista számolási módja kapcsán. Szó volt a levél tartalmáról a Futómű rovatban múlt csütörtökön is, mindkét bejegyzést meg lehet találni a blogomon.
A felvetések kapcsán azóta sem csituló viták zajlanak a német nyilvánosságban. Ahogy várható volt, Koch Professzort kemény támadások érik, ugyanakkor sokan támogatásukról is biztosították a tanulmánya kapcsán. Koch szerint nem az az igazán égető kérdés, hogy villanyautó, vagy belsőégésű motoros autó lesz-e, hanem hogy fosszilis alapon megyünk-e még a szükségesnél tovább, vagy sem. Remélhetőleg nem, és ezt minden józan eszű ember beláthatja. A tanulmány célja sem az, hogy elítélje a villanyautót, vagy rossz színben tüntesse fel azt. A cél, ahogy az interjúban is meg van fogalmazva, az, hogy ne essünk át a ló egyik oldaláról a másikra, és ne lássunk bele bizonyos technológiákba olyan előnyöket, amelyek nem feltétlenül vannak meg abban a mértékben, ahogyan ezt sokan szugerálják.
A vita első hullámának lecsengése után Koch Professzor reagált egy szakportálon a felmerült kérdésekre. Ezt fordítottam le.
"Koch Professzor Úr, pontosan milyen számolási hibát vétettek Ön szerint? (a CO2 spórolási potenciál kapcsán, VG)
"A jelenleg általánosan alkalmazott számolási mód nagyrészt figyelmen kívül hagyja a többlet széndioxid kibocsátás mértékét az újonnan érkező elektromos fogyasztóktól, ezekbe tartozhat a hőszivattyútól kezdve az elektromos autón keresztül a többletkapacitást igénylő számítástechnikai eszközön át bármi, és az ezekből fakadó többel-terhelés mértéke tendenciózusan alacsonyabban van számolva a valóságnál. A jelenlegi energiamixet veszik alapul, és nem számolnak azzal, hogy a többletfogyasztás jelentősen magasabb CO2 kibocsátással fog járni. Az közgazdaságtanban a határhaszon fogalmát használják erre. Ez azt jelenti, hogy minden egyes új fogyasztóval az árammix középértéke változik, amit figyelembe kellene venni. A fennálló fotovoltaikus és szélenergiát hasznosító rendszerekkel, - amelyeket természetesen minden erővel tovább kell kiépíteni -, megközelítőleg sem fogjuk tudni fedezni az éves átlagban és összességében sem a fennálló fogyasztók energiaigényét.
Miért ennyivel magasabbak a valós CO2 szintek?
Ha az összes primer energiát vizsgáljuk, akkor arra jutunk, hogy 2019-ben Németországban csupán 5 százalékot adott a szél- és a napenergia. A maradék olaj-, szén-, gáz- vagy urán alapú. Egy másik szemszögből vizsgálva 2030-ra az energia részszektorait nézve az áram 70 százalékát regeneratív forrásból lehet majd biztosítani. Ha azonban "felcsavarjuk" a villanyautók számát, akkor ennek az energiatöbblet igényét még hosszú ideig gáz- és szén alapú erőművekből tudjuk csak biztosítani, ennek megfelelő CO2 kibocsátással. Még 2035-ben is, intenzív megújuló energiaforrások kiépítése mellett lesz szükség 5500-6000 órányi fosszilis alapon nyugvó energiatámogatásra a hálózatban. Az energiagazdálkodással foglalkozó szakember, Claudia Kemfert egy nagy "ökoáram űrről" beszél, amit belátható időn belül csak fosszilis alapú energiával lehet "betömni". Ezt a jelenséget vizsgáltuk meg matematikailag, és ebből vezettük le a többlet CO2 kibocsátást.
Van egyáltalán olyan forgatókönyv, amelyben az elektromos autók csökkentik a szén-dioxid kibocsátást?
Ez nagyon attól függ, hogy mire használják az adott technológiát, kiváló területe az elektromos autózásnak a városi környezet. Általánosságban elmondható, hogy nincs olyan technológia, ami ebben a kérdésben általánosságban minden tekintetben jobb, mint a másik. Példa kalkulációkat végeztünk, amelyekben egy ID.3-at egy hagyományos dízellel vetettünk össze. Ebben a példában a leegyszerűsített és alacsonyan számolt CO2 szintekkel a puszta üzemeltetés alatt 16 év és 224 000 kilométerre vetítve 14 tonna CO2 a kibocsátás. Az általunk számolt, kiegészített faktorral ez a szám 30 tonna. Ezzel szemben áll a dízel 34 tonnája, itt ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ez 100% fosszilis alapú üzemanyag esetében van így. Az elektromos autónál nem vettük figyelembe a gyártás, az infrastruktúra kiépítésének a többlete, a töltési veszteség és a téli üzem kedvezőtlen hatásait. A mi üzenetünk az, hogy különböző technológiát szemmagasságban vannak egymással CO2 tekintetében, és intelligens technológiai mixre van szükségünk egyoldalú tiltások helyett, amelyek a rossz utat jelentik.
A belsőégésű motorok fejlesztésében van még egyáltalán tartalék?
A dízelnél a hibridizációval és más módszerekkel is még nagy spórolási potenciál van, és a részben szintetikus R33 üzemanyaggal még további lehetőségek vannak, de ennek széleskörű alkalmazásához politikai akarat kell. Ugyanezek a dolgok igazak a benzinmotorra is. Az éppen említett metódussal számolva éppen 17 tonna marad a számításaink szerint. Ezzel a modern hibrid egy nagyon fontos sarokköve a jelentős szén-dioxid csökkentésnek. Egy közép- és hosszútávú kiépítése ennek a technológiának 2050-ra 90% CO2 csökkentést jelentene. Általánosságban elmondható, hogy a hibrid és a villanyhajtás okos alkalmazása együttesen további spórolási potenciállal jár, de ezeket a technológiákat párhuzamosan kell fejleszteni.
Miért nem akar az autóipar többé belsőégésű motorokat fejleszteni?
Világszinten biztosan nem igaz ez a kérdés. Egy kizárólagos fixáció akkumulátoros elektromos autókra sok országban ellenkezik az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület IPCC ajánlásával, ha gyors és lehetőségekhez képest legnagyobb CO2 csökkentést szeretnének elérni.
Az autóiparnak van egy problémája: milliárdokat költöttek el elektromos autók fejlesztésére, és senki sem tudja biztosan megmondani, hogy a következő években a piac magától felvenné-e ezt a technológiát. Ahhoz, hogy a keresletet stabilizálják, egy pszichológiai kényszerpályát szuggerálnak, ami el akarja hitetni a fogyasztóval, hogy nem létezik más lehetőség. Egy pontban meg tudom nyugtatni: jó motor generációk évtizedekig is gyártásban lehetnek még. Realistán nézve az akkumulátoros elektromos autókat és a hibrideket kell még sokkal tovább fejlesztenünk.
Éppen támadások alatt áll azért, mert felhívta a figyelmet a CO2 kibocsátás realisztikusabb számításának a problémájára.
Komolyanvehető kutatók már 5 évvel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a modern dízel Nox kérdésben nagyon jó eredményeket ér el. Részben indulatos tiltakozással reagáltak erre. Mi felhívtuk a figyelmet arra, hogy az új technológia a szállópor kapcsán lényegében nem játszik már szerepet. Ezt a megállapítást is hasonlóan indulatos módon támadták. Az utólagosan felszerelhető SCR katalizátorok kapcsán felemelt mutatóujjal jeleztük, hogy öreg dízelek esetében ez nem fog sokat érni. Szintén hatalmas volt a felháborodás. Az állítólagos "több százezer halott" kapcsán, amelyet a nitrogén dioxid terhelés számlájára írnak, szintén elvégeztük a feladatunkat, és matematikailag elemezve a statisztikákat, bebizonyítottuk a tarthatatlanságát az ilyen kijelentéseknek. Ezúttal is heves támadásoknak voltunk kitéve. Amikor korábbi technológiák kapcsán a thermo ablak jelentőségét magyaráztuk meg, akkor is intenzív reakciókat kaptunk. A felháborodás mindig nagy volt, a témákat ugyanakkor mindig tárgyilagosan dolgoztuk fel, és az eredményeket megfelelően kommunikáltuk, akkor is, amikor az ellenszél nagy volt.
Utólag elmondható, hogy az analíziseink korrektek voltak. Ezúttal sem tudta még senki matematikailag bebizonyítani, hogy rosszak a számításaink, sem azt nem tudta senki bizonyítani, hogy az alapfelvetésünkkel valami probléma lenne. Az a célunk, hogy a nagy képet nézve egy optimális megoldás irányába menjünk a jövőben, és hogy társadalmilag ne egy tévúton járjunk. Elmondhatom Önöknek, hogy rengeteg megerősítést kapunk nap mint nap kutatóktól és tudományos élet képviselőitől."
Így indult az emlékezetes hétvége:
Ezért mentünk:
Indultunk a naplementébe sirályszárnyast videózni, és én vezettem:
Kincseket láttunk az éjjel. Aludni is alig bírtam. Mindenről lesz bőséges fotó, videó, magyarázat, meg minden, türelmet kérek tőletek, két napba kellett sűrítenünk egy életre szóló élményt.
Zoltan Szaveri megajándékozott ezzel az élménnyel. Órákon át vezettem ezt a csodát. Remegett a lábam. Délután jött a versenyautó.
A kép címe: mi ez a modern cucc? Zoltan Szaveri, Peter Mosoni, Makay Bence.
Ettünk egy jó gulyást Zolinál ebédre, a nap második felében pedig kihoztuk az egyik versenyautót. 1955-ös, 20 éve alakították át, közel 300 lóerős, Coulthard szokta hajtani, amikor például az IWC kibérli PR célokra. 50 centis lángot tol, üvölt, és megy keresztbe.
Késő éjjel hazaértünk, ma meg tornyosul előttem a sok napi teendőm. Téma az volt a hétvégén bőven az autóiparban, miközben mi könyékig az öreg autókban voltunk elmerülve. A tündérmesének egyelőre vége, de még a sokk hatása alatt vagyok. Köszönöm Zoltan Szaveri, és köszönöm a srácoknak azt a rengeteg munkát, amit a képekbe, a videóba és a vágásba tesznek. Egy szubjektív roadtrip-et fogtok látni, ha elkészül, egy olyan beszélgetéssel, ami nélkülöz minden manírt. Közel akartam hozzátok hozni Zolit, és a hely hangulatát, hogy részesüljetek abban az élményben, amit mi átélhettünk, úgy, mintha mellettünk ültetek volna egész hétvégén. Köszönöm a fotót Peter Mosoni-nak a mindig jó kedvű Zoliról.
Vigyázó szemünket továbbra is Kínára kell vetnünk, ha látni akarjuk, merre megy tovább az autóipar, hiszen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az lesz a meghatározó, amit a világ legnagyobb autópiacán akarnak a szabályozók. Érdekes, hogy egy olyan országban, ahol a pártakarat dönt végső soron, ráadásul évtizedek óta, mennyire élénk társadalmi vita, illetve eszmecsere folyik arról, hogy kell-e egy technológiát előnyben részesíteni, egy másikat meg mesterségesen tiltani.
Mindezt annak tükrében, hogy Kínának is célja, hogy klímasemlegesség váljon 2060-ra, és 2030-ra elérje a fosszilis energiahordozók fogyasztásának a csúcsát.
Míg Európában a tiltások útján kívánják szabályozni a piacokat, a belsőégésűek kiszorításával, addig Kínában a szociális médiában, és az államilag irányított médiában is túlnyomó többségben van azok hangja, akik a piacra bíznák az átállást, mert "nem lehet félkész technológiába kényszeríteni a felhasználókat, ehelyett dolgozni kell azon, hogy a technológia akadályok minél hamarabb megoldódjanak".
Eredendően Ouyang Minggao, egy neves pekingi egyetem kutatója vetette fel a minap annak a lehetőségét, hogy a kínai kormányzatnak is tiltania kellene a belsőégésű technológiát annak érdekében, hogy a klímasemlegességet hamarabb érjék el. Ez gazdasági szempontból sem lenne egyébként nagy károkkal járó lépés, főleg az EU autóiparához képest, hiszen köztudottan jól állnak a kínai vállalatok ebben a versenyben, az elektromobiltás kapcsán.
Ennek ellenére heves ellenállásba ütközött, főleg más területeken dolgozó kutatók részéről az ötlet.
"Nem ignorálhatjuk, hogy az elektromos autók hajtásához szükséges energia 70 százalékát jelenleg hőerőművekben állítjuk elő", hangzott az egyik érv, amely rámutat arra, hogy Kína jelenlegi helyzete energiamix tekintetében nem sok előnyt jelent CO2, de még légszennyezési szempontból sem az elektromos autókra való átállás esetén. A kínai kommentátorok kiemelték, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezen a szinten megállhatnak. A megújulók térhódítása természetesen itt is gőzerővel zajlik, ami ezzel párhuzamosan egyre jobb az elektromos autók mérlege, éppen ezért a kikényszerített, idő előtti átállásban látják a problémát a témában megszólalók.
Szóba került a vitában az elmúlt tél is, ami Pekingben különösen hideg volt, és már ez gondot okozott a villanyautókat használóknak. Belsőégésűek nélkül megbénult volna a közlekedés a jelenlegi fejlettségi szint mellett, érveltek sokan. Erre természetesen megint fel lehet hozni érvként, hogy nem állnak meg a mostani szinten az alternatív hajtású autók.
Wang Binggang, a "National New Energy Vehicle Innovation Project“ vezetője, aki alapvetően alternatív hajtású autók fejlesztésével foglalkozik, szinten ellenezte a tiltások politikáját. Mint ezzel foglalkozó szakember, azt nyilatkozta, hogy nem érett még a technológia arra, hogy minden élethelyzetben kiváltsa a jelenlegi technikát.
A legtöbbet idézett érv a szociális hálózatokban: "A lovaskocsi sem azért lett mással helyettesítve, mert betiltották a lovaskocsikat. A tiltások nem szükségesek ahhoz, hogy az elektromobiltás utat törjön magának."
Ezt a nyitottságot, dogma mentességet szeretném látni Európában is. Ami jobb, az utat fog magának törni, ebben hiszek én is. A tiltás csak torzult piaci szerkezethez vezethet.
Herbert Diess VW konszernvezér szerint az önvezetés elterjedése nagyobb hatással lesz az autóiparra, és mélyrehatóbban fogja alakítani azt, mint az elektrifikáció.
Ezt a Qatar Economic Forum-on nyilatkozta a Blommbergnek.
Hasonlóan látom. Az elektrifikáció sok mindent meg fog változtatni, de az alapokat biztosan nem. Az emberek az elektromos autók korában is birtokolni akarnak, szervizbe mennek, a teljes üzleti modell struktúrája nem változik lényegesen, legfeljebb adjusztálódik.
Az önvezetés viszont az sarkánál fogva forgatja fel az egész iparágat. A birtoklás valóban lényegtelenné válik, amennyiben ez a technika kézzelfogható lesz. Ezzel kapcsolatban a megosztottság a szakemberek körében továbbra is nagy, de abban szinte mindenki egyetért, hogy koraiak voltak azok az optimista bejelentések, amelyek ezt közelinek látták. Sem a Tesla, sem a Ford, sem a Google, sem más konkurens nem ért el még áttörést a fennmaradó technikai problémák kapcsán. Magas szintű, szinte önálló vezetést jelentő technológia ugyanis nem egyenlő azzal, ami teljesen képes az élet minden területén és minden pillanatában kiváltani az embert a közlekedésben.
Az AlixPartners tanácsadócég az évtized végére az automatizált vezetés költségeinek hatvan százalékos csökkenését prognosztizálja, sajnos ennél az egy soros hírnél nem találtam specifikusabb meghatározást arra, hogy pontosan mit értenek ez alatt. Ezzel együtt bizonyos, hogy a költségek a befektetett energia hatására elkezdenek lefelé kúszni.
Egy mai autóban tízszer annyi kódsor van, mint a legfejlettebb okostelefonokban, és Diess szerint a jövőben az autó lesz a "legkifinomultabb internetes eszköz".
A VW évente 2,5 milliárd eurót költ szoftverfejlesztésre. A VW vezér szerint a cég "jó pozícióban van ahhoz, hogy az autók új világában is globálisan meghatározó vállalat maradjon".
Forrás
2016 óta (!!) először csökkent az új autók flottaátlaga CO2 kibocsátás tekintetében az EU-ban, ezt az EEA, az Unió környezetvédelmi szervezete jelentette be a mai napon.
Hatalmas eredménynek van eladva a hír, az anti-autóipari lobbi szervezet, az Transport & Environment egyből közleményt is adott ki ennek kapcsán. Lám-lám, hatott a szigor az autóiparral szemben. Röviden így lehetne összefoglalni a mondandójukat.
Aki meg hajlandó összefüggésében vizsgálnia az ügyet, annak több szomorú tény is szemet szúrhat. 2016-ban megtorpant a dízelek értékesítése a hisztéria kapcsán, amit keltettek a technológia ellen. A dízelbotrány volt a kiindulási alap, és ezt ezzel nem is relativizálom, ellenben az EURO 6 temp d óta számtalanszor bebizonyosodott, hogy a technika képes tiszta lenni. Ha valamit elért a szigor, akkor ezt, és ezt lehet is ünnepelni, szerintem. Mivel a differenciált megközelítése bonyolult ügyeknek manapság nem divat, ezért érzelmi kérdést csináltak ebből. A képlet röviden: dízel rossz, benzin kicsit kevésbé rossz, hibrid egy jó kezdet, a plug-in már majdnem jó, a villany meg tökéletes. Ennyire sajnos nem egyszerű a dolog. Mindegyik megoldás jó valamire, illetve mindegyik megoldásnak van optimális terepe. Én itt sokszor azért írok, és azért dolgozom, hogy többen értsék meg, hogy saját használatukra mi a legjobb megoldás.
Mivel a dízel háttérbe lett szorítva, az autók mérete közben nem csökkent, és az autópálya kilométerek száma sem lett kevesebb a közlekedési mixben, ezért a CO2 kibocsátás az elmúlt években folyamatosan nőtt. Miért? Mert a dízel gazdaságosságát évi sok tízezer kilométert futva semmi sem tudja megverni.
Mostanra jutottunk el tehát oda, hogy a sok villany és phev autó elkezdte lenyomni a CO2 szintet. 2019-hez képest 14,5 grammal lett kisebb az átlag, 2020-ban 107,8-nál tartunk. Ez egyébként még mindig messze van attól, ami az előírás lenne.
2021-ben vélhetően tovább fog csökkenni ez.
Egy dolgot ugyanakkor ne felejtsünk el a nagy öröm közben: ez a matek úgy jön ki, hogy a villanyhajtás minden formája, tehát a tisztán elektromos és a plug-in villany aránya is zéró széndioxid kibocsátással van számolva. Ez pedig így egy átverés. Nem is kicsi.
Forrás