Jól hangzik az érv, hogy nem akarnak megfulladni a kínaiak, csak éppen a jelenlegi energiamixüket figyelembe véve érdemes tudni, hogy számos helyen romlott a levegő minősége Kínában az elektromos autók és robogók térnyerésével.

Ez annak köszönhető, hogy még mindig túlnyomóan szennyező módokon állítják elő a villamosenergiát, bár nyilvánvalóan nagyon sokat tesznek azért, hogy ez változzon. Ha a modernebb autók kipufogógáz kezelése európai vagy éppen kaliforniai szintű, akkor bizonyosan nem az autók növekvő száma miatt lenne komoly levegőminőségbeli problémájuk Kínában. A methanolt is erősen támogatja a kínai kormányzat az elmúlt időszakban, és a lényegi kijelentésem mellett kitartok: nem tanácsos egyetlen technológiát sem démonizálni, sem kiemelni ideológia alapon. Ezt Kínában tudják, és ezért szerintem okosabb taktikával dolgoznak, mint mi az EU-ban.

A "befelé figyelés" sem állja meg a helyét ebben a formában. Kína a világ legnagyobb piaca, ez tény, és a sajátos szerkezete miatt, mivel egy-egy kivételtől eltekintve csak kínai többségű vegyesvállalat alapítása mellett engednek be külföldieket a lukratív piacukra, volt idejük tapasztalatot szerezni a nyugati cégek kulcsfontosságú technológiáival. Ezt, hosszú távú tervezés és jól átgondolt iparpolitika mellett értelemszerűen arra használják fel, hogy az eddig a kínai piacot lefölöző nyugati cégek részesedését csökkentsék, és versenyképes termékekkel átvegyék a helyüket a honi piacukon. Ha ez megtörténik, akkor a stabilitást nyújtó, jó pénzt hozó kínai lába a nyugati autóipari cégeknek megrogyik. Mivel a saját piacaikon nem tudnak a transzformációs időszakban komolyabb pénzügyi eredményeket elérni, ez a létüket fenyegető kihívássá tud alakulni, ha eltaktikázzák magukat.

Nagyon magas tempójú akvizíciókkal közben a legyengülőben lévő európai beszállítói piacon bevásárló körúton vannak a kínaiak, akik számos, egyedi tudással bíró kis és közepes méretű beszállítónak az irányítását szerezték meg a közelmúltban. Egy legyintéssel nem lehet tehát elintézni ezt a kérdést annyival, hogy a saját piacukra figyelnek, és keveset exportálnak. Minek is, ha eleve a tulajdonukba került egy csomó minden, ami a világ nemzetközi autóipari körforgásában értékes tudást és termelőkapacitást jelent. Ez, karöltve azzal, hogy az akkumulátor gyártáshoz szükséges tudást önállóan felépítették, a nyersanyagok forrásának nagy részét birtokolják, különösen óvatossá kellene hogy tegye az európaiakat a gyors és kizárólagos villany alapú közlekedés keresztülerőltetésében, főleg annak fényében, hogy 15 milliós piac áll szemben a világ 85 milliós piacával a következő években, és az európai gyártók egyelőre megközelítőleg sem rendelkeznek még akkora akkumulátor gyártó kapacitással sem, hogy a saját piacukat jövőbeli igényeit lefedjék.

Forrás