Interjú Paolo Scudieri-vel, az olasz autós szövetség, az Anfia elnökével az aktuális autóipari helyzetről Olaszországban. Az eredeti interjút itt találjátok.

Elnök Úr, milyen a helyzet jelenleg Olaszországban?

Súlyos. Januártól júliusig számolva 41,7 százalékkal esett vissza az értékesítés. Ez nagyon aggasztó, akkor is, ha júliusban az eladások már "csak" 11 százalékos esést mutattak az előző évhez képest. Olaszország autós szektora több mint 5000 céget jelent, és több mint 110 milliárd eurós forgalmat generál.

Vannak állami támogatások és segítségek az autóiparnak!

Igen, a vállalatok a rövidített munkaidővel kapcsolatos kedvezményeket igénybe vették, de ez nem elég. Eddig csupán 50 milliárd eurónyi csomag van tervben az iparág megsegítésére. Mások, mint például Franciaország, ennél sokkal többet tesz. Az, hogy az állami támogatások minden autóra vonatkoznak, amelyek 110 gramm alatti CO2 kibocsátással rendelkeznek, hajtási módtól függetlenül, egy első lépés. Most az állam további 500 millió eurót szeretne a legsúlyosabban érintett iparágnak, köztük az autóiparnak adni. Azt szeretnénk, ha ez a segítség alacsony károsanyag kibocsátású autók vásárlásra ösztönözné a felhasználókat, és benne lehetne a kedvezményezetti körben a könnyű kishaszonjárművek kategóriája is, ami eddig ki volt zárva.

Minek kellenek a segélyek?

Mert az autók átlagéletkora Olaszországban nagyon magas, és 13 millió autó az EURO 0-4 közötti kategóriába esik, és mert a kereskedőknél sok az eladatlan autó. Ezekkel a segítségekkel lehetne tenni a környezetért úgy, hogy a nagyon öreg autókat újakra cserélik.

De hát nem csak az autós cégeknek megy rosszul!

Ez az iparág az európai gazdaság egyik tartóoszlopa, és fontosabb annál, mintsem hogy magára hagyjuk. Az autóipar 440 milliárd eurónyi adóbevételt generál EU-szerte. Meg kell akadályoznunk, hogy a krízis ősszel még komolyabb legyen. A környezetvédelmi előírások szigorítását ezért 2-3 évvel el kellene halasztani, mert kellenek az erőforrások arra, hogy fejlesztésekkel és kutatással meg tudjuk oldani az azokat a kihívásokat, amik előttünk állnak. Kell egy kis szünet ahhoz, hogy az az új technológiákba való befektetések, az önvezetés, elektromobilitás, hibridek, stb beérjenek. Nem szabad veszélyeztetnünk ezt az iparágat.

Az olasz autóipar sokat veszített a jelentőségéből. Miért?

Az autópiac egy globális piac, ezért globálisan működő cégek kellenek. Az FCA-PSA fúzió ezért egy jó hír a szakmának és az olasz iparnak. Ez segít nekünk az átállásban, szinergia effektusokat hoz magával, és segít nekünk olyan kihívásokat megoldani, amelyek nagyon tőkeintenzívek.

Olaszországban azonban vannak nagyon különleges márkák is, mint a Ferrari, amelyek világszinten egyediek. Nagyon sok olyan beszállítónk van, amelyek újra és újra alkalmazkodni tudtak a piac kihívásaihoz. Remélem, hogy ezúttal is így lesz.

A kínai FAW egy nagy gyárat szeretne létrehozni Emilia-Romagna tartományban. Mit jelent ez Olaszországnak?

Egy hatalmas lehetőség lenne, és bizonyítaná, hogy az olasz know-how a kínaiak által is becsülve van. Sok helyünk van, komoly kompetenciáink, és sok kvalifikált munkaerőnk. Ezentúl vannak állami támogatások. Olaszország a Brexitből is profitálhat.

Olaszország fel van készülve az iparág kihívásaira?

Természetesen. Dolgozunk azon, hogy meglegyenek  a megfelelő kompetenciáink és partnereink az innovációhoz. Kell egy stratégiai vízió európai szinten. Döntéseket kell hoznunk technológiák kapcsán, és meg kell teremtenünk annak feltételeit, hogy ezeket valós körülmények között tudjuk kipróbálni. Ez Dél-Olaszországban történhetne meg, ahol van munkaerő, hely, és szaktudás is ehhez.