Jelenleg nagyjából 40 000 "nyilvános" töltőpont van Németországban villanyautók számára. 10 éven belül 1 milliónak kellene lennie ennek a számnak ahhoz, hogy a politikusok elképzelése szerint kellően attraktív legyen a villanyautózás az átlag felhasználók számára. A magánszféra eddig nem érzi, – legalábbis nem abban a mértékben ahogy az jó lenne, tempó szempontjából – a befektetési lehetőséget és megtérülési szinteket ahhoz, hogy a kívánt számú töltő meg legyen. Mit tesz erre Olaf Scholz, a német alkancellár, valamint pénzügyminiszter, a kisebbik kormányzó párt leendő kancellár jelöltje? A Welt-nek adott interjújában arról beszél, hogy ha a szereplők "maguktól" nem fektetnek a villanyautós infrastruktúrába, akkor egyszerűen törvényi úton fogják ezt előírni. Magáncégeknek. Első sorban benzinkutak üzemeltetőire gondolt Scholz. Magyarul: aki a jövőben szeretne továbbra is benzinkutat üzemeltetni, annak jó eséllyel be kell majd ruházni villámtöltőbe is, ami nem éppen kis összeg, adott esetben itt tíz milliós nagyságrendről beszélünk.

A szándék érthető, de ez egy újabb súlyos belenyúlás a politika irányából a gazdaságba, amennyiben ez tényleg rendeleti úton lesz kikényszerítve.

Amit én, mint Európai Uniós állampolgár elvárnék, hogy teremtsék meg az európai szintű, átlátható, egyértelműen elszámolt, átjárható, standardizált töltőhálózatot. Ne 30 kártyával, 40 applikációval, ötletszerűen felszámolt árakkal és töltési sebességekkel kelljen bajlódni, főleg olyan helyeken, ahol esetleg nincs tapasztalat, tehát például egy külföldi, ismeretlen szolgáltató által üzemeltetett töltőállomáson.

Ha már minden szinte erre kényszerítik a gyártókat és a felhasználókat is, akkor a jogszabályi és technikai környezetét teremtsék meg ennek. Szeretnék tudni kártyával, vagy készpénzzel fizetni az áramért. Szeretném tudni, mit kapok pontosan a pénzemért. Szeretném tudni, hogy elérhető-e a töltőpont, megbízhatóan üzemel-e, van-e kitérési lehetőség. Ezek csak a legsürgősebben megoldandó feladatok.

Ha én, mint állampolgár, korlátozva leszek az EU által abban, hogy mit használhatok, had legyen elvárásom ugyanolyan határidőkhöz kötni a politika döntéshozóit a feltételrendszer biztosítására is, mint amilyen határidők mentén szorítják ki a belső égésűeket a mindennapokból.