Olyan, mintha Diess Úr presztízskérdést csinálna abból, hogy mindent kitöröljön a VW konszern cégkultúrájából, ami a néhai zseniális Ferdinand Piëch-re emlékezteti.
Az, hogy autóipari csúcsteljesítményeket produkáló márkák hagyományát "értő kézzel ápolja", úgy tűnik, nem érték számára. Amíg Piëch "gyűjtötte" a világ legérdekesebb és legizgalmasabb megszerezhető márkáit (az Alfa Romeo-t nagyon akarta, de nem sikerült megkaparintania) és kitartó munkával a világ leghatalmasabb autóipari konglomerátumává fejlesztette a részben állami tulajdonú VW konszernt, addig a mostani vezetés egy egészen más elképzelés szerint szervezi át az eddig 12 márkából álló csoportot.
A mostani krédó szerint mindennek mennie kell, ami nem az alaptevékenységhez köthető, és az sem baj, ha a cég tartósan elbúcsúzik a legnagyobb autógyártó címétől. Egészségesre "zsugorodni" a mostani mottó. Lehet ezt számtalan módon interpretálni, ki-ki saját ízlése szerint mondhatja erre azt, hogy a kor szelleme megkívánja az ilyen megoldásokat, a vállalat hosszútávú sikere kapcsán. Másik értelmezés szerint a trendek után loholva, a nagyság felelősségét nem vállalva herdálják el éppen azt, amit kemény munkával összerakott Piëch és csapata.
77 darab autót adott el tavaly a Bugatti. Konszern szinten nem hogy kerekítési hibahatár, még csak légypiszok sem. Technológiai értelemben, presztízs szinten ugyanakkor felbecsülhetetlen szolgálatokat tett a cégnek. A koronája volt az impériumnak. Az a márka volt, ami puszta létével jelezte, hogy mindenre képesek. Ráadásul ezzel a darabszámmal is megállt a lában, eredményt hozott a cégnek, ami nem az eredmény ténye miatt lényeges, hiszen nyilvánvalóan játékpénz ezen a szinten, hanem azért, mert egy ilyen reklámhordozó nem került egyébként pénzbe.
Régóta szó volt róla, hogy a Bugatti, a Lamborghini és a Ducati márkákból el fognak adni egyet vagy kettőt, de az sem kizárt, hogy az összeset. Ezek a hírek felröppentek, majd cáfolták őket, a végén pedig, ha nem is pont úgy, ahogy eredendően gondoltuk, de beigazolódtak, elsőként a Bugatti esetében, amely 1998 óta ékesíti a wolfsburgiak koronáját.
"Nem passzol egy tömegmárkához, sok menedzsment időt visz el, másra kell most koncentrálni, 16 hengeres 1500 lóerős autók már nem időszerűek, kell a villanyforradalom itt is." Ezeket az érveket lehet a tegnapi bejelentés óta menedzsment körökből hallani. Tegnap ugyanis Dubrovnikban bejelentették, hogy a horvát Rimac egy közösen alapított cégben átveszi az operatív vezetését a márkának. A közös, Bugatti Rimac cégben 55% a horvátoké. A villanyos témában bámulatos innovációkat hozó Mate Rimac és csapata régóta ostromolta a VW csoportot ezért a presztízs márkáért, és a direkt link meg is van a németekhez, hiszen a Porsche 24 százalékban tulajdonosa a Rimac-nak.
A közös cégben 45% a Porsche tulajdona. Egy kicsit bonyolult struktúra ez így, de a lényeg kihámozható: a VW a konszernen belül a Porschéra bízta a Bugatti kérdését, és rajtuk keresztül tartja meg részben a kontrollt a cégben. A németek verziója szerint ez így egy gyümölcsöző együttműködés lesz, amelyben a Bugatti is "elektrifikálódik" mert hát milyen Co2 lábnyoma van egy csúcs Bugattinak...
77 autóról beszélünk évente, amelyek átlagos éves futásteljesítménye 1-2000 kilométert sem éri el. Nem erre tartják őket. Ez nem több szimbolikus lépésnél, ugyanakkor tökéletesen beleillik a jelenlegi irányvonalba.
Sajnálom, ugyanakkor szívből gratulálok Mate Rimac-nak és csapatának, mert a jelek szerint ott jobb kezekben lesz, mint Diess körül.
